Kora reggel első dolgom volt ellátogatni a Fa családhoz, ugyanis tudtam, hogy hosszú nap vár rám. A legkönnyebb részét el akartam végezni. Fa Zhou ápolását nem hagyhattam egyedül Mulanra, ezért jó baráthoz híven mindenben támogattam őt. Persze ennek már egy jó ideje, azonban mit sem változott az évek alatt. Az apja meglehetősen sokat gyengélkedik… így természetesen megteszek mindent, annak érdekében, hogy mihamarabb meggyógyuljon.
Levettem a cipőt az előtérben, majd egy meghajlás után léptem be a szobába. – Jó reggelt kívánok, Uram! Hogy tetszik lenni? – Kérdeztem kedvesen. – Jó reggelt önnek is, kedves Mushu! A tegnaphoz képest talán jobban. – Miközben válaszolt, megfigyeltem a környezetet. Az éjjeliszekrényen akadt meg a szemem, ami üres volt. Ez azonban azt jelentett, hogy Mulan még nem ébredt fel, így gondolkodás nélkül cselekedtem. Bátorkodtam elővenni mindenféle evőeszközt illetve pár tálat. Előkészítettem mindent a reggelihez. – Nos, Uram! Mit parancsol? – Tettem fel neki egy újabb kérdést. – Oh, lepjen meg, fiam! – A feleletét nem feltétlen tudtam hova tenni… azonban tudtam, hogy mi is a napi rutinja. – Akkor egy csésze zöld teát hozhatok? – Ismét egy kérdés, már szám szerint a harmadik… viszont a kedvében szerettem volna járni, ezért kérdeztem folyton. – Természetesen! Tökéletes választás! Látom azért ennyi idő alatt kiismert, fiam! – Válaszul csak egy mosolyt mutattam felé. Elővettem a vízforralót és beleöntöttem friss vizet. Bekapcsoltam, így ameddig a víz felforr, addig elővettem pár tealevelet. Kiválogattam a legszebbeket és belehelyeztem a csészébe. Egy jó tíz perc után le is kapcsoltam a forralót, majd öntöttem is a csészébe a vízből. Hagytam, hogy a meleg víz kifejtse a hatását, amint a levelekkel érintkezett. Miután elkészült a tea, a leveleket kihalásztam a pohárból és indultam is vele Zhouhoz. – Uram, el is készült! – Büszkén közöltem vele. – Esetleg kér még valamit? – Udvariasságból kérdeztem rá. Nem figyeltem a válaszára, mivel megláttam, hogy a párnája nem lehetett valami kényelmes. Mindenképp ki akartam cserélni. – Mit szólna egy kényelmesebb párnához? – Nem vártam, rögtön cselekedtem. Azonnal kerestem is egy párnát. Egy pillanat alatt megfordultam, így oda is vittem neki. – Ha kérhetném, dőljön kicsit előrébb! – Az ágyban ült a teát szürcsölve, úgy engedett a kérésemnek. – Így megfelel? – Elmosolyodtam ismét. – Tökéletes, Uram! – Elvettem az elnyűtt párnát és odahelyeztem az imént talált sokkal kényelmesebbet. – Már vissza is dőlhet! – Feleltem, majd léptekre lettem figyelmes. Az ajtó irányába fordítottam a fejemet. Egy nagyon is ismerős személy jelent meg. – Szi… Jó reggelt, Mulan! – Változtattam meg a köszönésemet az apja jelenlétében. Nem is hagytam, hogy üdvözöljön, így Zhou felé fordultam és tovább folytattam. – Mivel Mulan megérkezett, így ha megbocsát, mennék is a dolgomra. – Meghajoltam. – További szép napot kívánok, Uram! – Felegyenesedtem, majd a lány felé vettem az irányt. – El kell még intéznem egy-két dolgot. Elfogyott a zöld tea, így abból mindenképpen kell vennem Pocahontastól. – Közöltem Mulannal, miközben a vállát érintettem meg. – A táborban találkozunk. Addig is jó készülődést. Mindenképp reggelizz! – Ezt már suttogva említettem meg, nem akartam, hogy az apja idegeskedjen miatta. Kacsintottam a lányra és haladtam előre. Ha mondott is volna valamit, azt már nem hallottam, mivel rég a bejárati ajtónál jártam. Kiléptem rajta és egyenesen a Little Mischief Herb felé vezetett a lábam. Igen, vezetett… mivel fejben teljesen máshol jártam… Mulant meglátva eszembe juttatta a terepen történt eseményt. Azt a napot nem fogom elfelejteni… ebben biztos vagyok…


Eléggé újoncnak számítottunk mind a ketten, ezért is volt nekem furcsa, hogy rögtön egy hét után már bevetésre vittek minket. De persze a vezetőnek ki mondana nemet, nem igaz? Shang teljesen biztos volt a dolgában. A kellő tudást átadta nekünk, ergo a fegyvereket tudtuk, hogyan kell használni. Ha kifogásról lett volna szó, hogy miért nem állunk készen, akkor ezzel az egy dologgal nem példálózhattunk volna. Persze egyikünk sem mondott semmit. Belementünk. Én mindenképp meg akartam nézni, hogyan is zajlik le egy ilyen vadászat. A kíváncsiság hajtott. Mulanon… vagyis Pingen láttam, hogy eléggé be van parázva. Fogalmam sincs mi járhatott a fejében, egy egyszerű vadászatról volt szó. Elmegyünk, megfigyeljük a terepet, és amint meglátjuk a vadat… lelőjük. Sajnos ez ezzel jár. Én elfogadtam a tényt. Lehet, hogy pont ezért volt ideges. – Nyugalom, Ping! Nem lesz gond. – Mosolyogtam rá. – Ha nem is csinálunk semmit, csak megfigyeljük a többieket, akkor is fel tudjuk fogni az egészet tapasztalatszerzésnek. – Kacsintottam rá. Végül Shang megállt, így mindenki követte a példáját. Jelzett a kezével, először azt, hogy innentől csöndben legyünk, másodszor pedig azt, hogy lassú tempóban kövessük tovább. Egy jó tíz métert haladtunk előre, amikor ismételten megálltunk. Shang megneszelt valamit az egyik bokor mögött. Óvatosságra intett, majd jelzett, hogy menjünk közelebb. Indultam volna a többiekkel, azonban észrevettem, hogy Ping nincs mellettem. Hátra néztem és láttam, hogy követ, de lassan. – Gyere! Ne maradjunk le a többiektől. – Legszívesebben a kezemet nyújtottam volna neki, de azzal nagyon félreérthető szituációba kerültünk volna, főleg, hogy mindenki azt hiszi Ping férfi. Egyáltalán nem akarom lebuktatni, hogy ő valójában nő. Követtük a többieket. A talaj tele volt lyukakkal… a táborban figyelmeztetett minket Shang, hogy mindig nézzünk a lábunk elé. Ez belém égett… főleg az a szigorú tekintete. Egy nagyobb gödröt ugrottam át. Figyeltem Pinget. A mozgásából láttam, hogy ő nem vette észre a gödröt. – Mu… Ping vigyázz! – Már majdnem elszóltam magam, ráadásul kiabálni sem akartam a vad miatt. Így visszafogott hangon próbáltam szólni neki, de nem hallotta meg. – Jajj, ne… Vigyázz! – Ezt már normális hangon mondtam, de késő volt. Megbotlott és mivel a fegyver a kezében volt, ahogy az illik, el is sült. Gyorsan felsegítettem Mulant, majd amint a többiek ránk szegezték a tekintetüket, azonnal… gondolkodás nélkül magamra vállaltam az egészet. – Ezek a fránya lyukak, az én hibám volt… sajnálom. Tudom ügyetlen voltam. – Szabadkoztam, de úgy nyugodtam meg, hogy legalább nem Mulant hibáztatják a történtek miatt. A bokorhoz sietett mindenki, majd mikor megláttuk a vadat… nos, az nem is vad volt… hanem… hanem egy ember. Nagyot nyeltem, majd Mulanra néztem és utána végig mindenkin. A végén Shang tekintetén akadt meg a szemem. Szúrós szemmel nézett rám… sokkal fenyegetőbb volt, mint amikor a tanácsokat említette meg. – Él még? – Ösztönösen kérdeztem rá. Hiába vállaltam magamra… érdekelt, hogy vajon Mulan megölte azt a férfit vagy nem. Shang leellenőrizte a pulzusát, és szerencsénkre még életben volt. Azzal a lendülettel félbe is hagytuk a vadászatot, és vitettük el a legközelebbi helyre. Shang említette, hogy ismer valakit, akinél jó kezekben lesz. Így került a férfi Pocahontashoz.
Az eset óta változott meg minden… több ellenőrzést, több kiképzést kaptunk. Ami viszont rám vonatkozik, nos… Shang minden egyes mozdulatomat árgus szemekkel figyeli. Konkrétan mondhatnám, hogy még az illemhelyre sem mehetek el egyedül, mert ott is megfigyel.


A friss növények illata zökkentett ki a gondolataimból. Időközben megérkeztem az üzletbe… Mindenképpen John látogatása miatt jöttem, azonban a zöld teát is észben tartottam. Amint beléptem a helyiségbe, a vitrinek tükrében megláttam a kis vörös sárkányt… – Ah, már megint! – Ráztam meg a fejemet, majd a rémalak el is illant. Ismét saját magamat láttam meg a tükörben. Pár napja kezdtem el látni egy mesebeli alakot. Nem tudtam, hova tenni a dolgot, azonban már eljutottam egy olyan szintre, hogy legalább nem rémiszt meg ez az egész. Odaléptem a pulthoz és a csengő megnyomásával pár perc után már megjelent Pocahontas. – Jó reggelt. Látogatóba jöttem, de ha már itt vagyok, akkor zöld tealevelet is szeretnék venni. Kifogyott a készlet. Ezért lenne nagyon fontos. – Főleg, hogy Zhounak lesz. Néztem a nőre, majd folytattam. – Az is egy megoldás lehet, hogy én kifizetem a tealevelet, és ha lesz időd, akkor csak elviszed a Fa családhoz. – A második megoldást jobban preferáltam, mivel a napom nagy részét az egyesületnél fogom tölteni, így maximum csak este tudnám elvinni a növényt. Bármelyiket is választotta, a pénzt átnyújtottam neki, majd a gyengélkedő felé vettem az irányt. A baleset óta mindennap meglátogatom Johnt, így nem voltam elveszve. Azonnal megtaláltam őt. – Reggelt, John… Hogy érzed magad? – Kérdeztem tőle, azonban ez inkább hatott költői kérdésnek, mintha bármilyen választ is vártam volna tőle. Hogy lenne? Persze, hogy rosszul van. Hiszen nem véletlenül van az ember „kórházban”. Csak nézett rám, ahogy leültem mellé a székre. Vettem a jelet, így nem is akartam tovább idegesíteni. Bőven elég volt az, hogy a jelenlétemmel megzavartam… – Khm… – Egy perc sem telt el a látogatásom idejéből, de Shang lépett be az ajtón. Valamilyen szinten meglepett, és az arckifejezése is. Nem volt mérges, inkább elismerően bólogatott, hogy engem is itt talált. – Jó reggelt kívánok, Uram! – Felpattantam a székről. – Mindjárt indulok is a táborba, csak előtte mindenképp be akartam nézni Johnhoz. – Tudom, hogy nem én okoztam az egészet, de mivel elvittem a balhét, így kénytelen voltam megtenni a tőlem telhetőt. Csak az lebegett a szemem előtt, hogy legalább nem Mulannak kellett ezeken végigmennie. Az ajtó fele vettem az irányt. – Akkor én mentem is. Jobbulást, John! – Őszintén közöltem vele, majd Shangra tekintettem. – Mielőtt még mondaná, Uram! Sietek a gyakorlótérre, hogy minden gyakorlatot alaposan megtanuljak! – Kihúztam magamat és a kiléptem az ajtón. Nem húztam az időt, szinte rohantam a tábor felé. Mulan járt az eszemben és a reggeli találkozás… mindenképp beszélni akartam vele… az első dolgom volt felkeresni őt, amint odaértem a táborba. Legalább egy bocsánat kérés miatt… amiért csak úgy otthagytam.


✦Egy kicsi, keleti sárkány alakját vagy képes magadra ölteni.
✦Tudsz tüzet köpni, fújni, ahogy épp szeretnéd. Ez viszont, mivel csak egy kicsi sárkány vagy, nem túl nagy horderejű.
✦Értesz az állatok nyelvén.
A képesség 1 lezárt játék után aktiválódik, tehát a 2. játékban.
A képesség aktív 2021.10.01-től és ezzel együtt a karakter emlékei is visszatértek a mesebeli életéről.