Valójában annyira nem a csillogásról, a skót whiskyről és a méregdrága öltönyökről szól egy rangos család ügyvédjének lenni.
- Rafiki, kérlek, ne kezdd megint - mordul fel Simba, és az égre emeli a tekintetét.
Ja, hogy ezt hangosan is kimondtam? A fenébe. Az este kicsit... Szabadabb hangulatban telt, mint az legális lenne - ami természetesen igen szomorú, elmaradott elv a törvény részéről, de hát ez ellen még én sem tudok mit tenni -, ilyenkor kicsit összefolyik a külső és belső világom.
Vagyis, hogy mi játszódik a fejemben, és mi a valóságban.
- És nekem erről pontosan miért is kell tudnom?
Affene.
- Ne haragudj, csupán arra próbáltam utalni, hogy néha úgy viselkedsz, mintha másoknak, például nekem annyira egyszerű lenne ez a most kialakult helyzet...
Ezúttal biztos vagyok benne, hogy hangosan is kimondom, amit gondolok. Nem akarok a fiúra förmedni (nekem ő mindig az a régen volt kisfiú marad), de a szavak csak úgy folynak a számból, és való igaz: ennek az egész folyamatnak a jogi procedúrája elég macerás. Legfőképpen amiatt az átkozott Zordon miatt.
Tudom, nem Simbán kellene levezetnem az emiatt érzett fusztrációimat, de Zordon a legtöbb embert, így engem is szorongással tölt el.
Ezeket valószínűleg nem mondom ki hangosan, mert Simba mérgesen felsóhajt, védekezésképp odavet valami olyasmit, hogy "tudja, hogy nem egyszerű", és lerogy a kanapéra. Egyszerre vagy tíz évvel öregebbnek tűnik a koránál, engem pedig elfog a bűntudattal vegyes bánat érzése. A vállára helyezem a kezemet, és igyekszem biztosra menni, hogy tényleg kimondom:
- Tudom, hogy mennyire hiányzik.
Hálásan pillant rám, egy darabig így maradunk. A kezem a vállán, a szeme a távolba mered, valahogy pont úgy, ahogy nekem az éjjel… Most olyan világokat lát, amiket más nem.
- Az élet az úr – suttogja egyszerre, én pedig meghökkenten nézek rá.
- Mi?
- Nem ti mondogattátok mindig ezt kiskoromban? Mikor apa elvesztett valakit. Olyankor hazajött, leült a pult mellé, te pedig kevertél neki valami titokzatos italt, miközben igyekezted szóval tartani. Végül mindig ez jelentett neki vigasztalást.
Elmosolyodom, és melegséggel tölt el a tudat, hogy még emlékszik erre. Tényleg így volt, a feldúlt Mufasával való eszmecseréim gyakori szófordulata volt ez a mondásunk. Nehéz volt vele olyankor szót érteni, egyébként is hirtelen természet volt, ezen alkalmakkor még rosszabb lett.  Hagytam, hadd adja ki a feszültséget, majd felhívtam a figyelmét erre az örök igazságra, amely minden körülmények között hatásosnak bizonyult. Mert volt benne valami megnyugtató, valami… Magyarázat, hogy miért is kell tovább menetelnünk, mindig, bármi történjék is.
Mert az élet az úr.


✦ Fel tudom venni a mesebeli, mandrill alakom.
A képesség 5 lezárt játék után aktiválódik, tehát a 6. játékban.