Derű és a remek ötletei…
Első körben Londonba sem szerettem volna jönni. Elég volt belegondolnom abba, hogy egyszerű varázstalan lényekkel leszek körbe véve, akik nagy része a divat fogalmáról sem hallott. A város koszos és zajos. Az emberek cigaretta csikkeket dobálnak a járdára és sokan még kezet sem mosnak, mielőtt kijönnek a mosdóból. Rosszabb, mint azt gondoltam, és a hideg rázott minden percben az első napjaimon. Azonban ehhez egy idő után, némi alkalmazkodással hozzá lehet szokni.. legalábbis igyekszem.
A csodásabbnál csodásabb boltok viszont kárpótolnak mindenért. A ruhatáram egy hét alatt lecseréltem és tele pakoltam a gardróbom dizájner cuccokkal, amiket szeretettel mutogatok a social media oldalaimon, ami az embereknek - nem meglepő módon - tetszik is. Összességében talán nem is olyan rossz itt élni.
Derű azonban nem arról híres, hogy nyugton maradjon hosszabb időre. Így mire végre kezdtem megszokni az új otthonunkat, már azon kaptam magam, hogy Riley-nak egy zsákot húztunk a fejére és utaztunk is Fata Morgana felé, hogy beavassuk a nagy titokba, amiről ő még nem tudott.
- Tudtam, hogy ez egy nagyon rossz ötlet! Nem szabadott volna elhoznunk az akarata ellenére! - Majré az agyamra megy. Derű azonban még jobban.
- Nem lesz gond! Biztosan megbocsát nekünk, ha megtudja az igazat. Neki is jobb lesz - magyarázza egy kissé kínos vigyorral az arcán.
- Biztosan ki fog csattanni az örömtől - válaszolok számat húzva, némi gúnnyal fűszerezve a hangszínemet.
Riley békésen szundikál a csomagtartóban, miközben Majré szokásához híven pánikol, Derű pedig próbálja nyugtatni. Éreztem a hangjában, hogy talán kicsit megbánta a döntését, de még így is pozitívan áll mindenhez. Már úgysem tudunk mit tenni. Egy halk sóhaj kíséretében megforgatom a szemeim és újra előre fordulok. Elég volt a veszekedésükből és Bánat szomorú, aggódó képéből is.
- Csendben maradnátok végre? Így nem tudok koncentrálni - szól rájuk végül Harag dühösen. Látszik rajta, hogyha még egy szót szólnak, robbanni fog.
- Kinek az ötlete volt egyáltalán, hogy ő vezessen?! - kiált fel Majré a hátsó ülésről, mire Harag alig érthetően motyogni kezd valamit. Valószínűleg finoman elátkozva mindenkit az autóban, aki egy kicsit is bosszantja.
Szótlanul a homlokom kezdem dörzsölni, miközben az autó ablakának támaszkodom. A hangzavartól már a fejfájásom is kezd előjönni, remek.
- Nem fejeznétek be végre? Beszéljünk inkább arról a katasztrofális tényről, hogy a pizsamájában kellett elrángatnotok. Ez az igazán kiábrándító, ugh!
- Undor! - hallom a nevem hirtelen mindenki szájából, mire felkapom a fejem és értetlenül nézek rájuk felváltva, aztán szó nélkül nyomom homlokom az üvegnek és csak azt várom, hogy odaérjünk végre.


✦ Kedvem szerint jöhetek-mehetek a határvonalakon át Fata Morganaban.
✦ Képes vagyok befolyásolni az embereket a stílusommal, ha valamire azt mondom, hogy menő, akkor az mindenki szerint az lesz.