I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Általában videósokkal dolgoztam, ha munkáról volt szó. Nem lehetett azt mondani, hogy mindig könnyű volt, ennek is megvoltak a hátrányai. Persze, mostanra már annyira kiszűrtem őket, hogy egy-egy súrlódáson kívül nem volr nagyobb gondunk. Cégek, üzletek és ilyesmik fekeresését el szoktam utasítani, kivéve ha nagyon tetszik eleve az alapkoncepciójuk, aivel tudom; képes vagyok bármit kezdeni. Meg amúgyis... ki tudná elutasítani egy akvárium ajánlását? Emlékszem még Riri őrültnek hitt terveire, az álmaira, ha már nem lett belőlünk igazi sellő, ez is megteszi, hogy kicsit éljek a mesevilágban. Egy picit azért féltem, nem is az volt a gond, hogy ki kéne mennem. Inkább hogyan kezdjem az egészet, az elejétől. Majdnem azt mondanám, hogy kiugrottam a bőrömből, mikor mehettem körülnézni náluk. Csillogó szemekkel bámultam már csak a bejáratott is, az ötletek már nyüzsögtek is a fejemben. A bejutás egy külön, fárasztó kaland volt, amit a hercegeknek nem kellett sose megtenniük. Mivel a székemmel jöttem - így könnyebb volt minden cuccomat szállítani, minthogy kitalálni hova is rakjam a botra a drága kellékeket - nem volt egyik pillanatról a másikra való bekerülés. Mindenfajta frusztráltságom köddé vált, ahogy végre a beltérben voltam. Voltak már ötleteim mindenre is, bár volt még amit be kellett tölteni, és milyen módon fogom ezeket videón is megvalósítani. Ilyen álomszerű helyen nem volt nehéz kitalálom mit is tudnék hozzáadni, már a zene is megvolt, de természetesen semmi olyan, ami elnyomná túlságosan a várazst. Számítottam rá, hogy nem utoljára léptem be ide, azért mindenről is készítettem egy-egy fotót. Valamit emlékbe, mást pedig a promóhoz. Ebből több lesz, mint egyetlen egy reklám, ha így haladok. Fogalmam sincs, hogy ők ennek mennyire fognak örülni, de amennyiben egyre van csakis szükségük, akkor majd válogathatnak melyik lesz a legjobb nekik. Az is lehet, hogy nem lesz annyi időm, hogy tényleg többet is készítsek, de az ember azért álmodhat. Amikor elértem a sellőkhöz, azt se tudtam milyen bolygón vagyok jelenleg, hamarosan elkezdődött a műsor, és kellett volna koncentrálnom, hogy fogjam azt a kamerát, esetleg jegyzeteljek, de mindent elfejtettem, ahogy megjelent az első lány. Talán még boldogabb voltam, mint a többiek - integettem is. - Hát szia - mondtam magamnak, amikor egy megállt előttem.