Binghe & Shi

Where there is a will there is a way. If you are serious about getting something done, you will find a way.

Words: ✾ 554

A válaszából már tudom, hogy teljes kudarc volt minden kísérletem, hogy valahogy kirántsam ebből a komor szerepből. Valószínűleg számára ez nem is csak szerep vagy “a dolgozós arc” hanem tényleg ennyire komolyan vesz mindent, komolyan éli az életét. Legalábbis, ilyennek tűnik. Ezzel szemben én szeretek néha kikapcsolódni, nem annyira a szabályokat, mint inkább a megérzéseimet és a szívem tanácsát követni.
Amikor a könyvről kérdez, már biztos vagyok benne, hogy valami turpisságot sejt az állításom mögött, így ennek megfelelően válaszolok rá.
- Megkeresem majd neked, de lehet, hogy időbe telik mert nem emlékszem pontosan melyikben láttam. Apámnak is ez az egyik hobbija, így jópár polcot kell átnéznem. - vonok vállat mintegy bocsánatot kérve tőle a dolog miatt. Kis szerencsével amúgy is elfelejti ezt a könyv dolgot mire “megtalálnám”. Vagy szerzek egyet könyvtárból, antikváriumból vagy az internetről.
Sosem akartam vezető lenni, talán éppen amiatt amit most Binghe arcán látok. A semmit. Nem tudnék csak a feladatra koncentrálni, fegyelmezetten, az érzelmeimet háttérbe szorítva. Shang is ilyen volt, szinte sosem tudta egyikünk sem kifürkészni, hogy mit gondol vagy még inkább, mit érez. Csak a feladat, csak a terv, csak a szabályok szerint… micsoda butaság! Szívesen elmesélném Binghe “barátunknak” is, hogy néha nem az a leghatékonyabb út, hanem az ha alkalmazkodunk az adott helyzethez. Bár van egy olyan megérzésem, hogy ezt nem kell neki elmondanom, maximum az emlékeit felfrissíteni.
Nem örülök neki, hogy ismét hazudtam, és pont neki. Amúgy is nehezen viseli, és ez az ismétlődő jelleg lehet, hogy túl sok lesz már.
- Büntetés, büntetés… Még mindig nem vagy valami rugalmas. - jegyzem meg halkan, mert mondjuk most kivételesen jogos is lenne a büntetés, de azért igazán tehetne kivételt. Mármint, ha már végre megtaláltuk egymást, most tényleg ez az első gondolata, hogy valahogy móresre tanítson? Bár, nem is Li Shang lenne, ha nem ez járna a fejében.
Az ember néha apróságoknak örül a legjobban az életben, mint most ez az ölelés. Sokmindent mondhatnánk egymásnak, de ebben az egy ölelésben azt hiszem a nagyja benne van. Szörnyen hiányzott, és el sem tudja képzelni, hogy milyen jó érzés most itt lenni, tudva azt, hogy nem kell miatta aggódnom, előkerült, és ha minden jól megy nem is vesztem többet szem elől. Azt ugyan nem tudom, hogy ebben az új világban hogyan vagy honnan is folytatjuk majd a kapcsolatot, tekintve, hogy elég sokminden megváltozott. Mikor legutóbb így átölelt, már a fél család egy esküvőre gondolt, és akkoriban ez így is lett volna helyes. Most viszont lenne lehetőségünk megismerni egymást, randizni még mielőtt feltenné a kérdést. Már ha akarja egyáltalán valaha is feltenni.
- Milyen szabály? - pislogok kettőt is értetlenkedve. A macska rúgja meg, hát most már mindig ez lesz a műsor? Hiszen ez a világ más, itt egy nő is bármit megtehet már ugyanúgy. - Te most komolyan kirúgsz? Emiatt? - teljes döbbenet ül ki az arcomra. Hát ilyen nincsen! Micsoda előítéletes egy pasi! Miért ne tudhatná egy nő ugyanúgy elvégezni ezt a munkát? Miért nem ad lehetőséget bizonyítani? Sose hittem volna, hogy ennyire vaskalapos.
- Tudod van egy szó, ami régen talán nem is létezett. Ez diszkrimináció, azok után amiken átmentünk nem hiszem el, hogy még mindig kételkedsz a képességeimben. - megcsóválom a fejem csalódottan. Most, hogy tudom, hogy Sha Binghe ki is valójában, tényleg elvárná tőlem, hogy menjek el egy üzletbe árufeltöltőnek ahelyett, hogy a lehető legtöbb időt együtt töltenénk? Kutya legyek, ha értem ezt a pasit de komolyan.

✾

Binghe & Shi

Where there is a will there is a way. If you are serious about getting something done, you will find a way.

Words: ✾ 671

Kezdetektől fogva nagyon erős köztünk egyfajta… feszültség. Talán ezért is nem kedvel ilyen nagyon látványosan Binghe, mert ő is érzi. Talán én is gerjesztem ezt azzal, hogy nap mint nap hazudok neki arról, hogy ki vagyok, az a lány vagyok akit nem akart felvenni, meg egyébként is, tulajdonképpen egy régi, talán sosem létezett világban éltem. Binghe egész biztosan jó emberismerő, de velem nem lehet könnyű dolga hiszen én magam sem ismerem saját magamat… fogalmam sincs ki vagyok az itt és mostban, ki az a Zhang Shi aki (mostanáig) a tükörből rám néz. Valószínűleg neki is vannak dolgok amiket nem oszt meg velünk, és ez a rengeteg kimondatlan nem is hazugság, inkább titok, valahogy megmérgezi a munkakapcsolatot is.
Ennek lehetünk a szemtanúi éppen most is. Kedvesen érdeklődik az apám iránt, de inkább lerázom. Meg akartam nézni a fegyvereket a falon, de leszerelt. Most meg aggódik, hogy fájdalmat okozott-e, de nem, és még ha így is lenne, nem vallanám be neki. Titkaink vannak egymás előtt ami természetesen feszültséget generál.
Látom, hogy még mindig rágódik rajta, hogy tettem egy buta megjegyzést.
- Binghe, tényleg nem akartalak megbántani. Persze, hogy a magad módján néha te is kikapcsolódsz, senki nem gondolja, hogy robot lennél. - azt nem… csak azt, hogy olyan vonalas, hogy valószínűleg még az ágyában is vigyázzban alszik. Inkább nem mesélem el neki, hogy miket mondanak rá a többiek, a “fafej tábornok” simán elférne köztük, amivel Shangot illették. És végre összeáll a kép!
Azért ilyen ismerős, azért vagyok mellette feszült és azért van minden de minden, mert egyszerűen nem lehet csak Sha Binghe, akinek mondja magát. Érzem a csontjaimban, hogy ő Shang, és ezt ki kell derítenem, bárhogy is alakuljon utána. De azért még nem merek egyből belevágni, próbálok időt nyerni, ezért is térek ki a kardokra vonatkozó megjegyzése elől ismét.
- Úgy is lehet mondani. Apámnak van néhány régi könyve fegyverekről amiket lapozgattam, talán emiatt tűntek ismerősnek. - talán ezzel a válasszal már elégedett lesz, és leszáll rólam. Miért ne lehetnének apámnak könyvei? És én miért ne lapozgathatnám? Miért ne lehetnék olyan butuska, hogy összekeverjem a dolgokat? Na ugye, ebbe aztán igazán nem köthet bele.
Aztán csak nem hagy nyugodni egy dolog, így bele is kérdezek. Tudhattam volna, hogy a katonaság említésére is felvillanyozódik, így most már teljesen biztos vagyok abban, hogy ki is áll előttem. Shang, akit már régóta keresek, és itt volt az orrom előtt. Lehetett volna annyi eszem, hogy észrevegyem, de annyira próbáltam elrejteni, hogy én ki vagyok, hogy nem is jutott eszembe, hogy esetleg pont ő legyen ismét a felettesem.
- Szerintem sokmindent meg tudnál bocsátani. - állom a tekintetét, majd hozzá teszem, ami nyomja a szívemet most is, ebben a percben is - De a hazugságot nem. - sóhajtok egy aprót. Megint hazudtam neki. Utólag talán belátja majd, hogy nem sok választást hagyott, de mégis. Shang rettentő rosszul viseli a titkokat és a hazugságot. Nem ítélem el érte, alapvetően én is mindig igyekszem őszinte lenni, de van az a helyzet amikor sajnos becsúszik egy-egy füllentés, ha nincs jobb út előttem.
Aztán lesz ami lesz, felfedem minden kártyám. A nevén szólítom, és látom, hogy ettől egy kicsit lefagy. Nem tudom mit fog tenni. Kiabál, kiakad, kirúg, bármi lehet. Én magam sem tudom mit tennék fordított esetben. Csak bámulom a cipőm orrát egy darabig, majd szinte centiről centire emelem a tekintetem, hogy végre valahára várakozva és reménykedve a szemébe nézzek.
Meglep az ölelése, de jól esik, nagyon is. Bár most nem annyival nagyobb nálam, mint régen, de még mindig el tudok veszni a karjaiban, ha akarok, és most bizony akarok!
- Te is hiányoztál nekem. - mormolom, és egy kis ideig kiélvezem, hogy csak mi ketten vagyunk. Legalább addig amíg a többiek meg nem érkeznek. Óvatosan szorítom magamhoz, aztán egy kicsit simogatom a hátát is, mielőtt elhúzódnék. - Sajnálom, hogy megint hazudtam neked. - pillantok rá őszintén - Tudom, hogy ezt most nehéz elhinned, de tényleg nem sok választásom volt, és talán már uncsi kifogás, de apa… apám beteg, tudod. Meg kellett tennem amit csak tudtam. - hajtom le a fejem szégyenkezve. Ki fog rúgni, annyira tudom, hogy ezt már végképp nem úszom meg.

✾

Binghe & Shi

Where there is a will there is a way. If you are serious about getting something done, you will find a way.

Words: ✾ 733

Nem tagadom, hogy meglep amikor apám egészségéről kezd kérdezősködni. Ha jól tudom, Binghe apja és az enyém régen egászen jóban voltak, mindketten járták a maguk útját, de mivel közös volt az érdeklődés, természetesen ismerték egymást ebben a világban. Talán emiatt érdeklődik Binghe, nem tudhatom.
- Még régen. - bólintok, és el is engedném a dolgot, mert ha eddig nem beszéltem róla, az bizony nem volt véletlen. Szerintem a munkahelyre nem kell úgymond bevinni az otthoni problémákat, meg hát a főnököm eddig nem különösebben érdeklődött a lelki békém iránt, miért épp most kezdené el?
- Ugyan, ennek semmi köze a szerencséhez. - ha valaki ezt a mozdulatot alkalmazza, ennyire profin, az pontosan tudja, hogy nem okoz vele túl nagy fájdalmat. De én ezt honnan is tudhatnám?! A csudába! - Mármint, gondolom nem akartál bántani, szóval nem fáj, tényleg. - Binghe néha olyan, mintha egy másik világból jött volna. Ez lehetne hasonlat is, de itt inkább konkrétan arról van szó, hogy a régi életemre és otthonomra emlékeztet. Túl sok itt a véletlen. Persze meglehet, hogy simán csak más pályára készült volna, mielőtt átvette a családi bizniszt, ezt nem tudhatom. Lehet, hogy tényleg a sereg vonzotta, ki tudja?
Szívem szerint mondanék neki valami vigasztalót, olyan nagyon magába fordult. Nem arról van szó, hogy szerintünk nem szokott szórakozni, hanem, hogy ez nem látszik rajta. Mindig szörnyen komoly, kimért, szigorú… nehéz is lenne elképzelni, ahogy mondjuk péntek esténként bemegy egy bowling pályára golyókat gurigatni. Vagy gubbaszt valami jó kis sorozat előtt a kanapén nasival. Pedig az átlagos embereknek ez a szórakozás, és nem az, hogy íjjal lőnek céltáblára. Nagyon szeretném valahogy ezt elmondani neki, de nem teszem. Ő nem Shang, nem értené miért mutatok bármiféle együttérzést is. Igazából, szerintem eleinte Shang sem értette.
- Lehet. - bólintok, és próbálok kimászni a gödörből amibe beleestem, már megint majdnem lebuktattam magam. - Valószínűleg csak nagyon hasonlítanak valamire amit könyvekben láttam. Végül is, kard kard, nem értek hozzájuk. - inkább gondoljon butának, és higgye azt, hogy valójában nem érdekelnek ezek a dolgok, mint hogy nekiálljon kombinálni, hogy mégis mit tudhatok és honnan. Binghe sajnos nem hülye, nagyon is jól át tudja látni a dolgokat, szóval valószínűleg még így is elég nagy annak az esélye, hogy gyanakodjon rám. Más se hiányzott…
Mégsem hagy nyugodni a gondolat, hogy esetleg ő is más mint akinek mondja és mutatja magát, így aztán bele is kérdezek a közepébe, hogy nem akart-e katona lenni. Ő meg el is mondja az igazat, látom, hogy nem akarta megosztani velem, mert zavarban van, próbál kibújni valahogy. De már érzem, hogy hasztalan, a belső kis hang azt súgja, hogy ő nem Sha Binghe. Nem csak az, hanem lakik benne valaki, épp úgy mint bennem, és ő most bizony elárulta magát. Ütöm is tovább a vasat, mert ha ő Li Shang tábornok, akkor azzal nem csak a napomat aranyozza be, hanem szinte a teljes hátralévő életemet. Ez azért megér egy kis kockázatot!
- Mondjuk. Bár szerintem ilyesmit egyedül elég nehéz lenne véghezvinni. Kellene hozzá még néhány jó embered, akikre számíthatsz akkor is, ha elzavartad őket. - állom a tekintetét, sőt most én keresem. Tudom, hogy remek katona, és azt is, hogy előbb utóbb egyedül is megoldotta volna, de ott voltak a srácok hárman, és én is. Tudom, hogy megmenteni a császárt nem egy személyes feladat, még ha Shang is kapta érte az előléptetést.
Látom, hogy küzd, és éppen annyira bizonytalanul keresi a szavakat, ahogy én magam is tettem. Kizárt dolog, hogy ne ő legyen Shang, ahogy az is képtelenség, hogy ő legyen az. Bármelyikünk is kérdez rá előbb, hogy a remélt személlyel áll-e szemben, az most elképzelhetetlenül nagy kockázatot vállal. De ki más vállalná be, ha nem Fa Mulán?
- Ne bosszankodj emiatt. Már elsőre is valahogy túlélted, hogy egy lány került a táborodba, most is menni fog Shang. - óvatosan mosolyodok el ahogy a nevét mondom, de valahol szégyellem is magam. Ezek szerint kétszer ültettem be ugyanabba a hintába, teljesen akaratlanul. Mármint, mindkétszer jó okom volt rá, hogy másnak mondjam magam mint aki valójában vagyok, ezt ő tudhatja a legjobban, de van egy olyan érzésem, hogy most sem lesz elnéző, ahogy régen sem volt az.
Lerakok mindent a kezemből az asztalra, és csak bizonytalanul, lehajtott fejjel várom, hogy hogyan reagál. Nála sosem lehet tudni, fel vagyok rá készülve, hogy ordibál velem egy sort, de arra is, hogy egyszerűen csak (megint) kirúg. Persze az is lehet, hogy ő is keresett engem, sőt biztos, de annyira más ez a világ, nem tudhatom, hogy most mit gondol rólunk.

✾

Binghe & Shi

Where there is a will there is a way. If you are serious about getting something done, you will find a way.

Words: ✾ 620

- Nem te húztál fel. Feszült vagyok napok óta, csak nem szeretek róla beszélni.- felelem csendesen. Nem szeretem bevallani a gyengeségem, főleg azt, ha valami erősebbnek bizonyul nálam, és azt kell éreznem, hogy elbuktam. Márpedig apám betegsége olyasmi, ami felett nincs hatalmam, nem tudok tenni ellene semmit sem, csak ápolom, megteremtem a biztonságot és nyugalmat, megveszem a gyógyszereket és gyógyfüveket és ennyi. Tehetetlennek érzem magam, ami dühít.
Inkább a fegyverek felé fordulok, addig sem kell látnia Binghe-nek, hogy milyen egy csődtömeg vagyok. Rendes tőle, hogy azt mondja vezetőként figyelnie kell a lelki állapotunkra, de azért azt szerintem mind tudjuk, hogy ez szinte esélytelen. Nem fogom vele bővebben is kitárgyalni az otthoni gondokat. Pláne azt nem, hogy ki vagyok valójában, és ez az egész, a családom, barátaim és a szerelmem eltűnése mennyire frusztrál. Semmi köze hozzá, és amúgy sem tudna tenni semmit sem.
- Hogyan? - pislogok felé a nagy bámészkodásból szinte felocsúdva. - A keringése, valami gond lehet a szívével is, ezért nem szabad túlságosan felizgatni. - válaszolom semleges arccal, majd kissé vonakodva hozzá teszem - És a lába is megsérült, még régebben. - ezért is gyanakszom arra, hogy ő valóban Fa Zhou, az én igazi Édesapám. Így csak még jobban aggódom érte.
- Nem. Semmi gond. - meg is rázom a fejem, és abbahagyom a dörzsölgetést. Nem fáj, inkább csak furcsa, szinte nosztalgikusan csiklandós érzés. Legutóbb Shang ért hozzám így, ezekkel a mozdulatokkal, és bár a napokban igyekeztem a hiányát valahová mélyen elásni magamban, de most sikerült a felszínre hozni.
- Oké, elhiszem. Szoktál szórakozni, mint mindenki más, csak másként. - teszem fel a kezeimet, még mielőtt végképp támadásnak veszi a legapróbb megjegyzésem is. Úgy tűnik, hiába emlékeztet sok dologban az elveszett kedvesemre, azért vannak dolgok amikben egész más. Vagy csak megszoktam már, hogy Shangnak néha már feleselhetek, és ez egyfajta reflex lett nálam, hogy a feletteseimnek odaszólok olykor? Rossz szokás, el kellene hagynom. Aztán alig láthatóan felkapom a fejem, amikor a volt barátnőjét emlegeti. Egyrészt, mert… a csudába is, túl sok itt az egybeesés. És mi az, hogy volt? Nem, Shang akkor sem hivatkozna így rám, ha a hunok tüzes nyilakkal lőnék az érzékenyebb testrészeit. Úgy gondolom, van akire az ember nem mondaná akkor sem, hogy az ex vagy a volt barátnőm/barátom, ha már semmi esély a viszontlátásra. Vagy csak megint túlreagálok valamit fölöslegesen?
- Nem sokkal többet láttam belőle, mint amire emlékszem. Mármint könyvekből, képekről. - teszem hozzá gyorsan. Hol vannak már a többiek?! Bár itt lenne Junjie, akkor nem fordulhatna elő, hogy fél percenként szinte lebuktatom magam. Biztosan bedobna valami pasis poént, ami Binghe ízlésének túl sok, így már nem figyelne ránk, a többiek meg nevetnének egy jót. Szóval, hol van már?!
Mégsem hagy nyugodni a dolog, így tovább kérdezősködök. Illetve, csak egy megjegyzést teszek, de amilyen választ kapok… a szívem majd kiugrik a helyéből. Épp csak a nyakam pirosodása árulhat el, nem tagadom, szinte felvillanyoz a lehetőség, a halvány reménysugár is, hogy akit keresek tulajdonképpen már egy ideje itt van az orrom előtt. Azt hittem, bárhol és bármikor felismerném Li Shang kapitányt, akarom mondani tábornokot, de ezek szerint tévedtem. Kockázatot vállalok, de talán nem akkorát, ha Sha Binghe álarca mögött az lapul, aki számomra a legfontosabb lenne a világon.
- Szerintem remek kapitány lettél volna. - bólintok egyetértéssel, és már szándékosan éppen azt a mozdulatot használom, amit Shang is ismer. Ó, de megvagy, ha TÉNYLEG az vagy, akinek gondollak! - A tábornoki kinevezéshez ilyen fiatalon gondolom, nem árt valami hőstettet is véghez vinni. Megmenteni egy nemzetet, vagy ilyesmi. - emelem rá a tekintetem, leplezetlen kíváncsisággal. Bár kissé talán kotnyelesnek tűnök, de HA ismer, akkor tudja jól, hogy mi ez a játék, és hogyan játszottuk mi rég. A kérdés abban a HA-ban rejlik, de ekkora bakot nem szoktam lőni, főleg akkor amikor a szívem is ennyire zakatol. Nem ismerem ezt a világot, de azt megtanultam már rég, hogy a szívemre hallgassak, ha valamit ennyire mondani akar.

✾

Binghe & Shi

Where there is a will there is a way. If you are serious about getting something done, you will find a way.

Words: ✾ 594

Már akkor tudtam, amikor belekezdtem a mozdulatba, hogy hülye ötlet volt ez a kis játék a késsel. Most persze újabb felületet adtam Binghe-nek, hogy piszkálódjon, és újabb alkalom, hogy valami konfliktus legyen köztünk. Nem is értem, miért csinálom ezt saját magammal?!
- Csak azt mondtam, hogy nem tudom melyiknek örülnél jobban, ha igazad lenne vagy ha sikerül elkerülni. - felelem már jól érthető hangerőn, sajnos tőlem szokásos módon túlságosan is őszintén. - Ne haragudj. Tudom, hogy nem akarnád, hogy megsérüljek. - sóhajtok egy nagyot, kissé fáradtan - Nincs jó napom, az apám állapota mostanság nem a legjobb. Nem kellene másokon levezetnem. - vallom be azt, hogy mitől vagyok én magam is morcosabb. Nem mintha rá tartozna, hogy éppenséggel milyen a hangulat odahaza, de azért mégis… úgy érzem, ez után a szokatlan morcoskodás után minimum magyarázattal tartozom neki.
Vállat vonok az újabb megjegyzésére. Igen, magamhoz képest. Ha tudná, hogy odahaza mennyit csacsogok! Be se áll a szám, ha épp jókedvem van. Itt más, eleve a munka miatt is csendben kell maradni, és Binghe se tapsol érte ha egész nap beszélgetünk. Még akkor sem, ha történetesen itt a telephelyen van munka, és nem kint az erdőben.
- Talán valami visszatérés a gyökerekhez, vagy ilyesmi. - engedem el a csontot. Megelégszem azzal, hogy a családja Kínából származik, és emiatt választotta ezeket a fegyvereket. Nem kell mindent túl kombinálni, miért is ne lehetnének ilyen véletlen egybeesések? Mondjuk azért, mert elég valószínűtlen, de tényleg inkább nem rugózok ezen, csak próbálom elhinni amit a főnököm mond.
Már éppen lógva hagynám, amikor jön ez a furcsán ismerős hárító mozdulat. Nem támadás, nem is agresszív, csupán egy gyors és egyszerű védekezés. Vajon honnan ismeri? Honnan tudja ilyen rutinosan alkalmazni? Egyetlen embert ismerek, akinek ez ennyire ösztönösen jöhetett elő pont ez a mozdulat, de megeszem a világ összes álbajuszát, ha Binghe lenne Shang. HA!
- Értem, semmi vész. Nem nyúlok hozzá, ne aggódj. - dörzsölöm meg a karom egy kicsit, mert bár nem ütött meg, és nem is fáj, de kellemetlen az érzés, mintha apró hangyák mászkálnának a bőrömön, pont úgy mint amikor először tapasztaltam ilyesmit. Gyorsan abbahagyom ezt a nagy dörzsölgetést, és emlékeztetem magam rá, hogy nem árulhatom el magam ilyen apró mozdulatokkal. Addig biztos nem, amíg Binghe is ennyire gyanús, és nem vagyok benne ezer százalékig biztos, hogy az akinek gondolom.
- Most volt rá alkalom. - próbálok úgy tenni, mintha nem lenne jelentősége a dolognak. Miért, máskor szóba állt velem egyáltalán? Esélyem se lett volna kérdezni bármit is. - Szórakozás? Ki hitte volna, hogy szoktál szórakozni. - nem mintha a céltáblába lődözés más számára kifejezetten szabadidős tevékenység lenne, de régen nekem is ez jelentette a kikapcsolódást. Gyakorolni, meditálni, gyakorolni… Ha a gyakorláshoz van egy jó partnered, úgy még jobb.
- Érdekeltek mindig is, csak közelről nem láttam még ilyesmit. - húzódik halvány mosolyra a szám sarka ismét. Persze, hogy láttam már ilyeneket, sőt használtam is. Elgondolkodva lépek inkább vissza a rendszeresen használt puskákkal teli fegyverszekrényhez, az mégis inkább Ping területe. Ideje lenne már rendesen álcáznom magam, ez a reggel eddig nem a legjobban alakul, csak a szerencsének köszönhetem, hogy még nem buktattam le magam. Csak még egy dolog nem hagy nyugodni.
- Sosem gondolkodtál még a katonaságon? Kiképző tisztként el tudnálak képzelni. - nem nézek rá, miközben ezt mondom, mert már megint átléptem egy határt. Szerintem ki fog akadni, elvégre amióta csak itt dolgozok, talán most beszélgettünk a leghosszabban, ennyi személyeskedő kérdés valószínűleg sok lesz neki, és kitalál majd valami büntetést számomra. Pedig csak arról van szó, hogy szörnyen hiányzik a párom, és ő ezzel a mufurc modorával nagyon is emlékeztet rá, akaratlanul is próbálok kommunikálni vele még akkor is, ha tudom, hogy nem pótolhatja Shangot senki sem.

✾

Binghe & Shi

Where there is a will there is a way. If you are serious about getting something done, you will find a way.

Words: ✾ 606

Nem értem, miért kerít Binghe ekkora feneket apróságoknak. Végtére is, fél hetet mondott, és még csak alig múlt hat. Akik ismerik már valamennyire, azok persze tudják, hogy nála a “pontosan érkezni” azt jelenti, hogy legyél itt fél órával korábban különben elkéstél. Szerintem ő maga is tudja, hogy én épp olyan jól elő tudnám készíteni az összes fegyvert mint bárki más, ezt elég alaposan a fejembe verte. Mégse nyúlhatok azokhoz a puskákhoz, de ezt nem veszem magamra, mert más sem. Vannak emberek, akik nem bíznak meg senkiben sem, na Binghe szerintem pont ilyen. Talán jól is teszi, magam sem osztogatom a bizalmat olyan könnyedén, de azért nem vagyok ennyire szélsőséges mint ő.
Egyre nehezebb elrejtenem a múltamat, a tudásomat, meg úgy általában azt, hogy nem Ping vagyok hanem Mulán. Mármint Shi. Előbb-utóbb le fogok bukni, ezt nagyon érzem. Ha másnak nem is, de apámnak el kellene mondanom az igazat. Tudom, hogy nem lehet más, ő tényleg, igaziból az édesapám, egyszerűen túl sok az egybeesés ahhoz, hogy ne ő legyen. Viszont ha legalább már apa tudná az igazat, tudna nekem tanácsot adni, hogy mit tegyek ebben a szorult helyzetben. Nem mintha megfogadnám, többnyire megyek a saját fejem után. Mint most, amikor teljesen ösztönösen forgatom meg az ujjaim közt a kést. Egyáltalán, miért csináltam? Bár tudnám!
- Néha nem tudom, hogy ilyenkor azt akarod, hogy igazad legyen, vagy inkább szeretnéd elkerülni. - csúszik ki a számon az első gondolat, szerencsére épp csak magam elé mormogtam. Az mondjuk nem sokat segít a dolgon, hogy éppenséggel a helyiségben a légy zümmögését is hallani lehetne. Bosszantó egy pasi, de… bevallom, ha nem lenne Shang, ha nem lennék benne biztos, hogy eszében sincs más nő után nézni, bárhol is legyen, akkor tetszene nekem. Van benne valami más, mint bárkiben akit ismerek. Egyedül Shang volt ennyire titokzatos és zárkózott, akinek nehezére esik megköszönni bármit is. Nem jó ez, hogy már megint így elkalandoztak a gondolataim a munkától. Nem lesz jó vége, mert így csak lebuktatom magam.
- Eddig szinte semmit se kérdeztem. Magamhoz képest. - kúszik egy halvány mosoly a szám sarkába. Inkább a fegyvereit nézegetem, mert feltűntek az új darabok. Nehéz lenne nem észrevenni őket, eleve kitöltik az űrt a falon, és még érdekesek is.
- Nekem is tetszenek. - nézem tovább a kardokat, ahogy közelebb megyek hozzájuk. Gondolom a legkevésbé sem érdekli, hogy nekem tetszenek-e, nem is azért vannak, hogy nekem jó legyen. - Honnan jött ez az irány? - érdeklődök tovább. Kevesen vannak ugyanis, akik csak úgy a semmiből egyszer csak ráböknek egy országra és egy adott korszakra, hogy aztán annak a jellegzetes fegyvereit gyűjtsék be.
Hiba volt a fegyverek felé nyúlni, de azért nem akkora, mint amilyen hevesen reagált rá Shang. Vagyis Binghe. Miért ő jutott most eszembe?! De mindentől függetlenül, nem kellett volna ezt a mozdulatsort alkalmaznia, teljesen ártalmatlanul nyúltam a kard felé, ráadásul ezt inkább védekezésre használtuk a kiképzésen, és…
Várjunk csak!
- Bocsánat. Nem gondoltam, hogy ennyire ragaszkodsz hozzájuk. - lépek egyet hátra, és épp csak a szemem sarkából figyelem, ahogy próbálja rendezni a vonásait. Lehetetlenség, így jobb is ha kiverem a fejemből a gondolatot, ami most olyan alattomosan kúszott bele. Ha Binghe Shang lenne, már rég rájöttem volna! Véletlen egybeesés, semmi több, csak az agyamra megy már a pasim hiánya. Ennyi az egész. Mindenesetre, egy próbát még érdemes tenni, amíg így meglazult az önfegyelme.
- Szerintem a gyűjteményben jól mutatna egy íj is. Passzolna a többihez. - jegyzem meg, tudva, hogy a kedvesem milyen jól bánik a hagyományos lőfegyverrel, íjjal és nyíllal, ha csak egy morzsányi is lenne Binghe-ben ami arra engedne következtetni, hogy Shang rejtőzik a szokatlan külső mögött, akkor már rég beszerezte csak nem teszi a kirakatba. Ebből biztosan tudhatnám. Vagy nem, elvégre ezen az átkozott helyen semmi sem biztos, csak az, minden bizonytalan.

✾