Welcome to Fata Morgana
Mirage Mirror
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív

– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat?
– Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni.
– Mi fog történni?
– Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned!
– Dehát...!
Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana

határa
Számos és számtalan
karakter állás
Beszélgethetsz bárhogy
még állatok nyelvén is
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 49 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 49 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (410 fő) 2024-10-19, 03:38-kor volt itt.
Mesénk fejezetei
lapozd, nézd!

Syaoran Yin
Tegnap 23:25-kor


Cao Daiyu
2024-11-24, 01:44


Choi Ji-Na
2024-11-23, 00:58


Fu Hei
2024-11-22, 22:05


Yan Xing Cheng
2024-11-22, 19:23


Mato Catawanee
2024-11-22, 18:51


Hwang Dae-Shim
2024-11-21, 23:08


Mo Yuan
2024-11-21, 16:45


Jayla Wilde
2024-11-21, 15:51


Dionysia Nerida Pantazis
2024-11-21, 13:44


Kiemelkedõ mesemondók
ebben a hónapban

33 Hozzászólások - 37%


11 Hozzászólások - 12%


9 Hozzászólások - 10%


6 Hozzászólások - 7%


6 Hozzászólások - 7%


5 Hozzászólások - 6%


5 Hozzászólások - 6%


5 Hozzászólások - 6%


5 Hozzászólások - 6%


5 Hozzászólások - 6%



Megosztás
 
Heather St. Clair
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
ÜzenetSzerző
TémanyitásHeather St. Clair Empty2021-10-24, 17:15

Heather Diana St. Clair
Charlize Theron



Becenév
Blondie, Heath
Mesehős
Helga Sinclair (Atlantisz)
Tükörkép
látja magát és emlékszik
Csoport
Rebels ✦ Lázadók
Tartózkodási hely
Dél ✦ Suncrest
Foglalkozás
polgármesterjelölt; történész, művészettörténész, kurátor
Családi állapot
elvált, egyedülálló
Szexuális beállítottság
heteroszexuális
Mi történt velem?

'They name the most powerful storms after women for a reason.'

Pofonként csattan tenyerem Rourke arcán. Kivételesen csak a képmásáén, ha egészen korrekt akarok lenni – márpedig Rourke-kal ellentétben én mindig az vagyok, és ezt szeretem hangoztatni a médiában is -, az ő plakátját takarom el az enyémmel. Éppen itt az ideje annak, hogy az emberek engem is észrevegyenek, most, hogy végre kiléptem az árnyékából. Különben is... le vagyok maradva, ami a kampányt-, meg az ezzel kéz a kézben járó hírverést illeti, de innen szép nyerni, nem igaz?
Azt hiszem, erre már ő is magától rájött: kár volt velem baszakodnia.

Be kell látnom és el kell ismernem, hogy naiv voltam, amiért hittem neki. Mentségemre szóljon, akkor még ő is más ember volt, mármint annakidején, amikor megismerkedtünk – vagy legalábbis annak mutatta magát. És ez olyan rettenetesen ijesztő, nem? Hogy játszhatja meg magát valaki annyi éven át? Hogy hitetheted el a másikkal, hogy szereted – kérdés-, vagy feltétel nélkül? Vagy csak engem vakított el a szerelem rózsaszínes-lilás, nehéz, fullasztó párája, és végig ott volt, az orrom előtt az igazság, csak nem vettem észre?
Nem. Nem volt mit észrevenni. Vagy nem akartam észrevenni?
Minden olyan mesébe illő volt: a megismerkedésünk, az, hogy nap-nap után jegyet váltott a múzeumba, csak, hogy találkozhasson velem (merthogy akkoriban még kurátorként dolgoztam ott), az esti randevúk, a közös reggelik, az első, be nem fejezett film, amiért másba kezdtünk a kanapén, a buján fetrengés a szőnyegen, a kávé illata a hajnal első fényeivel karöltve kúsztak a pórusaim alá.
Rourke illata a bőrömre tapadt, a hajamon hordozom, beitta magát a húsomba, és egyedül az vigasztal, hogy minden sejtünk kicserélődik egy másikra, egy újra minden hetedik évben – egy nap ismét valaki olyan leszek, akihez egy ujjal sem nyúltál.
Rajongásig szerettem, bálványoztam őt, és – talán – az elején még ő is így érzett irányomba, nem csak üres szavakkal simogatta a lelkemet, nem erőfitogtatásból hordozott a tenyerén, és minden hátsószándék nélkül bánt úgy velem, mintha valamiféle királynő volnék. Ha nem szeretett, hát miért vett volna el? Nem tudtam volna neki olyat adni, ami még nem volt meg neki, leszámítva a feltétel nélküli szeretetet, szerelmet, az odaadást, a hűséget, a megbecsülést; én csak örökkét ajánlottam neki. Egy egészen kicsi részem mind a mai napig abban bízik, és reménykedik, hogy nem egy ordas nagy hazugság volt ez az egész, a közös életünk; annyi év után nem is csoda, és talán nem kell megmagyaráznom, hogy mégis miért olyan fájó ezen rágódni, ezt emészteni még most is.
Azt kívánom, bárcsak olyan egyszerű volna minden, mint a mesékben: ásó-kapa-nagyharang, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.
De valami megváltozott; először benne, aztán bennem, és végül az egész világunkban, a mikrouniverzumunkban, és az életünk úgy omlott össze, mint egy kicseszett kártyavár.
Magához láncolt, a szép nyakékek inkább nyakörvként funkcionáltak már, fémjelezve a nevét, és, hogy az övé vagyok. Letepert és elnyomott, az árnyékában élhettem csupán, dísze, s éke voltam, valami szép, amit edzett üveg vitrinben mutogathat az embereknek, az ismerőseinek, a barátainak – még csak nem is kitüntetésként, hanem csupán egy trófeaként, amit megnyert magának.
Unott csapásokkal darabokat szakított ki belőlem: a függetlenségemet, a büszkeségemet, az önbecsülésemet. Én adtam, ő pedig folyton csak elvett. Addig adtam, amíg megszűntem létezni.

Ajkaimhoz emelem-, beleszívok a hamvadó cigarettába.
- Elköltözök. Csak azért vártam eddig, hogy személyesen mondhassam el neked. Holnap pedig beadom a papírokat a te ügyvédednek is. El akarok válni – dorombolom a hálószoba félhomályába, a belépő férjemnek címezve szavaimat, aki felváltva nézi a bepakolt bőröndöt, engem – a hátamat -, a tükörképemet; a tekintetembe fúrja a pillantását.
Vérfagyasztó, borzongató csend telepszik ránk, valami olyasmi, mint, ami a viharokat előzi meg, vagy a bombarobbanásokat, amikor szinte a levegőben lehet érezni a közelgő detonáció esszenciáját. A fülemben visszhangzik minden egyes sötét szívdobbanásom, szinte hallom az ereimben pulzáló vér lüktetését is.
Frusztrált vagyok. Frusztrál ez a katatón, monoton élet, amiben vergődünk, mint két, szárnyaszegett rabmadár. Rabok vagyunk és csak bántjuk egymást; egymás húsába vájunk, beletépünk a másikba, nézzük, ahogy halkan elvérzünk.
Ő már nem szeret engem, de elengedni sem szeretne, én pedig ott keresek vigaszt, ahol csak tudok.
Azt gondolom, hogy az életünk maga lesz a betegség és az elsorvadás – hogy lassú, monoton halál vár ránk. Hogy egymás képébe nézve fogjuk várni a csendes elmúlást, mely, mintegy radioaktív felhő, telepedik ránk, amely a csontjainkba, a húsunkba, a szöveteinkbe, az idegeinkbe és minden egyes kibaszott idegsejtünkbe beissza magát.
- Van fogalmad róla, hogy már így is milyen kínos helyzetbe kerülhettem volna miattad, ha Mole-nak nem sikerül elsikálnia az ügyeidet? És akkor most előállsz ezzel!persze. Én is hallottam a pletykákat, olvasok újságot, meg időnként a szociális média platformjait is pörgetem. Pontosan tudom, hogy miféle ügyekre gondol Rourke, de nem mondok semmit, dacosan állom a pillantását. – Azért ehhez az én beleegyező aláírásomra is szükséged lesz, Szivi – maliciózus mosolyra görbül ajka szeglete.
- Igen – rezignált arckifejezéssel nézek rá a tükörből, bólintok is mellé -, tudom. Végül is elhúzhatjuk, pokollá tehetjük egymás életét még akár évekig is, de a bíróság, előbb, vagy utóbb, ki fogja mondani a válást, Rourke, ezt te is tudod – kimért türelemmel magyarázok. – Ettől függetlenül ma elköltözök innen, holnap pedig beadom a papírokat. Szivi – beleszívok a halálrúdba, mielőtt hanyag eleganciával felemelkedem a székből, hogy az ágyhoz lépve lecsukjam a bőrönd tetejét, és becipzárazzam.
- Ki az? Melyik ismerősödhöz rohansz? – és ebben a pillanatban, tudják, mit felelnék neki? Azt, hogy igen, vannak ismerőseim, igen, találkoztam férfiakkal, igen, elmentem velük kávézni, vagy vacsorázni, vagy színházba, vagy moziba, hagytam, hogy meghívjanak, és elfogadtam azt a csokor rózsát is, vagy azt a minőségi, drága bonbont, meg azt a verseskötetet is, de soha, egyikkel sem mentem ennél messzebbre. Csak társaságra vágytam, és olyan rohadtul jól esett, hogy van olyan, akinek még kellek, valaki, aki törődik velem, aki figyel rám – még, ha csak átmenetileg is, még, ha csak azért is, hogy szétnyissam a lábaimat.
Megvonom a vállamat, de nem válaszolok. Azt hisz-, vagy gondol rólam, amit akar, többé már nem érdekel, nem számít már.
- Nem teheted... ez nonszensz! Nézz már rám! – erélyesen megragadja a karomat, de szinte ösztönszerűen enyhül a szorítása. – Pont most, a választás előtt, nem teheted ezt velem, Helga, elment az eszed? Nem lehetsz ennyire önző! - monoton, elnyújtott, egykedvű melódiaként visszhangzik fülemben minden egyes kimondott szó.
Pedig üvölt. Meg sem rezzenek, a szempilláim sem rebbennek.
- Engedj el, Rourke – és nem, többé nem kérdés, vagy kérés, hanem szilárd kijelentés.
- Miért csinálod ezt? - hangja olyan, mint egy feneketlen gödörbe lekiáltott szavak visszhangja. A cigaretta füstjének ezüstös szálai között észrevétlen csúszik el a kérdés.

Persze, bolond, ha azt gondolta, hogy így ér véget kettőnk közös története. Maradjunk annyiban, hogy szívesen megnéztem volna az arcát, amikor először megpillantotta a plakátokat az utcán, vagy az újságban, vagy az interneten. Meglepetés!
Éveket vett el tőlem, úgyhogy most rajtam a sor, hogy megfosszam őt attól, amije még nincs meg, és, amire a legjobban vágyik, és oh, nem fogok válogatni sem a lehetőségek-, sem az eszközök széles-, sokszínű skáláján.
És most már azt is tudom, hogy ki vagyok – mindenféle értelemben -, visszatértem, úgyhogy a játék még csak most kezdődik igazán.

Képességem

✦ a katonai kiképzésen szerzett, közelharci és fegyverhasználati tudás - Preston Whitmore testőre és sofőrje volt, amikor a Whitmore Industries-hoz került (Lyle Rourke ajánlásával), később Mr. Whitmore személyi asszisztense lett, majd az Atlantisz expedíción hadnagy, és egyben Rourke jobbkeze
Celeste Beaumont

thegoodvibeonly

Vendég
Vendég
Anonymous

Heather St. Clair Empty
TémanyitásHeather St. Clair Empty2021-11-02, 01:56

Csillámporos üdvözlet illet téged
Heather St. Clair ✦ Helga


„Nothing personal.”

Kedves Heather!

Nagyon vártam ezt a karaktert és nem csak azért, mert Rourke rajta volt azon a végtelenül hosszú listán, amin az "úgy hoznám, de nem szabad" karaktereim sorakoznak. Ez a lista egyébkén bárhova dugom is, egy héten háromszor minimum megkísért, és "belefáradtam, hogy távol tartsam magam tőle" hogy egy klasszikust idézzek.  Heather St. Clair 1311556981  Azért is vártam ezt a karaktert – hogy témánál maradjak –, mert Helga egyszerűen nagyszerű karakter, habár igen keveset kapunk belőle. Én például szívesen megnéznék egy előzményt arról, hogy hogyan verődött össze a társaság, ami aztán elkísérte Milót Atlantiszba.  Heather St. Clair 703152122
Na, de hogy a lapodról is szót ejtsünk, tényleg fantasztikus lett! Imádtam minden sorát és ha eddig nem döntöttem volna, most már biztos lenne, hogy hozom Rourke-ot, mert az, amibe bepillantást nyertem a kapcsolatukból teljesen magával ragadott! Imádom, ahogy a szavakkal bánsz, annyira jól megragadtad ezt a karaktert (is). A legjobb kezekben van.  Heather St. Clair 2426842179



Nem akarom túl hosszúra nyújtani, habár még bőven tudnék áradozni, de majd menet közben úgy sem úszod meg, szóval most inkább gyorsan utadra is engedlek. Foglalózz, aztán menj, hódítsd meg a déliek szívét az elragadó magabiztosságoddal, hogy aztán Rourke-nak ne legyen könnyű dolga velük. Vagy veled. Sietek, ahogy csak tudok!  Heather St. Clair 841472469




:
Nem szórt rá senki csillámport



Aldo Raine
Ismeretlen hõs
Ismeretlen hõs
Aldo Raine
Mesehõs :
Heather St. Clair Aac412f78701f8afe45d8fca2d00067c3072d8b6
Aranyhaj és a nagy gubanc
Flynn Rider
Egyszer volt, hol nem volt... :
Ennyi ember hisz bennem :
0
Titulus :
Fitzherjerk
A másik felem :
Na, jól van, figyelj,
nem akartam ezt tenni veled,
de nem hagysz más választást.

Heather St. Clair D197c6482f715d3932f147f562cea1eb65829173
₊ ⊹ Villantom a szívtiprót! ⊹₊

Életkor :
30
Akinek az arcát viselem :
Taylor Perez
Itt lelsz rám ✦ Fata Morgana :
Suncrest
A tükör mögött :
Heather St. Clair LpyGloi
Cherry

Heather St. Clair Empty
 

Heather St. Clair

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal