Mindenki a „boldog befejezésre” vár. A mesék pedig megadják azt az illúziót, hogy mindez elérhető – de olykor a történetek vége nem a valódi vég. Néha, a színfalakon túl folytatódik valami olyan, amire nem is gondoltál. Levetíthetnénk ezt a filmekre is: a „happy end” felirat után általában a házasságok tönkremennek, megcsalások hada és végül elválás vár az ifjú párra rosszabb esetben. Jó esetben viszont tényleg együtt maradnak „boldogan, amíg meg nem”. Velem mi is történt?
Miután Triton király, az Óceán királya megadta azt, amire mindig is vágytam: ember lehettem. Az uszonyom helyett lábakat varázsolt a szigonnyal, ami mágikus erővel bírt. És mindezek után hozzámehettem Erichez, akiért mindig is odáig voltam. Halálosan szerelmes voltam belé már akkor, mikor még csak nem is ismertem. Mondhatnánk, hogy a külsőbe szerettem bele, de nem. Valami… megmagyarázhatatlan dolog fűzött hozzá. Lehet, hogy az emberi mivoltját csodáltam, vagy csak azt, hogy mennyire önfeledten tudott táncolni akár a saját, négylábú kutyájával, nem tudom. Tényleg nem. De mindig is tudtam, hogy ő az igazi. A Nagybetűs Ő. És megkaptam. Apám belátta, hogy csak úgy lehetek boldog és azzal, akit én választok. Eric volt a mindenem. A jelenem, a jövőm és a múltam is, hiszen ő sarkallt arra, hogy emberek közé vágyjak még inkább. Nem volt elég néhány villa, amit fésűnek hittem, és nem számított, hogy még csak azt sem tudtam, hogy a láb, az… láb. Mármint, hogy úgy hívják. Rengeteget tanultam, ahogy Eric mellé szegődtem. Az életünk pedig jól alakult. Boldogok voltunk együtt.
Született egy kislányunk: Melody. Nála szebb kislányt elképzelni sem tudtam volna! Láttam benne Ericet és magamat is. Furcsa volt viszont, mert míg én az emberi lábakra vágytam tinédzserként, addig őt az óceán vonzotta. Kishíján elveszítettük, de mint minden történetnek, ennek is jó volt a vége. És azt hittem, ez így is marad, de… de tévednem kellett.
A világunk káoszba torkollott. Hogy hogyan és miért, egyáltalán ki, vagy kik miatt, arról fogalmam sem volt. De a félelem lett úrrá rajtam és mindenkin körülöttem. Egyszerűen nem tudtam, mi tévő legyek. Eric és Melody mellett akartam lenni, így átrohantam a kastélyon.
- Eric! Végre megvagy…! – Ahogy a közelébe értem, szorosan öleltem magamhoz. Éreztem a körém fonódó karjait.
- Ariel… - Éreztem, hogy végigsimít a hátamon, majd mielőtt folytathatta volna a mondandóját, felkaptam a fejem.
- Hol van Melody? Azt hittem, veled van! – Szegeztem neki némileg vádaskodva, de igazából csak az aggódás szólt belőlem. A fejét rázta, jelezve, nem tudja.
Együtt száguldottunk végig a kastélyon, egymás kezét fogva és el nem eresztve. Melodyt kerestük, kiabáltuk a nevét, de válasz nem érkezett. A világunk pedig pusztulásnak indult. A színek helyett szinte sötétség vett minket körbe.
- Melody… Melody!!! Hol vagy, kicsim?! – Kiabáltam tovább, mert képtelen voltam feladni.
Aztán kiértünk a kastélyból és tőlünk nem olyan messze, de megpillantottuk a lányt. A kezdeti öröm hirtelen csapott át félelembe újfent, ugyanis a föld felett lebegett néhány méterrel, zöld fény vette körül és már láthatóan alig élt.
- Ne, Melody…  - A fejemet ráztam és futni kezdtem volna felé, de éreztem, hogy Eric karjai körém fonódnak és megállít. Nem engedte, hogy odarohanjak, mert tudta, amit a szívem mélyén én is. Elvesztettük. – MELODY!!! – A sikításom sírásba fulladt és hiába kapálóztam, szerelmem nem engedte, hogy elmenjek. Nem, nem akarta, hogy elszakadjak tőle. Legalább én ne.

A parton tértem magamhoz. A homok a talpam alatt jóleső érzéssel töltött el és egy pillanatra úgy éreztem: otthon vagyok. A szél azonban felerősödött és cibálni kezdte a hajamat, a ruhámat, mindent. Én egy hajót néztem közben, melynek az oldalára egy név volt festve: Melody.
Milyen szép név egy hajónak… Gondoltam magamban, majd oldalra döntöttem a fejem és némileg elmerengtem a név olvasatán, jelentésén és az egészen, majd a következő pillanatban már indultam is tovább.
Tudtam, hogy valahol vár egy téma, egy esemény, amiről cikket írhatok és a főnököm, Bájos herceg örömmel fogja fogadni. Habár nem voltam képes beszélni, mert a hangszálaimmal gondok voltak, a férfi mégis alkalmazott és egy kicsit sem éreztem azt, hogy megkülönböztetne a többiektől. Vagyis… talán pont, hogy néha kivételezett velem. Az egyik kollégámnak, Dimitrinek még szúrtam is a szemét. Nem kellett kimondania, mert anélkül is tudtam. De én igyekeztem ettől függetlenül vele is jó kapcsolatot ápolni, már amennyire engedte.

Aztán egy nap… váratlanul visszatért a hangom.
És vele együtt az erőm is, azt hiszem.

Valamint egy remek sztori ötlet is. Egy lopás. Valaki kirabolta Ericet és láttam, hogy ki volt. Célom, hogy lebuktassam őt és egy életre rács mögé juttassam. Na és persze az sem hátrány, ha Ericnek segíthetek vele és másoknak, akiknek szintén kárt okozott ez a férfi…
Flynn Rider…
Készülj, mert nyakon csíplek!


✦ Sellőalak: Amint teljesen elmerülsz a vízben, átváltozhatsz.
✦ Az éneked nyugtató hatású, akár „altatásra” is alkalmas. Ha viszont bajban vagy és énekelni kezdesz, a hangoddal elérheted Eric herceget, bármilyen messze is legyen tőled.
✦ Bármit képes vagy megtanulni szinte azonnal, legyen szó bármilyen nehéz dologról.
A képesség 5 lezárt játék után aktiválódik, tehát a 6. játékban.
A képesség aktív 2021.10.01-től és ezzel együtt a karakter emlékei is visszatértek a mesebeli életéről.