Tetszik, hogy felveszi a fonalat és folytatja az általam megkezdett „humort”. Meg is mosolyogtat, teszem hozzá. Mégis, a tekintetében egyre csak a válaszokat keresem, miközben figyelek a szavaira, a rezdüléseire és mindenre, ami Ő maga.
A fröcskölés nem olyan reakciót vált ki belőle, mint azt elsőre gondolni mertem volna. Ez talán jobb is, ez a kérdő tekintet, mintha azt kérdezné, csak ennyire vagyok-e képes. A válasz: nem, de nem kívánom azonnal vízbe rántani, ha egyszer beszélgetni hívtam elsősorban el. Persze, a helyszín választás nem pont ezt sugallja. Azt hiszem, az otthoni környezet miatt is hívtam ide – nem akartam olyan helyen beszélgetni és faggatózni, ahol nem érzem magam úgymond biztontásban. Hazai terepem pedig minden egészen más.
A fejemet ingatom, ahogy azt próbálja kipuhatolózni, neki vagy a bárnak szólt-e az elrohanásom. Őszintén? Inkább a zavartságomnak, ami azt illeti és ezt nem tudom, miképp kellene máris az orrára kötnöm. Sőt, azt sem tudom, pontosan hogyan álljak majd elő az egész teóriámmal, hogy ismerős nekem, meg efféle dolgok. Félek, őrültnek néz és amilyen bátran idejött, olyan gyorsan köddé válik majd.
- Nem neked, és… - Megállok egy pillanatra, a víztükörre pillantva, ahol egy pillanatra megint az a különös vonásokkal rajzolt lány néz vissza rám, majd én magam. Nyelek egy nagyobbat, így nézek vissza a fiúra. - …és nem is a helynek. – Fejezem be a mondatot, majd ezután mászok ki a medence szélére és mutatkozok be neki. A válaszra egészen ledöbbenek, mert hát, valljuk be, burkoltan, de bókol és nem gyakran mondanak nekem ilyen szépeket.
- Ugyan, de azért köszönöm – Nyögöm ki zavaromban, majd ahogy megfogja a kezem, az érintése is egy pillanatig felvillant bennem egy képet, de felfogni sincs időm, el is tűnik lelkiszemeim elől, anélkül, hogy felfognám, mi volt az. Csak az ismerős érzés marad, ami eddig is kísértett.
- Kaleo, milyen különleges – Formálom a számmal a szavakat és folytatnám, de az apró simítás elvonja a figyelmemet. Ezzel pedig elég időt hagyok neki arra, hogy galád támadást indítson: beveti magát a vízbe, rántva engem is maga után, de az a helyzet, hogy kicsit sem bánom. Csobbanok vele a kellemesen hideg vízbe, majd ezt követően elkapom a karját és megfordul a fejemben, hogy lehúzom a víz alá, de végül a kérdése visszaránt a valóságba és a gondolataimat is visszatereli oda, amiért valójában találkozni akartam vele. Igen, koncentráció. Nem értem, miért, de teljesen kizökkent a közelsége. Tudni akarom az okát.
- Én nem, és remélhetőleg, te sem fogsz hanyatt-homlok menekülni előlem – Mondom, miközben közelebb úszok hozzá, kezem pedig továbbra is a karján pihen, de onnan lejjebb csúszik a kézfejére. – Nem vagyok ám mindig ilyen, nem hívok el bárkit egy bárban, hogy találkozzon velem… ezt vedd úgy, hogy te különleges vagy – Tartok némi hatásszünetet, majd folytatom. - …és még nem tudom, pontosan, miért. Erre akarok rájönni – A szemem sarkából a víztükörben újra felvillan a rajzolt másom, hisz érzem, tudom, hogy én vagyok. Különös az egész.

✦ 479 words ✦ aláfestõ ✦ note:      ✦

A víz annyira képes elvonni a figyelmem, hogy minden másról teljesen el tudok feledkezni. Mintha a világomban csak én és a víz lennénk – ezért rezzenek össze, mikor meghallom az ismerős hangot. Ez az a fiú! Meglepve fordulok felé a vízben, majd nyakig elmerülök a szavait végighallgatva és értelmezve. A következő pillanatban azonban összeszedem magam és elmosolyodok.
- Itt is tudunk inni, van itt víz és… víz is – Magyarázom röviden felnevetve, majd alig láthatóan vállat vonva, de aztán eszembe jut valami és a kissé pimasz kérdését egy kis fröcsköléssel díjazom.
- Tudod, a bár nem az én terepem, de a víz… a medence… annál inkább. Bejössz, vagy nincs kedved osztozni velem ezen a szenvedélyen? – A vízre utalok, természetesen és remélem, le is jön mindez neki. Habár belegondolva tényleg furcsa ez az egész helyzet, de egy kis részem úgy érzi, nem csak én vagyok a víz szerelmese, hanem talán ő is. Igen, azok a buta, ostoba, megmagyarázhatatlan érzések, amikre válaszokat akarok kapni. Itt a lehetőség, talán. Vagy pedig annyira leégetem ma magam, hogy többé nem megyek az Open Sesame közelébe sem, nehogy belefussak újra a srácba.
A medence széléhez úszva kihúzom magam, hogy leülhessek és így nézzek fel rá. Így közelebb vagyok hozzá, de remélem, nem érez majd arra késztetést, hogy belökjön a vízbe – bár határozottan mókás első, akarom mondani második tali lenne ez. Lehet, amúgy is az lesz.
- Egyébként sem hittem, hogy eljössz. A nevem Vaehina – Habár nem vagyunk egy szintben, mégis bemutatkozásra nyújtom a kezemet, hiszen úgy illik. A kérdés csak az, elfogadja-e vagy az előbbi fröcskölés miatt talán hátat is fordít az egész találkozónak.

✦ 266 words ✦ aláfestõ ✦ note:      ✦

Nem vagyok benne biztos, hogy eljön. Ha jól emlékszem, nem nagyon fektettem le konkrétumot, csak annyit, hogy ha van kedve, nézzen el a Motunui Swimming Pool-ba az egyik szabadnapján, délutánján, unalmas napján. De közel sem lehetek abban biztos, hogy valóban eljön, hiszen miért találkozna tulajdonképpen egy vadidegennel? Félretéve azt, hogy randinak is gondolhatja, ha nem tetszek neki, nem jön el. Ha meg azért jön el, mert tetszek neki és előállok azzal, hogy érdekel az ereje, hát… nem is tudom. Kicsit most hülyén érzem magam. Ostobán. Mintha félrevezettem volna, önhibámon kívül. Remélem, ha eljön, nem fog utálni nagyon. Nem mintha nem vettem volna észre, mennyire jól néz ki, de valamiért az, hogy ismerősnek érzem, jelenleg jobban leköt. Mi van, ha tényleg ismerem őt és ez az, ami vonzz hozzá? Válaszokat szeretnék és úgy érzem, tőle kaphatok. Jó, nem, ezt nem érzem, csak tenni akarok egy próbát.
Egy nagyobb sóhajjal dobom le a pulcsim az úszómedence melletti padra, majd rogyok le rá magam is. Ma nem jön egy gyerek sem, akinek oktatnom kellene és amíg nem tudom, hogy az a fiú eljön-e, addig nem tervezek én magam sem átöltözni és csobbanni. Vagyis… nem, ez így nem igaz.
Röpke tíz perc várakozás után elvonulok az öltözőbe és további néhány perc után már a bikinimben térek vissza. Továbbra sem látok senki ismerős arcot, csak néhány felnőtt áztatja magát a melegvizes medencében, így a medence szélén levő ugródeszkához lépek, felmászok rá és a következő pillanatban már ugrok is – ahogy a vízbe csobbanok, szinte érzem, ahogy mindenemet ellepi ez a borzongatóan hideg folyadék, a hajamat rátapasztja az arcomra. Víz alatt úszok néhány métert, hogy aztán a másik oldalon felbukkanjak és levegőhöz jussak.
- Imádom. – Suttogom magam elé, ahogy a vizes tincseimen igazítok egyet.

✦ 330 words ✦ aláfestõ ✦ note: Maui    ✦