Istenem, hogy tudtam megint ennyire sokáig aludni? Oké, persze, hétvége van, Jane is mondta, hogy pihenjem ki magam, ha már egyszer Szörnyella egy rabszolgahajcsár... Jane mondta ezt így, véletlenül sem én. A lényeg, hogy már elmúlt dél, én meg még sehol sem tartok az itthoni teendőkkel, pedig volna bőven mit tüsténkedni. Tessék, már megint ásítozom. Pedig azt hinné az ember, hogy aki ilyen alaposan kialudta magát, már újult erővel, majd kicsattanva az energiától, tudja belevetni magát a teendők elvégzésébe.

Első napirendi pont: felhívom Jane-t... nem, inkább szépen főzök egy kávét. A fele se tréfa ennek a folyamatos szájkitátásnak. Végre ki kell vernem a fejemből a kényelmes ágyikómat az óriási puha párnámmal. Oké, főzök egy dupla feketét... Amint kortyolgatom a belém szinte már szó szerint is életet lehelő elixírt, rögvest tárcsázom Jane-t. Régen mindig Megarát hívtam először, de... eltávolodtunk. Ez még mindig fáj, de most már csak azért sem állnék szóba vele. Legalábbis mindig, amikor eszembe jut régi jó barátnőm, ez az első gondolatom. A duzzogás, a sértett egó. Aztán végül mindig arra jutok, hogy ha újra méltóztatna hozzám szólni, biztos elsőre átnéznék rajta, de aztán... ha már mondhatni aludtam rá egyet, a szívem úgyis ismét megtelne szeretettel iránta. Képtelen lennék örökké haragudni rá. Jé, Jane-nél csak a hangposta jelez. Mindegy, azért hagyok neki üzenetet, aztán majd legfeljebb visszahív, ha eszébe jut. Ha meg nem... jövő héten úgyis megint ő lesz a modell a legújabb ruhához, amit Szörnyellának varrok. Ha máshol nem, a cégnél biztos tudunk beszélni kicsit.
- Hát szia, te eltűnőművész. Lehet, már megint valami kalandba keveredtél? Mondjuk rossz irányba szálltál fel a buszra vagy szimplán bejött a modellkedés, és végre valaki felfedezett magának? Úúú, tudod, mi lenne menő? Valami dzsungelfotózás. Szinte látom is lelki szemeim előtt a végeredményt. Na mindegy... én sikeresen elaludtam, már a második adag kávémat főzöm. Remélem, még azelőtt visszahívsz, hogy mennünk kell hétfőn dolgozni. Jó lenne addig beszélni. Kinéztem egy új előadást az egyik színházban. Legalább amiatt jelezz majd vissza, hogy megbeszéljük a részleteket. Puszi. - Egy nagy sóhaj kíséretében nyomom ki a mobilomat, aztán újra a gőzölgő fekete italt bámulom, mintha a kávémban rejlene a világ minden kérdésének válasza. Pedig tudom, hogy ez maximum arra nyújt ideiglenes megoldást, hogy ne bóbiskoljak el. Minden más továbbra is ott pörög a levegőben, némelyik gond olyan gyorsan, hogy el sem tudom kapni. Nagy szükségem lenne most Jane-re, a csajos estére, egy kis színházra. Mindegy, csak kapcsolódjunk ki. Közben meg folyton bekúszik az elmémbe Fülöp herceg. Amint megláttam őt, végem volt, mint a botnak. Az ájulás kerülgetett, de szerintem elszúrtam az esélyemet, mert teljesen megkukultam a közelében. Sosem voltam híres a magabiztosságomról, de korábban nem is volt rá szükségem, hogy ezzel nyerjem el egy férfi szimpátiáját. Ha alvással hódíthatnék ebben a világban, nyert ügyem lenne.


✦ El tudom altatni azokat, akikkel egyazon épületben tartózkodom. Ezt nem szándékosan teszem, ráadásul én is elszunnyadok velük együtt. Miután magamhoz térek, követnek ebben a többiek is.
✦ Befolyásolni tudom az engem körülvevő állatkákat, kivétel nélkül mindegyiküket. Azt teszik, amit kérek tőlük.