Legends Never Die

A férfit meglátva egyből elmosolyodok. Nem akarom sokáig zavarni, de tudom, hogy a szívén viseli Sebastian sorsát, akárcsak én, így remélem, van pár perce rám. Nem kérek sokat, tényleg.
- Szia! Ne haragudj, nem akarlak sokáig zavarni – Kezdek bele rögtön a szabadkozásba, miközben beljebb lépkedek. Ahogy hellyel kínál, megköszönöm és leülök, majd úgy figyelem a férfit.
- Nem, köszönöm. Igazából Sebastian miatt vagyok itt. – Megköszörülöm a torkom. Habár nem vagyok még hivatalosan a család része és kívülállónak számítok, remélem, nem veszi tolakodásnak ezt az egészet. – Tudom, hogy te vagy a család ügyvédje régóta, így sokmindent láttál már, ami itt zajlott, de elég elkeserítő ez az egész helyzet. Nem tudom, mindig ennyire éles volt-e a helyzet Seth és Sebastian között, de kellene valami megoldás rá. Ha nem is magára a helyzetre, de Sebastiant ez, attól félek, hogy tönkreteszi. Alig alszik, az apjával álmodik, éjjelente az erkélyen találom egymaga, miközben a gondolataiban úszkál és agyal. – Sóhajtok. Talán Chase sem tud megoldást erre, de talán ketten kitalálhatunk valamit. – Habár most megkért, hogy rendezzem el az esküvőnket, nem tudom, hogy valójában az én figyelmemet akarja-e elterelni magáról, vagy a sajátját a problémákról – És tényleg. Mindkettő benne van a pakliban.

Kyra && Chase

Az irodámban ülök, és a halántékomat dörzsölöm. Ez a kedvenc hétfő reggeli elfoglaltságom, különösen az utóbbi időben. Na jó, valójában a hét összes napján művelem, és az igazat megvallva nem csak reggel.
Többször, mint azt észreveszem, amire az döbbent rá, hogy tudat alatt rutinszerűvé vált a mozdulat, és már-már kényelmetlenül érzem magam, ha valami miatt kihagyom.
Irigylésre méltóan érdekes töprengésemből egy tétova kopogás zökkent ki. Az illető nem nyit be, de a tejüveg homályán át annyit látok, hogy egy női alak álldogál mögötte.
Összeráncolom a szemöldököm – dörzsölés -, majd az ajtóhoz lépek. Legalább mozgok egy kicsit, ha már magától nem akar benyitni. Amióta megérkeztem, a fellebbezéshez szükséges papírokat rendezem, és már fáj a gerincem a görnyedéstől.
Sejtettem, hogy Kyra lesz az, így nem csalódom, mikor kinyitom az ajtót, és éppen az órájára meredve találom.
- Szia– köszönök neki, és mosolyogva félreállok, hogy be tudjon jönni az irodámba. Hozok neki egy széket, és kissé zavartan kínálom meg hellyel, szégyenkezve, milyen ütött-kopott kis ülőalkalmatosságot tudok csak felkínálni neki. Helyet foglalok vele szemben.
- Hazudnék, ha azt mondanám, nem számítottam rá, hogy jössz - kezdem, és töprengve nézek rá. - Tölthetek egy italt?

Legends Never Die

Chase Turner. Nem csak családi ügyvéd, de talán a család lelke is. Némileg összetartó ereje, gyökere. Úgy tudom, hogy mindig is itt volt a Dearborn családnak. Úgy értem, hamar többé vált, mint puszta ügyvéd. Jól ismer mindenkit, sokmindent látott már. Nekem meg most azt hiszem, szükségem van erre. Rá. Nem várok megváltást, csak egy-két tanácsot, hátha van valami bölcsesség a tarsolyában arra vonatkozóan, hogyan segíthetnék a páromnak kicsit. Hiszen aggódom. És tudom, hogy nem csak én aggódom érte.
Nem a házban keresem fel őt, hanem az ügyvédi irodájában. Talán túl hivatalos, de nem akarom, hogy Sebastian összerakja a képet. Ki akarok találni valamit Chase segítségével és ehhez az kell, hogy ő ne tudjon róla.
Miután átverekszem magam a felesleges körökön, úgy, mint recepció, ki vagyok, kihez jöttem – amúgy elég szomorú, hogy nem tudják, ki vagyok, - eljutok Chase irodájáig. Kopogok, de nem nyitok be, inkább várom, hogy ő hívjon be engem. Nem akarok tolakodó lenni és nem tudom, van-e bármi teendője most. Lehet, hogy tényleg a legrosszabbkor keresem fel. Talán ide kellett volna szólnom telefonon? Az órámra pillantok, majd vissza az ajtóra, fülelek, hallom-e a hangját.