Senki nem mondhatja, hogy én nem teszek meg mindent azért, hogy boldoggá tegyen a vendégünket. Elvégre ezért vagyok itt, ezért fizetnek, hogy segítsek, kiszolgáljak és boldoggá tegyek. Szeretem a munkám, épp ezért, mert szeretek másokkal beszélgetni, segíteni rajtuk, még ha csak itt, így és ilyen formában is. - Akkor egy kakaó rendel - bólint komoly elszántsággal, mielőtt nekilátnék elkészíteni az italt. A bátyám gyakran főzött nekem kakaót, míg kisebb voltam. Mindig, mikor bántott valami, szomorú voltam vagy féltem, egy jó gyógykakaó és egy testvéries lelkizés volt rá a megoldás. amíg valaki be nem furakodott az életünkbe, és tönkre nem tette a kapcsolatunkat. Mármint na, nem akarok szemét lenni, de a tények azok tények. Persze, valahol az én hibám is, hogy hagytam, hogy egy nő megtörje a kettőnk közt lévő harmóniát és mindennél csodásabb testvéri köteléket, de lássuk be, hogy nagy részben nem én tehetek erről. Mert én küzdöttem utána is, csak miután nem láttam értelmét feladtam. Az hiszem, ez érthető, vagy talán nem? Miért küzdene az ember valami olyanért, aminek semmi értelme és haszna? Csak felesleges idő és energiapazarlás az egész.
A gőzölgő ital mindeközben a lány elé kerül, és egy másik olyan témáról kezd faggatni, ami fájdalmas pont a szívemnek. Na igen, a forgalom. Abból élünk, ami van. - Nos, valóban nem túl jó - értek vele egyet, mert ez tény. Minden vendéglátó egység álma a nagy forgalom és az elégedett vendégkör, az meg, ha ez hiányzik abszolút nem jó. Mintha egy kávézóban nem lenne kávé, egy kocsmában meg sör. - Próbálkozunk. Jelen vagyunk a közösségimédiában, méghozzá elég aktívan - én már csak tudom, elvégre én szerkesztem az oldalakat - vannak plakátjaink és hát... nagyjából ennyi. - Nem is tudom, milyen más lehetőség jöhetne még szóba. Nem reklámszakembernek vettek fel, hanem pultosnak, ennek ellenére én azért igyekszem néha erőn felül is teljesíteni, hogy életben amradjunk.

szavak száma ● remélem tetszik <3
kredit

Nem mondom, hogy nem hökkent meg a lány kérése, mert de. Mármint, ki megy el egy éjszakai bárba azért, hogy forrócsokizzon? Lássuk be, nem éppen ez a fő profilunk, sőt, mondhatnám inkább azt, hogy ilyen opció nem szerepel az itallapon. Vannak alkoholmentes üdítők, nem mondom, de többségében azért alkoholt árulunk, nem véletlenül. Aki ide betér, az legfőképpen ki akar kapcsolni, talán felejteni, de véletlenül sem forrócsokizni. De azért miután sikerül magamhoz térnem, megpróbálom teljesíteni a kérést. - Szétnézek, mivel szolgálhatok, a forrócsoki sajnos nem a ház specialitása - nevetem el magam, majd eltűnök néhány percre a pult alatt, hiszen a legtöbb hozzávalót ott tartjuk. Szóval tej és kakaó por van a koktélok miatt, egy fél flakon tejszínhabot is találok, a múltkori insta videó forgatása miatt, cukorka és csokiöntet azonban nincs. - Ha megfelel, tejszínhabos kakaóval tudok szolgálni, vagy választhatsz az itallapról - teszem elé a kissé megviselt, ám még azért olvasható papírlapot, és amennyiben sikerül dűlőre jutnia, nem váratom tovább, nekikezdek az ital elkészítésének, legyen az kakaó vagy Manhattan. Igazából a lényegen sokat nem változtat.
Épp mielőtt elé tenném az italát szólít meg ismét, ráterelve a szót arra a témára, amiről itt nem szívesen beszélünk. Az alacsony forgalom sajnos nem kimondottan szerencsés, mert a kevés ember kevés pénzt jelent. A kevés pénz pedig azt, hogy nehezen tudjuk fenntartani magunkat. - Ez már a beindult élet, ma nem igen lesznek többen - vonom meg vállaiamt, és hangomon biztosan érződik a halvány keserűség. Szeretem a munkám, szeretem ezt a helyet, de az emberek kevésbé szeretnek ide járni, legalábbis a mellékelt ábra ezt mutatja.

255 ● remélem tetszik <3
kredit

Csendes esténk van, mint mostanában szinte mindig. Volt már jobb időszakunk ennél, mostanában akkor a pangás, hogy csak kapkodom a fejem, ha félig teli van a klub. Na nem azért, hogy ne tudnék lépést tartani a vendégekkel, mert ez az iram, amit diktálnak éppenséggel nem kimondottan megterhelő, csak olyan furcsa, mikor megtelik élettel az egész hely.
Mondjuk én így is szeretem. Megvan a különös bája annak is, mikor kevesen vannak, mikor az emberek elszórtan, itt-ott beszélgetnek csak, vagy mikor egyedül jönnek be és az én társaságom keresik. Szeretek beszélgetni az ügyfelekkel, mert egyrészről kíváncsi vagyok mindenre és mindenkire, másrészről üzletpolitikai szempontból is jó, hiszen így visszajáró lesz az is, aki életében először tér be hozzánk – legyen szó tizenhat éves fruskáról, vagy éppen hetvenéves bácsiról. Mindenki tud valami újat mutatni, rávilágítani valami olyanra, amire lehet, hogy magamtól sosem jöttem volna rá. Ezért is imádok itt dolgozni. Persze, lehetne karrierem, tanulhatnék, és akkor lehetne belőlem valami jólmenő és agyonfizetett ficsúr, de kiégnék és utálnám a munkám. Itt boldog vagyok. Igaz, hogy nem hétköznapi életét élek, hiszen éjjel dolgozom és nappal alszom, de amíg nem vár otthon senki a bátyámon kívül, addig azt hiszem, ez nem kell, hogy érdekeljen. Egészen más lenne talán, ha nem lennék egyedül, de… ez bonyolult kérdés és nem is éri meg vele foglalkozni. A fal ott van, tenni ellene nem tudok.
Ábrándozásaimból egy frissen érkező szőke lány ránt ki, aki helyet foglal a pultnál. Amennyire látom egyedül jött, bár lehet, csak vár valakire. Mindenesetre, nekem tennem kell a dolgom. – Szép estét! Mivel szolgálhatok? – Megtámaszkodom a pult felém eső oldalán, megrebegtetem a pillámat és előveszem legbarátságosabb mosolyomat, hogy éreztessem vele, menyire megtisztelve érezzük magunkat, hogy minket választott és nem otthon, a kanapén ülve issza meg az eltervezett vodkaszódát.

378 ● remélem tetszik <3
kredit