Kedves Naplóm!
A mai napon elkezdelek megírni, mert a hülye pszichológus megkért rá. Nincs semmi bajom, teljesen épelméjű vagyok, egyszerűen csak nem csípem a mostohám.. Valójában New York-ban nem történt volna meg, de mi elköltözünk a világ egy olyan szegletében ahol bármi megtörténhet. Hát meg is történt.
Jajj, kérlek naplóm tarts velem lépést, ne maradj le, mert sűrű életem volt.
Anyukám meghalt, amikor nagyon pici voltam, sosem ismertem, elvileg kedves nő volt és nagyon szeretett engem. Apukám próbált mindent megadni nekem, amit csak lehetett, jó iskolába jártam, mindenem megvolt. Úgy gondolta egy anya hiányzik az életemből, így beszerzett egyet. A mostohám költözni akart, talált is egy tökéletes városkát, ami megfelelő nekem és drága mostohatesómnak.
Mivel le kell írnom mit érzek, leírom, hogy a mostohámat gyűlölöm, a tesómat viszont imádom, meglepő fordulat, naplóm kelj fel ez nem egy mese…
A mostoha szó olyan ronda, így csak a nevelőanyámra fogom használni, innentől, jól figyelj, a tesómat Kara-nak hívják, Tara - Kara érted, na jó ez totál para, de így igaz.
Kara a legjobb barátnőm lett, 10 éves koromtól kezdve az életem része. Neki sem jött be az új élet, az új suli, az új város.
Ez a város annyira fura, 4 éve lakunk itt, de nem lehet megszokni, mert mindig volt valami rejtélyes benne,
A suliban rátaláltam a szerelemre, asszem nevezhetjük így, 2 éve együtt vagyunk Adam-el. Apám imádja őt és Kara is, a mostohám már annyira nem de nem miatta, ő szimplán nem szereti ha valaki túl fényűző hozzá képest. Adamék az egyik leggazdagabb család a városban. Ezt az életet a mostoha magának akarta, de mi sosem voltunk túl tehetősek. Mindenünk megvan, amire szükségünk van, talán még több is, de nem vagyunk gazdagok.
Az egész az ő hibája volt, nem Adamé, a mostohámé. Állandóan problémázott, igazából már azon ügyködött vajon hogyan szedjen szét engem a tökéletes pasimmal. Na persze, Tara akcióba lendült, először csak poénnak indult, tudod, sampon csere kutya samponra, semmi durva. De a végén annyira elkapott a hév, hogy felgyújtottam a kocsiját, a bevásárlóközpont parkolójában, fényes nappal. Erős cselekedet, de tini vagyok, a hormonok túltengenek, mondta a dilidokim.
Nem tudta, hogy ott vagyok a plázában, egy boltban vele, egy sorban majdnem mögötte. Elkezdte minden ok nélkül szapulni Adam-et, és apámat, hogy hagyja nekünk ezt a kapcsolatosdit, ő fogalmazott így. Elpattantam, nem kicsit, a pénztárnál álltam, a polc tele volt öngyújtóval, pont mellettem. Felkaptam egyet elviharoztam a plázából és bumm.
Amondó vagyok, ha New Yorkban maradunk ez nem történik meg, ott nem tudna ilyen rosszindulatú lenni mindenkivel. Ja de….
Összességében én jó ember vagyok, jól tanulok, segítek otthon, mindent úgy csinálok ahogy kell, kivéve a kapcsolatépítést a banyával.

Kedves Naplóm, remélem megbocsátasz nekem, mert tőle nem fogok bocsánatot kérni, nem hiszem, hogy rosszat tettem.