Ha jobban belegondolok, akkor minden jól alakult… lett munkám, van hol laknom… ráadásul van egy személy, akivel alakul kettőnk között valami. Az emlékeim előtt még azt sem tudtam, hogy mihez kezdek magammal. Pont akkor dobtak ki az albiból és az utcát jártam. Alapjáraton az emberek társaságát kerültem, valamiért nem volt kedvem senkivel sem tartani a kapcsolatot… nem éreztem szükségét az egésznek. Egy hirtelen fordulatot vett a dolog azonban, amikor egyik este besétáltam a Cirkusz területére, hogy legalább azt az éjszakát nyugodt és biztonságos körülmények között töltsem. A rákövetkező napon a hely tulaja fogadott. Konkrétan arra keltem, ahogyan ott állt mellettem. Majd leugrottam az ágyról. Csak néztük egymást, végül a zsebéből elővett egy törött lakatot és odadobta hozzám. – Erről tud nekem mondani valamit? – A kezembe fogtam én is a tárgyat. Rá pillantottam majd ismét a lakatra… mégis mit várt, hogy majd azt mondom én voltam? De igaz lenne. – Sajnálom? – Nem tudtam mentegetőzni, mert egy az egyben lebuktam előtte. – Azt ugye tudja, hogy két dolog miatt is feljelenthetném… birtokháborítás, illetve rongálás. – Nyeltem egy nagyot, ahogy kimondta a szavakat. – Nézze! Nem akartam rosszat, csak egy éjszakáról volt szó… a kárt megadom, amint tudom. Kérem, ne hívja a rendőröket. – A telefon már ott volt a kezében, de miközben betáplálta a számokat mégsem nyomott rá a hívás gombra. Láttam rajta, hogy elgondolkodott valamin. Jobban féltem attól, ami a fejében járt, mint magától a tudattól, hogy rendőröket hív. – Nos, egyezkedhetünk! Adok egy visszautasíthatatlan ajánlatot. Nem hívom a zsarukat, viszont cserébe itt kell dolgoznia. – Meglepődve figyeltem… más választásom nem volt, nem igaz? – Áll az alku! – Gondolkodás nélkül nyújtottam felé a kezemet. Ha ez az egyetlen megoldás, hogy jól jöjjek ki az adott helyzetből, akkor legyen. Amint kezet nyújtott ő is, megráztuk mindketten. – Kövessen! – Lépett az ajtóhoz és kinyújtott kézzel mutatta, hogy menjek vele. Kipattantam az ágyból és eleget tettem a kérésének.
Vicces belegondolni, hogy én, aki nem akart emberek között lenni, a munkája révén mégis rengeteg ember veszi körül… hihetetlen. Valahogy mégis jó a lelkemnek. Az emberek elfogadnak… csodálnak. Nagyrészt közre játszik a magam tehetsége, amit nem is értek, hogy mi váltja ki. A főnök az orromra kötötte, hogy semmit ne mondjak, mi is a titkom. Legyen titok. Vagy maximum azt lehetne hazudni, hogy minden biztonsági óvintézkedéseket megtettünk annak érdekében, hogy a produkcióim tökéletesek legyenek. Mert igen, valóban azok. Már-már szinte emberfeletti dolog történik, amikor én porondra lépek. Volt rá példa, hogy magyarázkodnom kellet az egyik produkció miatt. Improvizáltam egy kicsit és az majdnem lebuktatott… szerencsére Jafar kimagyarázta az egészet. Tudni kell, hogy mindig próbálok belevinni az előadásba valami pluszt… és mikor megláttam az egyik elefántot egy karikával játszani, akkor ugrott be, hogy mi lenne, ha felemelném a közönség előtt. Eredeti ötlet, és túl merész is… igaz. Azonban megvolt a varázsa… a közönség hatalmas ujjongásba tört ki. Élvezték a látványt. Talán emiatt kaptunk hideget és meleget is egyaránt. Dzsini és Homokember is mellettem álltak. Nem buktattak le a sajtó előtt. Nem lehetek elég hálás nekik.


A visszatért emlékeim után már máshogy látom a világot. Először zavarosnak tartottam mindent… szó szerint mindent. De aztán kezdett összeállni a kép. Egy isten vagyok, ami megmagyarázza a képességemet… na meg persze azt is, hogy a kampómmal alakváltó vagyok. Azonban azt még mindig nem tudom hová tenni, hogy mégis miféle varázslat volt képes erre. Hogy egy isten emlékeit megkavarja, illetve ebbe a városba zárjon. Attól tartok, hogy ez örök rejtély marad a számomra.
Mindemellett egyetlen kérdés foglalkoztat még, hogy vajon Vaiana hol lehet? Éppen alakulóban van egy kapcsolatom és mégis Vaiana foglalkoztat. Titkon reménykedem… vagyis valahogy érzem, hogy ő az a személy, akire rátaláltam még emlékek nélkül is, de persze nem lehet ezt tudni. Ráadásul nem is állhatok elé, hogy: „Szia, Vaiana! Én vagyok az Maui. Emlékszel rám?” Tuti, hogy őrültnek nézne, vagy valami hasonlónak. De az is lehet, hogy kapnék tőle egy pofont. Fogalmam sincs, mit tegye. Csak annyit tudok, hogy szépen óvatosan derítem ki, hogy ő mit tud. És akkor csak utána mondom el, hogy én ki vagyok. Ez az egyetlen megoldás.


✦ Amint visszatérnek az emlékeid, a fizikai erőd még hatalmasabbá válik. Megállíthatatlan leszel. A tüdőd is olyannyira megerősödik, hogy képes leszel hatalmas széllökésekre.
✦ A kampód birtokában képes vagy bármiféle alakot magadra ölteni és annak tulajdonságait kihasználni. Például egy madár testében tudsz repülni, egy hal testében képes vagy víz alatt úszni több ideig, mint egy átlagos ember.
✦ A testeden megjelenő tetoválások a múltad érző bizonyítékai. Bármikor megelevenednek rajtad, hogy emlékeztessenek akár olyan dolgokra is, amire nem akarsz emlékezni. Az egyik tetovált figura Te magad vagy, mini kiadásban. Ő a lelkiismereted, aki olykor próbál figyelmeztetni téged, ha őrültséget készülsz elkövetni.
✦ Kiváló navigátor vagy.