Minden héten van egy hétköznap, amikor szabadnapot kapok. Én dolgoznék minden nap, ha kell, de a főnököm ragaszkodik hozzá, hogy pihenjek. Hiába a pihenőnap, én ugyan úgy korán kelek, mint a többi napon. Egyszerűen nem bírok sokáig aludni. Úgy érzem, hogy akkor elmegy a nap anélkül, hogy csináltam volna bármi hasznosat. Most a hasznos dolgok kimerülnek annyiban, hogy fetrengek az ágyamban és próbálom kitalálni, hogy mit csináljak. Körbe is üzengetek, hátha valakinek van kedve találkozni vagy szüksége van rám valamiért. Sajnos mindenki dolgozik és senki nem ér rám. Ez nagyon szomorú, de nem szabad csüggedni. Elhatározom, hogy beauty napot tartok. Kezdetnek egy kis napozás az erkélyen. Olyan fehér vagyok, ideje lenne szereznem egy kis színt. Sajnos nem tart sokáig a napozás, mert a szomszéd idős néni szerint törvényellenes meztelenül az a saját teraszomon tartózkodni. Minek néz ide? Még van pár ötlet a tarsolyomban, szóval ez sem rontja el a kedvem. A következő lépés a borotválkozás. Nem szeretem, ha szőrös az arcom, szóval gyakran borotválom. A tükrök nagy részét kidobtam, mert állandóan azt a hülye hóembert láttam mindegyikben, de a kis borotválkozó tükrömet megtartottam, mert anélkül mindig megvágnám magam és nem bírom a vért. Rögtön elájulnék. Mondjuk ez se olyan kis tükör, látom benne magamat teljesen, ha egy kicsit hátrébb állok. Lehet, hogy jobban örülnék, ha a hóembert látnám, mert amit most látok, eléggé elszomorít. Nagyon vékony vagyok. Hogy fogom így elrabolni Damien szívet? Alig van rajtam izom, csont és bőr vagyok. Eddig is tudtam, hogy nem vagyok egy nagy darab srác, de nagyon zavar, hogy itt-ott megpillantottam már a csontjaim is. Ezzel valamit kezdeni kell. Ha kigyúrnám magam, sokkal vonzóbb lennék, ez biztos. Van a városban konditerem egyáltalán? Én sose figyeltem még meg.
Egy kis kutatás után találok is egy termet, ami ugyan kicsit messze van, de simán elgyalogolok odáig. Azt se tudom, hogy ez hogy működik. Hoztam magammal váltó ruhát, mondjuk az se tudom, hogy mennyire megfelelő. Amitől jobban félek az a többi ember. Én még sose voltam ilyen helyen, biztosan béna leszek. A többi ember ott tuti ilyen kétajtós szekrény méretű és ki fognak nevetni. Nem baj Leo, menj be és te is olyan leszel. Még egyszer veszek egy nagy levegőt és belépek. Szerencsére nincs sok ember, de egyik sem olyan kis nyunyóka, mint én. Hogy kezdjek neki? Csak vessem magam az egyik gépbe vagy mi? Vannak olyanok, hogy személyi edzők, nem? Mondjuk én nem jelentkeztem be előre, remélem az nem baj. Már csak egy edzőt kéne találni. Hamar meg is pillantok egy eléggé edzettnek tűnt, szőrös, de barátságosnak látszó embert, a konditerem logójával ellátott ruhában.
- Szia! Ne haragudj, hogy így letámadlak, de most vagyok itt először és még nem igazán tudom, hogy megy ez, reméltem tudsz nekem segíteni - kicsit zavarban vagyok, de igyekszem leplezni. - Mármint úgy látom, hogy te eléggé ki vagy tesizve és a konditerem neve van rajtad, szóval biztos itt dolgozol. Vagy az is lehet, hogy lehet itt saját márkás dolgokat venni. Manapság mindenkinek van saját pólója, hogy a nagy fanok megvegyék - hadarom el gyorsan. Már megint sok vagy Leo, vegyél vissza!
- Jaj, amúgy Leo Winters vagyok! - barátságosan nyújtom felé a kezem egy hatalmas vigyor kíséretében.