Panda & Jun

Feelings change, but memories don't!

Korán keltem megszokásból, mivel nem kellett bemennem az egyesülethez. Shirong kijelentette, hogy kapok egy napot, amivel azt csinálok, amit akarok. A hirtelen döntésével nem tudtam mit kezdeni. Kerek szemekkel néztem rá és tettem volna fel a kérdést, hogy „Téged meg mi lőtt?”, de persze egy kicsit erős lenne azok után, hogy milyen helyzetben is vagyok. Viszont a reggeli kávém fogyasztása közben sem tudtam másra gondolni, mint ezen… szabadnapom van. Fogalmam sincs, mihez kezdjek. Úgy értem… a hétvégéket leszámítva minden napomat a táborban töltöm, és ez most eléggé furcsa, hogy hétköznap is itthon lehetek. Rengeteg mindent csinálhatnék, bár azért a legtöbb tevékenységre nem elég egy nap. Akár lógathatnám a lábamat… bekapcsolom a tévét és henyélnék egész nap. Milyen szép is lenne a sok munka után. Nem, valami hasznosabbal kellene töltenem az időmet. Az agyalástól meg is fájdult kicsit a fejem. Megittam a kávét, majd miután elmosogattam, felöltöztem és kimentem az utcára. Eldöntöttem, hogy sétálok kicsit a városban.
Hosszas barangolás után az egyik sarkon fordultam be, majd egy hangos fékcsikorgásra lettem figyelmes. Megláttam egy kutyát, aki vadul ugatta a sofőrt. – Molly? – Szerencsére nem történt nagyobb baleset, de azonnal oda akartam menni hozzá. Egyértelműen felismertem a kis szőrmókot, csak az volt a kérdés, hogy lehet egyedül… – Hééé, Molly! Gyere ide! – Szólítottam meg a kutyust. Szerencsére, ahogy meglátott már futott is hozzám. – Elnézést kérek, Uram! Fogalmam sincs, hogy tudott megszökni… – Próbáltam magamra vállalni a felelősséget. Miután lerendeztem a dolgot hátráltam volna Mollyval, de a kis kópé a lábam köré tekerte a pórázát. Mozdulni sem tudtam… ráadásul úgy örült nekem, hogy még ugrált is örömében. – Na, tessék… nézd mit csináltál, te kis rosszcsont. – Valamilyen szinten sikerült kiszabadulnom és pont akkor hallottam meg egy nagyon is ismerős hangot. Panda jelent meg előttem. Először észre sem vett, végül ahogyan közelebb ért, megpillantott és meg is lepődött, hogy engem talált itt. – Szia, Panda. Semmi gond, ne törődj vele. – Legyintettem, végül mosolyogtam volna rá, de amit mondott, amiatt inkább lett komoly az ábrázatom. – A fenébe. Akkor szerencse, hogy nem történt baj. Majdnem elütötte egy autó… – Nyeltem egy nagyot… el kellett mondanom, hogy mi történt. Legalábbis nem titkolhattam el. – De nincs gond. A lényeg, hogy mindenki épségben van. – Néztem hol rá, hol pedig Mollyra. – Egyébként velem semmi különös. Megvagyok. – Válaszoltam a kérdéseire… – Igazából… szabadnapom van. – Egy apró nevetés hagyta el a számat. – Shirong engedékenységét még mindig nem tudom hova tenni. Azon felül pedig, jól vagyok. – Az elmúlt napokban sokat gondoltam Mei-re. Hiába találkoztunk csak egyszer… mégsem tudom kiverni a fejemből. – Na, de ennyit magamról. Veled mi a helyzet? – Karba tett kézzel vártam a válaszát.