Nem lehetek eleg halas sem Kyranak, sem pedig Sebastiannak, amiert befogadtak. Befogadtak annak ellenere, hogy semmit sem tudtak rolam. Csak egy dologban lehettek biztosak: ha nem visznek be a melegbe, kint teljesen kihulok.
Aztan egy ido utan egy csaladda kovacsolodtunk. Sebastian olyan, mintha a verszerinti apam lenne - ugy is viselkedik -, Kyrara pedig szinten ugy nezek, mintha a verszerinti anyam lenne. Nem meglepo, hogy nagyon megszerettem oket, igy ha felbukkannanak a szuleim, akik hosszu ideje keresnek, nehezemre esne itt hagyni azokat, kiket minden nap lattam, akik gondoskodtak rolam, tamogattak es meg sorolhatnam.
Miutan hozzaszoktam a sulihoz, es szereztem nehany baratot, kezdtem ugy erezni, hogy tartozom a "szuleimnek". es hogy ez igy nem mehet tovabb. A tudtuk nelkul jelentkeztem egy allasra. Oszinten szolva maximum egyszer jartam abban a teahazban Tinaval, a legtobb idomet nem ott toltom. Ha az emlekezetem nem csal, baratsagos hely es nem is allhatna tavolabb egy olcso kesdobalotol. Ez annak szoges ellentete. Igy tehat amint meglattam a hirdetest, mar jelentkeztem is. Na jo, kellett hozza egy kis batorsag.
Epp lecket irtam, amikor csorogni kezdett a telefonom. Azt hittem Kieran az, vagy valamelyik baratnom, de nem.. interjura hivtak! Szeles vigyorom csak akor mosodott le az arcomrol, amikor bontottuk a hivast es rajottem, hogy mi is fog tortenni. Basszus, egy interju! Sosem voltam interjun.. mi van ha nem jon ossze? Mit kene felvennem? Megannyi kerdes, melyekre senkitol sem kapok valaszt. Persze ha Kyra tudna errol, biztosan segitene, de igy.. francba!
A nagy nap elott sem voltam tul nyugodt, viszont mikor elerkezett, az infarktus kerulgetett. Ami pedig az oltozetemet illeti, nem voltam sem tul elegans, sem tul hetkoznapi. Hajamat lofarokba kotottem es egy taxiba pattanva hamar meg is erkeztem a teahazig. Az autoban meg egy ideig huztam az idot, de mikor mar szolt az oreg, hogy ideje lenne fizetni, hat megkapta a kert osszeget, en pedig kenytelen voltam kiszallni. Egy epulet elott allok, ahova alig merek belepni. Gyerunk Cass, kepes vagy ra! Nem vagy te puhany.. Eme gondolatot kovetoen vennem kellett nehany mely levegot, aztan erot vettem magamon es besetaltam. Eddig meg is vagyunk, csakhogy nem en vagyok am az egyetlen. Tul sokan vannak elottem/utanam,. Szemeimet azonnal, diszkreten vegigfuttatom minden ellenfelemen. Talan van egy ici-pici eselyem?! Talan..
Telik az ido, en pedig gyakran pillantok az orara, figyelem a ki-be setalgato embereket. Mar csak egy emberke van elottem. Gyerunk, mar nincs sok. Ki kell birnod!
Es itt az ido, szolitanak. Azonnal fel is pattanok, kihuzom magam, mint aki magabiztos, pedig nagyon nem vagyok az. Egy kedves, kisse felenk mosollyal lepek az irodaba, majd bezarom magam mogott az ajtot. - Jo napot - hat eleg atlagos es bena kezdes. - Koszonom. - helyet is foglalok, ahogy keri. A kerdese kisse meglep, de hamar kibokom, hogy: - Nyugodtan szolitson csak Cass-nek, Asszonyom.. - mondom egy kis idetlen mosoly tarsasagaban. Ezt kovetoen egyenesen megsoroz. - Nos.. Eleg egyszeru lanynak mondanam magam. A legtobb idomet az iskolaban toltom, majd kovetkezik a hazi, amivel amugy eleg hamar vegzek. - ezt muszaj hozzatennem, hogy meggyozodjon arrol, lenne idom a munkara. - Nincs hobbim.. ha tehetem, a barataimmal toltom el az idot. - pillantok egyenesen a no szemeibe. - Hogy miert jelentkeztem? - eleg hosszu tortenet lenne, szoval valahogy rovidre kell fogni, kulonben holnapig itt fogunk ucsorogni. - Szeretnek egy kicsit onallosodni, komolyodni es tanulni. - fogalmam sincs, mit mondhatnek meg.. - Tudom, kicsit sablonosan hangzik, de ha engem valaszt, en nem okozok majd csalodast. Az a tipus vagyok, aki fejlodni akar, nem annak az ellentete.. - bizonyitani akarok, es nem csak neki vagy magamnak.. Innentol mar csak arra varok, mi a reakcioja. Vajon sikerult meggyoznom?! Elgondolkodik majd azon, hogy en legyek az egyik befuto, vagy akar le is mondhatok errol?! Talan lesznek meg kerdesek?!