Tudom nagyon jól, hogy nem kéne zárás után is a múzeum padlóját koptatnom a lépteimmel, de egyszerűen úgy éreztem, még nem mehetek haza. Dolgom volt itt, méghozzá olyan, amit otthon nem tudtam volna elvégezni. Na jó, igazából csak egy könyvet kerestem, mert találtam egy térképet, ami sehova sem illett. Olyan helyről amit még sosem láttam a képeken, de úgy éreztem, hogy ismerem valahonnan. Mintha egy álmot kergettem volna, úgy éreztem. A gondolatok kifolytak az agyamból és én hiába próbáltam megragadni őket, olyan volt, mintha a kezeim közé próbáltam volna vizet szorítani. Minden egyes résen egyre több folyt ki.
Pedig régen minden legendát elhittem és támogattam mindegyiket bőszen. Talán ezért sem hagyott nyugodni az, hogy mi lehet a papírra írva. Ha régen a szélisten legendája igaznak bizonyult, ez miért ne lehetne igaz? Minden legenda valami igaz történeten alapszik, édesanyám mindig ezt mondogatta nekem. Ezért is olvasott fel nekem esténként mindenféle legendát, hogy bizonyítsa, minden történet igaz. Csak meg kell találni azt a szemszöget, ami ezt bebizonyítja.
Megmarkoltam a hegyikristály nyakláncom és csendesen a raktár felé lépkedtem. Minél halkabb, annál jobb, így szinte lábujjhegyen jártam. Halkan kinyitottam az ajtót a kulcsommal és fel is kapcsoltam a villanyt, miután becsuktam az ajtót. Majd fel is sikítottam, mert Milo-t pillantottam meg. Szegényt majdnem lecsaptam, de időben reagált rám és a nagy tenyerével befogta a számat. Biztosan tudta ő is, hogy nem véletlen jövök ilyenkor ide és nem kéne, hogy hangzavart csapjak.
-Milo, a szívbajt hoztad rám. Kérlek legközelebb küldj egy sms-t, mint minden normális ember, rendben? -lábujjhegyre álltam és megcsókoltam őt. Igaz, még csak pár hónapja vagyunk együtt, de úgy érzem, hogy benne megtaláltam a lelkitársam. Mintha több ezer éve csak rá vártam volna. Anno egy kiállításon találkoztunk és uána pár hétig kerülgettük egymást, végül meggyőzött, hogy álljak munkába itt vele és egyáltalán nem bántam meg. Milo aranyos volt a maga módján, mint egy kis mindentudó okoska, ez pedig engem érdekelt. Milo minden szava okosan hangzott, én pedig ittam azt a tudást, amit megpróbált átadni nekem. Én pedig cserébe igyekszem őt lerángatni a felhők közül, ha túlságosan is belelkesül.
-Ne haragudj K, elfelejtettem. Obby megint rosszalkodott és...
-Milo, mit keres nálad a kutyám? Ugye vigyáztál rá? Istenem, szegény Obbywan Kenobi...
-Nyugi, elhoztam az orvostól, kiszedték belőle azt az izét... Azt a kis esőisten totemet, amit múltkor lenyelt, amikor behoztad magaddal a múzeumba. Most otthon van, beadtam neki a kovaköves gyógyszerét és pihen. Neked is azt kéne kicsim. -Milo átölelt én pedig boldogan bújtam az ölelésébe. Valóban megérte elmennem vele egy kávéra és meghallgatnom a teóriáit. Pláne, hogy Milo szinte azonnal kiismert engem és minden alkalommal meglep valami kristállyal. Máris több kristályom van otthon, mint könyvem, pedig nagyon szeretek olvasni. A kristályok erőt adnak nekem, Milo pedig megérti és elfogadja.
-Nézd Milo, ezt a térképet találtam. Olyan ismerősek a betűk, de nem tudom elolvasni őket. Mintha valami idegen nyelven lenne íródva, én pedig tudom, hogy tanultam egyszer ezt a nyelvet, de semmi sem ragadt meg. -izgatottan hadartam Milo-nak. Tudtam, hogyha valaki, akkor ő megérti, hogy mekkora felfedezést tettem. -Ez talán A betű, de nem vagyok biztos benne...

Két nap múlva Milo megfejtett még egy betűt, így már volt egy A és egy T betűnk. Nem haladtunk jól. Pedig szerettem volna megfejteni a titkot, amit az a lap rejtegetett magában. Talán egy új élet reményét? Sosem fogom megtudni, ha így haladok. Sóhajtva a hajamba túrtam. Vajon Milo-nak jobban tetszenék barna hajjal, mint fehérrel? Ezt mindenképpen meg kell tőle kérdeznem, hacsak... Hacsak nem megyek el a fodrászhoz és befestetem a hajam Milo tudta nélkül.
-Milo drágám, ugye nem éppen egy macskát készülsz hazavinni a kicsi Obbywan Kenobihoz? Tudod nagyon jól, hogy allergiás vagy a macskaszőrre. -kizökkentett a gondolataimból, amikor megláttam Milo-t az  állatkereskedés fakó ablakán keresztül. Istenemre mondom, Milo-nak néha borzalmas ötletei vannak, de nem tudom nem szeretni őt. Vonz a furcsasága és a hülye ötletei.
-Apropó, visszavitted a kis totemet Clayton-nak? Vagy annyira a macskák körül jártak a gondolataid, hogy elfelejtetted? -szeretetteljesen összeborzoltam Milo haját. Azon sem csodálkoznék, ha egyszer a fejét hagyná el.
-Persze Kida kincsem, örült neki és megkért, hogyha legközelebb beviszed Obby-t, akkor előtte zárd el a sokat érő dolgokat. És nem, nem gondolkodtam a macskán. Kizárólag kutatási szempontból néztem meg. -magyarázta Milo nagy beleéléssel, én pedig úgy tettem, mint aki hisz neki. Ezt általában így szoktuk.


✦Képes vagyok több nyelvet is megérteni és beszélni. Legyen az több ezer éves nyelv vagy csak egy új nyelv, amit most találtak ki a gyerekek titkosnyelvnek egymás között, megértem őket. És hogy miért? Magam sem tudom. De ha öt percig hallom a nyelvet, válaszolni is tudok rá, beszélgetni bárkivel az adott nyelven.
✦ A kristályom újra gyógyító erővel fog bírni. Én hiszek ebben. És abban is, hogy a kristályom jelezni fog, ha veszély közeleg. Mint Obbywan Kenobi, amikor földrengés van, jelez, mert az állatok megérzik az ilyesmiket. Ha megint működni fog a kristályom, talán megint lesznek olyan álmaim, amik ha megtörténnek, déja vu-nak fogok érezni.

6. játék, igyekszem hozzád.
A képesség 5 lezárt játék után aktiválódhat, tehát a 6. játékban.