Barátokkal körülvenni magad a lehető legjobb érzés a világon. Oké, az egyik legjobb. Egy új környezetbe viszont borzasztó nehéz beilleszkedni. Jó dolog, ha ezt valaki nem tapasztalta meg, de én a saját bőrömön éreztem ennek a negatív hatását. Egy összeszokott csapatba nehéz bekerülni, még akkor is, ha nagyon-nagyon igyekszik az ember. S tegyük hozzá, hogy az adott baráti társaságból hiányzik valaki, mert az a valaki eltűnt… és mai napig nem került elő. Hogyan is lehetnék én teljes értékű tag, ha ők valaki mást hiányolnak, okkal?
Clover eltűnt. Sosem ismertem, így véleményem sincs a lányról, de azt tudom, hogy Sam és Alex nagyon szeretik és meg akarják találni. Segítek nekik ebben, legalábbis minden erőmmel azon vagyok, hogy segítsek. Sammel egész jól kijövünk, az ő részéről nem érzek akkora ellenszenvet, mint Alex felől. Utóbbi lány tudom, hogy sosem fog elfogadni.
Apropó, vajon tudják, hogy nem véglegesen érkeztem a csapatukba?


- Hahó, Britney! Koccintasz velünk? – Mézvirág lengette meg a kezét a szemem előtt. Annyira elbambultam, hogy kiesett néhány pillanat, vagy netán perc is. Elmosolyodtam és bólintottam egy aprót, majd közelebb másztam a kis csipet-csapatunkhoz. Ez nem az a csapat volt, amiről épp elmélkedtem. Nem Sam és Alex voltak itt körülöttem, hanem azok a barátaim, akik ténylegesen befogadtak. Akik közé valójában úgy éreztem, hogy tartozok.
Összekoccantak a poharaink, tekintetem pedig Fényfúriára tévedt. Rámosolyogtam szélesen és biccentettem is felé.
Hónapokkal ezelőtt, vagy talán már egy év is eltelt, mikor rátaláltam Fényfúriára annál a bizonyos falnál, ami mai napig a legnagyobb rejtély az életemben. Azóta fokozottan figyelek a falra és minden nyomra, ami ahhoz vezetne… Clover is ott tűnt el, a falnál. Ezek szerint nem véletlen, ugye? Valami van odaát. És valami itt tart minket. Olyan ez, mintha egy üvegketrecben lennénk. Fullasztó.
A legmegdöbbentőbb az volt, hogy Fényfúria nem emlékezett semmire. Emlékek nélkül ébredt fel és ez még több fejtörést okozott. A fal rejtélye. Elkezdtem róla feljegyzéseket írni, „Minden, amit a falról tudunk”. Nagyjából a semmivel volt egyenlő az, amit belefirkáltam az elmúlt időszakban, de abban a reményben tettem, hátha a végén egy nagy egésszé alakul a puzzle… talán.
Fényfúria az egyik legközelebbi barátnőmmé nőtte ki magát. A szárnyaim alá vettem és segítettem ott, ahol csak tudtam. Átéreztem a helyzetét, azt, hogy milyen egy ismeretlen helyen, egy ismeretlen közegben, magányosan. Nem akartam, hogy bárki hasonlóan érezze magát hozzám.
Aztán odáig fajult a helyzet, hogy nagyobb baráti köre lett, mint eddig nekem bármikor – és ő bevitt engem oda. Mézvirág, Stella, Tomago… és ő maga. Imádtam velük tölteni az időmet. Kikapcsolódni.
- Britney, ma nagyon el vagy varázsolódva, én mondom! Pedig épp a fiúkat rangsoroljuk… - Fényfúria volt az, aki átkarolta a vállaimat és jelezte, hogy ideje lenne végre nem csak testileg jelen lennem.
- Uhm, hát… nem is tudom. – Töprengtem, még a fejemet is oldalra billentettem, mikor Mézvirág nekem szegezte a kérdést.
- Csak nem Clayton van első helyen? – Lefagyva pislogtam. Lehet, sokat jártam hozzá, mert egész jól kijöttünk, de hogy mint férfi… hirtelen megráztam a fejem és kitört belőlem némi nevetés.

A sakk alapelve (...) - nem az nyer, aki több lépést lát előre, hanem az, aki minden lépést előre lát.

✦ Nagy sakk rajongóként képes vagy nem csak a sakktáblán, de a valóságban is pontosan megjósolni, mit fog lépni a másik fél.
✦ Van egy púdered, ami idővel aktiválódni fog és képes leszel vele a gyors átöltözésre, de még arra is, hogy azzal kommunikálj másokkal. Mint egy mini telefon, sokkal fejlettebb változatban, hisz egymást hologramként is láthatjátok azzal, akinek szintén ilyen "kompúdere" van.
✦ A Jerrytől kapott kütyük a Te kezedben képesek úgy működni, ahogyan azt ő megálmodja.