why do we keep crossing each other's paths?

Volt egy igen nagy megrendelésem, amitől személy szerint én boldogan mosolyogtam. Szerettem díszíteni, mindig szebbé tenni valamit. Szinte már remegő térdekkel és lábakkal vártam egy-egy ilyen napot. Végén már nem is virágárusnak vagyok mondható, hanem valami barkácsoló félének.  Volt egy kis furgonom, ezt pedig telepakoltamelsőkörben virágokkal. Míg a többiek nem érnek ide segíteni és a maradék virág és díszítő elemek hadával én bevihetem a magam részét és elkezdhetem a munkát.
Leparkolok az iskola udvarának azon részét, amit most nekem biztosítanak, így hátulról tudok bemenni minden gond nélkül. Kiveszem a kulcsot a gyújtásból majd zsebre vágom, kiszállva pedig kinyitom a kocsi oldalát eltolva az ajtót. Rengeteg virág volt, még töményebb illattal, mint amit el lehet képzelni.
Csípőre tett kezekkel vizslattam a látványt és elégedett mosollyal már tervezgettem mi, hova kerülhet. Felkapom az első adagot vödröstől. Hát, ez elég érdekes egyensúlyozási mutatvány lesz mit ne mondjak. Az ajtónál így is le kell tennem és úgy kinyitni, ki is támasztom az ajtót úgy megyek tovább. Szerencsére ott már megkértem egy diákot, akinek épp nem volt órája, hogy nyissa ki a megfelelő terem ajtaját.
Első akadály pipa, jöhet a többi. Így hát meg is indulok szépen a következő adagért. Eléggé… nehézkes minden a konkurencia miatt, Magnolia nem könnyíti meg a dolgomat, de hát még így is vaskosan várnak engem a megrendelések. Kissé fel is mérgelem magamat, hogy újra erre gondolok és ki is pirul az arcom. Ostoba! Meg is indulok nagy dirrel-durral befelé, nem figyelek most a lábam elé és neki is ütközők valakinek. Panaszosabb nyikkanást hallatok és már ki is hajolok a virág takarásából, hogy rá replikázzak az akadályomra, de meglepettségemben bennem reked a levegő.
- Maga? - ennyi szökik ki számból mintha csak a tüdőm préselte volna ki a levegőt és ennyi jutna eszembe, mint valami egysejtűnek. Próbálom rendezni ábrázatomat, pirulásom még intenzívebbé is válik. Egek, hogy égethetem be ennyire magamat? - Mármint… nem esett baja? Figyelmetlen voltam. - javítok kezdetleges „köszönésemen” végén még így is azt hiszi valami nincs rendben nálam. Ám rá kell jönnöm mindig a legváratlanabb helyeken ütközök belé. Hiszen ahol a virágokat nevelem ott is sikerült belefutnom.
Rengeteg virágot vett már nálam, törzsvendég és mindig próbálok neki tippet adni arról a fajtáról, amit vesz. Mondhatni most együtt dolgozunk, hiszen az a logikus magyarázat ittlétének miszerint itt dolgozhat.

◉ 379 words ● youtube ● note: ◉