I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana
határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot
Nincs
A legtöbb felhasználó (117 fő) 2021-02-23, 20:50-kor volt itt.
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Ennyi ember hisz bennem :
1714
Titulus :
Pengu ✦ Sisu ✦ Namaari
✦ ✦ ✦ :
Életkor :
3
Akinek az arcát viselem :
Kim Soo-hyun ✦ Han So Hee ✦ Gemma Chan
A tükör mögött :
Evolet Yang Baba Mirai ✦ Baba Shouta
2021-07-23, 02:16
Some kind of magic tea
- Egy tigrissel sem tudtak volna visszatartani! Ujjaim az ajkam elé helyezeztem, s jókedvűen kuncogtam, ahogy elképzeltem magam viaskodni egy tigrissel a teakeverékek és Archie felé vezető úton. Igaz, ami igaz. Már nagyon hiányzott az a különös biztonság és harmónia érzete ami körülötte fog el, valamilyen megmagyarázhatatlan okból. Épp ezért nagyon csalódott is voltam, hogy eltolódott a mostani program, de...végre megérkeztem! - Nem jöhet el az ember lánya üres kezekkel, ilyen elkelő helyre. Az esetek nagyrészében venni szoktam a meglepi nasit, de Mr Burton részére sosem fogok egyszerű, bolti rágcsát szállítani. - Az édességek variálása esetén, határ a csillagos ég és még azon is túl. Az internet jó barátom, van a kekszhez egy bevállt receptem és mikor mivel jut eszembe feldobni. Idén a rebarbara íze nagyon megtetszett és legközelebb pitét is akarok belőle sütni. Lehet viszek is be belőle a színházba, hátha feldobom a többiek napját vele. -Oh, a csudába, pedig vártam már a...az éneklő virágokat. Tetetett csalódottsággal lendítem meg a karom, ahogy a színházban is tenném, a világot jelentő deszkákon. Természetesen nem kelnt problémát, ha nem szippantunk semmilyen nemű narkotikumot. Nem mintha az álmaimban nem éneklő virágokkal bandáznék.. A valóéletben viszont, Archie személye is van olyan érdekes és mulattató, ha nem jobban. -RUM! Teához csakis rumot kapitány uram! Matróz módjára szalutáltam neki, hatalmas vigyorral, valamint kacsintással. Ettől függetlenül, biztosan úgy hangzott ez mint egy alkoholista utolsó kívánsága...Dehát a RUM tud egy különleges melegséget és ízt adni az amúgy is mindig különleges teának, amit a kalapot hordó úriember kollégám, s valamilyen szinten lelkitársam, szervírozni szokott. Megvártam ügyesen, hogy elrendezkedjen és közben a filtereket mustráltam, érdeklődve és izgatottan, hogy milyet is válasszak. - Ma, nagyon lelkis kedvemben vagyok. Egy pillanatra tekintettem fel rá a tea illatot árasztó kis csomagok felől. Általában bolondos vagyok és egyesek szerint infantilis akár, de megérzem, ha a kedvenceim szívét valami nyomja és Archie tudja, ha megértő füleket keres, nekem kettő is van.
If I had a world of my own, everything would be nonsense.
Alig bírtam kivárni a szőkeség érkezését, a közös teázások minden hét fénypontjai, a kedvenc napjaim, amikor végre önmagam lehetek, és teljes mértékben megértő fülekre találok. Ahogyan ő is. Hozzá hasonlót nem ismerek még egyet, s habár valami különös módon Virginiához is egészen közel érzem magamat, Hazellel valami teljesen más kapcsolat van köztünk. Egy olyan kötelék, ami semmi máshoz sem hasonlít, s amit megmagyarázni is nehéz. Amikor a közelében voltam, elfogott egy különös, megnyugtató érzés, mintha ismerném őt egy másik életből. Szerettem ezt az érzést. - Én köszönöm, hogy eljöttél, Hazel! - Volt egyfajta késztetése mindkettőnknek az udvariasságra, amit kifejezetten megkedveltem az évek alatt. Hasonlítottunk egymásra, még ha nem is mindenben, bizonyos szokásaink egyeztek, ami jó érzéssel töltött el. Mellette sosem éreztem magam különcnek, és sokszor elég volt csak a lányra gondolnom, hogy elmúljon a magány. - Wow, te mindig meg tudsz lepni valamivel! - pislogtam le a kis sütikre, amiktől azonnal összefolyt a nyál a számban. - Mondd csak, honnan jönnek ezek a különleges ötleteid a süteményekhez? - néztem vissza rá kíváncsian. Akárhányszor jött, vagy én mentem hozzá, mindig meglepett valami újdonsággal, ami nem volt semmihez sem fogható, épp úgy, mint ő maga. - Ó, ez sem rossz ötlet! Tegyük félre a következő alkalomra. - kacsintottam rá vigyorogva, valahogy tudtam, hogy ő rá minden őrültségben számítani lehet. - Én csak egy kis pluszra gondoltam, ami felmelegít minket ebben a hűvös időben. - Tártam szét a karjaimat teljesen ártatlanul, mint akinek nincs hátsó szándéka. Nos, valójában a "hátsó szándékom" annyira nem is volt rossz dolog, legalábbis mindkettőnk érdekeit szolgálta, hogy úgy mondjam. A kérdésére odaszaladtam a konyhaszekrényhez, mármint szó szerint szempillantás alatt ott termettem, kitártam az ajtaját, és becserkésztem a két üveget, amiket úgy emlegettem, hogy valójában nem emlegettem őket. - Nos, lássuk csak... rum és vodka. De ha nagyon mélyre ások, egészen biztosan találok valami mást is. Mit kíván a kisasszony? - vigyorogtam rá, miközben lepakoltam az üvegeket az asztalra.
A napokban, legalábbis szerény észrevételeim szerint, a színház tagjaira mintha valaki, valamilyen rontást hozott volna társulatra. Általában jó a hangulat és a legnagyobb problémát a vitáink jelentetik Meridával. Oh... vagy az is lehet, hogy a gondok mindig is ott lappangtak, csak én nem vettem észre. Végtére is mind felnőtt emberek vagyunk és nincs olyan ember a világon, akinek tényleg minden klappolna. Klappol... Áh igen, a kedvenc, kalapot hordó, legviccesebb kollégámhoz tartok éppen. Szeretek vele teázgatni és már nagyon vártam, hogy meg tudjak kóstolni egy újabb teakülönlegességet. Természetesen nem érkezek üres kezekkel, egy doboznyi édes csodát hordozok magammal, ami pont jól fog passzolni a kis lazulásunkhoz. Szokás szerint egy dallamot kopogtam el és türelmesen kivártam azt a néhány pillanatot, amíg kitárta az ajtót Archie, a különleges "kis" mosolyával az arcán. Nem is tudom, hogy van-e olyan ember a világon, akinek ilyen sokat mondó a vigyora. -Köszönöm Archie! Hatalmas mosollyal felemeltem a dobozkát, amiben az édesség tartózkodott. - Szerencsére eseménytelenül zajlott az út. Tudom, hogy mindig van süti, de ez egy új recept. Rebarbarás, levendulás és hibiszkuszos apró kis kekszek. Nem vagyok egy nagy cukrász, de megteszem ami tőlem telik. Nem mintha nem tudtam volna a már az utat, szinte fejből de követtem a kalapos barátomat a konyháig s leültem a szokásos kis "tronomra". Egy sima, átlagos szék a lakásban de esküszöm, már Hazel lenyomata van. - Feldobni? Netáááán van valami, különleges teaFŰ keveréked? Mosolyom hasonlóvá vált az övéhez. Sok mindennel fel lehet dobni egy egyszerű teát. Igaz, legtöbbször azzal vadulok, hogy mindenféle teát összekeverek. - Vagyis inkább, mi a ház ajánlata? Szerintem ezekben a nyomott időkben, nem árt meg némi "szíverősítő", különösen nem Archie-nak. Mostanában nem az igazi a mosolya, az energiája és én kíváncsi vagyok rá, hogy mi lehet a gondja a Wonderland Theatre legfényesebb csillagának.
If I had a world of my own, everything would be nonsense.
Lepakoltam az asztalra minden szükséges dolgot, a tálcát, amin a teáskanna pihent a csészékkel, tejjel, citromszeletekkel, kockacukorral és persze sóval, csak a vicc kedvéért. Hátha meg tudom kicsit viccelni a szőkeséget. Ezek mellett különféle teafüvek sorakoztak fel, no meg a szépen megpakolt teás dobozom, amiben a filteres fajtát gyűjtöttem. Már tegnap alig vártam a megbeszélt napot, amit már két napja pakolgattunk, de el nem halasztottuk, minden héten szakítottunk a közös teázásra időt Alice-szel. Jobb kedvre derített már a tudat, hogy nemsokára kopogtat az ajtómon, le tudtam foglalni magam a készülődéssel, és a társaságát is kifejezetten kedveltem. Legalább a barátságunknak nem volt akadály a korkülönbség, sőt, nála jobban senki nem értett meg, volt köztünk egy erős kötelék. A Virginiához fűződő érzéseimről viszont még Alice sem tudott, pedig úgy gondoltam, nincsenek titkaink egymás előtt, nem ilyen fontos dolgokról. Ez egy kicsit zavart, de talán jobb volt így. Ahogy meghallottam a kopogást, már ugrottam is, egy szempillantás alatt ott termettem, és nagy lendülettel szélesre tártam az ajtót. Arcomra azzal egy időben nagyjából ugyanolyan széles vigyor varázsolódott. - Fáradj beljebb, épp időben érkeztél, kedves! - azzal intettem is a konyha irányába, ahol a teán kívül már háromféle sütemény is az asztalon várakozott. - Remélem kellemesen utaztál. - viccelődtem, mintha valami nagyon hosszú útról érkezett volna. Egy kis időre el is felejtettem, mi miatt voltam annyira magam alatt, az egész olyan volt, mint egy álom; mint az álmaim, amik újabban kísérteni kezdtek. Azok nem voltak annyira természetesek, mint a tükörképem, amivel szinte azonnal megbékéltem, s amit egy kellemes hallucinációnak gondoltam. Nem mintha őrültnek tartottam volna magamat, de a képzelőerőm a szőke lányéhoz hasonlóan elég színes és változatos volt. - Foglalj helyet, kérlek! Szóval, ma milyen teához van kedved? Én arra gondoltam, egy kicsit feldobhatnánk ezúttal, mit gondolsz? - vonogattam a szemöldököm, de egyelőre nem árultam el többet. Kíváncsi voltam, neki erről mi jut eszébe, mire fog elsőre gondolni. Az egyik konyhaszekrényben vodka és rum is lapult, amihez néha hozzányúltam, vagy flaskában magammal vittem a színházba. Kizárólag a munkaidő letelte után fogyasztottam belőle, s akkor is általában teába csempészve, de nem tudtam, Alice mennyire vevő az ilyesmire. Azért reméltem, partner lesz benne, és nem néz majd valami vén alkoholistának, aki már a teáját sem tudja normálisan meginni.
Legutóbbi képek
