Nem haragszik a kacajom miatt! Huh, na ez egy pozitív fordulat. Nem mintha egyeltalán tényleg ki lehetne nézni Ekonból, hogy ilyenre felkapja a vizet, de inkább jobb félni, mint megijedni. Alkalmazható ilyen esetben ez a szólás egyáltalán? Végtére is, amíg a fejemben vannak és maradnak is a dolgok, addig minden rendben van.
- Oh, hála az égnek! Mármint, hogy nincs harag..
Természetesen örültem, hogy megdicsérte göndör fürtjeimet. Általában jobban szeretem, ha sima, fényes és egyenes mivel ebben a kunkori állapotában sokkal nehezebben kezelhető és így nem is vagyok vele olyan magabiztos. Egy mondata azért mégis szöget ütött a fejemben. Egy mély gondolat. A mély gondolatok körül általában valamiéyen probléma van, amit valahogy meg kellene oldani. Ezt azonban talán még nem most kéne megbeszélni, kicsit random lenne. Majd futás közben hátha kedve lesz kiadni magából. Amennyiben beleegyezik.
- Tényleg? Hát ez egyszerűen remek ötlet, mejünk!
Hatalmas mosolyom csak addig tartott ki, amíg eszembe nem jutott, hogy nincs is nálam megfelelő szerelés hozzá. Kissé apadt a lendületem, s vele együtt a mosolyom is. - Sajnos nincs nálam hozzá felszerelés...Úgyhogy hacsak nincs nálad egy tartalék, aminek a mérete pont jó lenne rám, akkor..remélem, nem baj ha egy pér percre felugruk hozzám.
Gyorsan végiggondoltam, mégis mennyire uralkodnak otthon kaotikus állapotok. Annyira nem vészes! Legalábbis szennyes cuccok meg a szemét nem lábatlankodnak mindenfelé. Mosott ruhák, pár csomag édesség, irományok és a megtanulni való szövegek másolatai vannak kicsit rendezetlen állapotban és azok is inkább a nappaliban lévő kis kávézóasztalon. -Köszönöm. - Teszem hozzá gyorsan, mielőtt elvisznek a gondolataim és teljesen elfelejtem szóban is kifejezni a hálám, amiért nem hajtott el, melegebb éghajlatra.
Persze a szinte reflexből érkező megvesztegetési-hajlamomat is ügyesen kikerülte.
- Igazán figyelmes lenne öntől Mr Hart! - Ez a fránya magázódás! Ez is egy szinte magától előbukkanó kis bogaram, de hála az égnek, már meg tudom oldani, hogy sima heccelésnek tűnjön, egy játékos mosoly segitségével. Örömmel fogom egyszer látni Noah-t is, de majd később amikor már nem fogok két embert is a bénázásommal visszatartani. - Valóban? Pedig valahogy azt gondoltam, hogy ő is ilyen kis mozgékony és veled tart ilyenkor.
Na de tényleg, merre van a duó másik fele? Felnőtt féefiak, nincsenek összenőve, mégis valahogy furcsa őket elképzelni külön hobbikkal. - Egyelőre viszont, elég ha csak melletted fulladozok, mint egy partra vetett bálna.
Annyira talán nem vészes a helyzet, de fogalmam sincs, mikor futottam utoljára, ami nem azt a célt szolgálta persze, hogy elérjem a buszt.
- Akkor van még valami elintézni valód? Szívesen segítek, mielőtt indulnánk.
Ha teljes az egyetértés, akár indulhatunk is. Elvégre nem lakok messze a színháztól csak pár kereszteződésnyire. Lehet, ezért is növesztettem ekkora feneket, mert em mozgom ée a töménytelen mennyiségű nasit.

words ✦ youtube ✦ note: xx ✦ kredit

Még a vak is láthatja, hogy Ekon és Noah milyen jó barátok, hogy szinta talán testvérek azt hiszem legalábbis. Néha irigylem őket, hogy ilyen közeli kapcsolatot tudtak kialakítani egymással. Őszintén én nekem fogalmam sincs, hogy mégis mióta bartátok de az biztos, hogy olyan hatást keltenek, mintha már egy anyaméhen is osztoztak volna. Ki tuda egyébként meg? Lehet, tényleg van olyan, hogy előzőélet, reinkarnácó meg karmikus kapcsolat és valamikor egyszer, tényleg fivérek lehettek. Az utóbbi időben már nem látni őket együtt olyan sokat mint korábban. Reméltem, hogy nincs köztük semmi különösebb probléma. Minding jókedvre derít, mikor együtt nevetnek valamin. Olyan mint amikor valaki olyan jóízűen eszik, hogy neked is kedved támad hozzá, csak éppen itt nevetésre, jó kedvre érzel késztetést.
Mégis, most az egyszer kicsit megkönnyebbültem, hogy egyedül találtam, hiszen így több esély van arra, hogy neleegyezik az ötletembe. Na nem mintha Noah nem tarthatna velünk majd, csak egyelőre elég volt, ha egy ember látja, mennyire hamar kipurcanok a kocogástól is.
- Sajnálom! - Lehet, borzalmas emberi lény vagyok de a mélyről kitörő nevetést már nem tudtam meggátolni, olyan vicces arcot vágott hirtelen. - Ennyire csak nem vagyok ijesztő vagy de? Mostanában mintha, hamarabb megadná magát a hajam és össze-vissza áll...de, hogy ennyire rossz legyen, arra nem számítottam.
Hamarost rendezi a vonásait, de a széles vigyor az arcomon maradt. Mintha...mintha egy csöppnyi erővel látott volna el a jelenet. Még egy felnőtt férfire is rá tudom hozni a frászt, ez azért valami. Nem? Rendszert vizsont nem csinálnék belőle. Az őszes haj is jól állhat Ekonnak, de, hogy én legyek a kiváltó oka az infarktusának, na azért azt inkább nem vállalnám.
- Őh igen! Vagyis nem, baj az nincs. - Na most szedd össze magad Hazel és hívd el kocogni, baj az nem történhet. Ekon egy rendes fickó, ha nem is ér majd rá, biztosan nem fog megszidni, vagy fújtatva, keresztet mutatni ujjaival miközben kántálja, hogy "Fújj lányok, távozz tőlem sátán!" - Úgy hallottam a csapattól korábban, hogy te szoktál járni futni és...mivel nekem sem ártana kissé kezembe venni a kondíciómat, gondoltam, hátha veled tarthatnék. Eskü nem leszek a terhedre, csak egyedül nem lenne akkora motivációm és hamar meg is unnám.
Arra, hogy neki mi előnye származna ebből, nem találtam igazán jó érvet, így hát remélve, hogy a "kevesebb néha több" itt is beválik, továbbra is szépen pislogva, kiskutyatekintetre váltottam.  Erőltetni azonban semmiképp sem szerettem volna. Nem kötelessége pesztrálni engem, de a remény hal meg utoljára. - Természetesen cserébe szívesen hordok neked sütiket vagy édességet is akár és Noah-t is bármikor szívesen látom, ha szeretne jönni.
Kevesebb néha több Hazel, hagy szegény levegőt venni, rendben?
Majd később felajánlom, hogy párszor elpakolok helyette, ha éppen fontos dolga akad. Mindenki örül a segítségnek és nem igazság, hogy mindig olyan sokáig marad a helyszínen Noahval, talán ők végeznek a legkésőbb.

words ✦ youtube ✦ note: xx ✦ kredit

Van az úgy, hogy az ember lányának szüksége van a kikapcsolódásra, még akkor is ha a munkája az tulajdonképpen egyben a hivatása is és egyszerűen imádja. Szerencsémre a napokban sikerült felfedezni a konditermek világát, ami bevallom..talán nem a nekem való univerzum, a kedves edzők ellenére is. Viszont kiszakadtam egy kicsit a városból, mikor jártunk a szabadban Ginnyvel és az ráébresztett, hogy jó volt a szobabicaj, jó volt a futópad de ezeket lehetne végezni a természetben is. Szóval minek mennék terembe? Eldöntöttem, hogy mostantól ki fogok járni a friss levegőre és futni. Egyedül azonban minden rémunalmas tud lenni. Ezért van az, hogy gondoltam, valakit megkérek, hogy jöjjön velem, legyen a futótársam és szórakoztassuk egymást. Különben öt perc után megunom.
Uhum, öt perc...Nem is biztos, hogy bírom annyi ideig a futást de..adjuk meg magunknak a bizalmat.
Minden remekül halad, a szándék megvan, a felszerelés pipa, márcsak egy valami hiányzik a listáról. Vagyis valaki.
Nem ismerek túl sok embert a városban és őket is inkább csak a színházból vagy az árvaházból. Sorra vettem hát mindenkit, aki szóba jöhetett és egy személy felelt meg a "kritériumoknak". Vagyis kedves, segítőkész és biztos szokott futni. Ekon Hart.
Miután levettem a jelmezt az öltözőben, felfrissítettem magam és átvettem a mindennapi szerelésem, majd irányba is vettem folyosókat, hogy ráleljek áldozatomra.
- Sziiiiia Ekon, ráersz egy pár percre?
Szépen pislogtam és felöltöttem az "én olyan jókislány" vagyok pózt hozzá. Hiszen szívességet akartam kérni és az nem úgy működik, hogy lerohanjuk a másikat. Ezzel lehet, nyerek egy olyan hobbit, amit nem unok meg nagyon hamar. Az íráson kívül.

words ✦ youtube ✦ note: xx ✦ kredit