I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana
határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots
Nincs
A legtöbb felhasználó (117 fő) 2021-02-23, 20:50-kor volt itt.
There's always going to be someone who doesn't like you
Christian && Ragnar
Nem foglalkoztam túl sokat Christopherrel, hiszen nem miatta jártam ide, ráadásul, attól tartottam, hogy ha nem figyeltem volna oda, akkor képes lett volna beleköpni az italomba. Utált engem, ahogy én is őt, mégis kénytelen voltam jó arcot vágni hozzá, mert Summer valamiért kedvelte. Sose értettem a lányt, hogy mégis miként tudott ilyen együgyű embereket megtűrni maga mellett, de talán túlságosan is jószíve volt. Engem arra tanítottak, hogy válogassam a társaságomat, így soha nem süllyedtem egy bizonyos szint alá. Bárki, aki egy kicsit is ránézett volna a kapcsolati hálómra java részt olyan barátokat talált volna, akik gazdagok és befolyásosak voltak, akárcsak én. De nem hibáztam Summer szőke kis barátját, amiért nem tudott a csúcsra törni, és megmaradt az egyszerű emberek szegényes napjainál. Nem az ő hibája volt, hogy nem született gazdagnak. Talán haragudnom se kellett volna azért, mert szimplán élte az életét: bejárt dolgozni, kiszolgálta a nála tehetősebbeket, miközben egy olyan nő után epekedett, akinek nem merte elmondani az érzéseit. Így jobban belegondolva, mintha kezdtem volna megsajnálni ezért. S hogy lássa, jókedvemben talált, én felajánlottam neki, hogy hazaviszem őt. - Gondoltam, hogy elfogod utasítani az ajánlatot – feleltem neki vígan, miközben titkon arra gondoltam, hogy legalább nem koszolta össze az autómat, amit nemrég tisztíttattam ki. Mégis megfogant a fejemben a gondolat, hogy Summer kedvéért megpróbálok vele megbarátkozni, ezzel is mutatva a lánynak, hogy én mindent megtettem a magam oldaláról. Ezért sem hagytam neki, hogy olyan könnyen lerázzon, helyette karba tett kézzel az útját álltam. - Ugyan már, öreg. Ne legyél ilyen savanyú! Gondolj arra, hogy Summer mit szólna! Biztos vagyok benne, hogy örülne neki, ha látná, hogy kijövünk egymással. Vagy neked nem lenne fontos a boldogsága? – vontam fel a szemöldökömet az utolsó kérdésemnél, hiszen mindketten pontosan tudtuk, hogy a lány nem igazán szerette, ha körülötte nem voltak boldogok az emberek, vagy csak némi feszültség támadt mások között. - Épp békejobbot próbálok neked nyújtani, ne legyél elutasító – tettem számára is egyértelművé a nyilvánvalót, ha esetleg eddig nem esett volna le neki, hogy mit akartam tőle. Természetesen, ha ő úgy tudott, hogy továbbra is utálni akart, hát szíve joga volt, de abban biztos lehetett, hogy Summer hallani fog tőlem erről az estéről. Bármi legyen is ennek a kijövetele, én terveztem megosztani azt a lánnyal, ha mást nem, akkor azt, hogy megpróbáltam rendezni a viszonyomat a kis barátjával, de ő volt a bunkó.
❀ 388 words ;youtube; note: remélem, tetszik majd ❀
Who dumps a prince? Sure, I’m insincere. But for some random guy who talks to reindeer?
Életkor :
23
Akinek az arcát viselem :
Nicholas Galitzine
Itt lelsz rám ✦ Fata Morgana :
Dél (Suncrest)
✦ ✦ ✦ :
Don’t be the monster they fear you are
A tükör mögött :
Lazarus
2023-11-27, 12:30
Ragnar & Christian
Feelings change, but memories don't!
Az egész napom abból állt, hogy sürögtem és forogtam ide-oda, jobbra-balra. Csoda, hogy nem döntöttem fel a piás állványt… Komolyan, azt sem tudtam hol áll a fejem. Ráadásul annyi vendég jött be, hogy csak néztem… még magamban meg is jegyeztem: – Mi a fene? Mindenkire rászakadt a Bank? – De persze ha ezt kimondtam volna hangosan, akkor aztán jöttek volna a panaszok. Azt viszont nem tudtam volna elviselni. Főleg, hogy Summer jóhírét veszélyesztettem volna. A-a, az ki van zárva. Inkább elviseltem a helyzetet és próbáltam helytállni. Nem mondom, hogy nem volt nehéz, főleg, hogy egyedül voltam, de érte bármit megtettem volna. Szabadságra ment Summer és amennyit gürizett, teljes mértékben megérdemelte. Ezért is vállaltam be ezt így egyedül. Erősködött, hogy valakit beoszt mellém, de gondoljunk csak bele, ki lett volna az, aki egy nappal a bejelentés előtt bevállalja a melót? Nem kell válaszolni, mert én is tudom… SENKI! Így maradtam egyedül… úgyhogy nem panaszkodom, végül is legalább egy piros pontot felírhatok magamnak. Ezzel is közelebb kerülhetek hozzá. Úgy ahogy csináltam a dolgomat: A vendégeket kiszolgáltam, feltakarítottam, ha éppen valami kiborult/kiömlött. De persze a mosdókat sem hanyagoltam, amikor éppen volt időm, rendeztem, hogy a vendégek tiszta helyen végezhessék a kisebb-nagyobb dolgaikat. Egyszóval úgy éreztem magam, mint egy Ezermester. Egy dolog rontotta el az egészet… Ragnar! Az volt a szerencsém, hogy nem kellett néznem a savanyú pofáját sokáig. Mivel nem volt itt Summer, így nem a pultnál foglalt helyet, hanem az egyik sarokban. És még társaságot is kapott, így ténylegesen nem kellett vele foglalkoznom. Háhá… legalábbis a laikus ember ezt gondolná, de ha a bárban nem is, viszont arra még én magam sem gondoltam volna, hogy később összefutok vele… Miután elrendeztem a zárással kapcsolatos dolgokat és megpihentem kicsit, átfutott az agyamon a mai nap eseményei. Végigpörgettem a történteket, majd amint az ajtóhoz mentem és bezártam volna, akkor ütött be a krach… Egy ismerős hang csapta meg a fülemet… főleg azért is volt ismerős, mivel az a név… melyet a férfi mondott… egy az egyben tudtam, hogy csak ő lehetett. Az a kretén… még mindig nem tudta megjegyezni, hogy hívnak… Próbáltam úgy tenni, mintha nem figyeltem volna… főleg mivel nem az a nevem, így miért is figyeltem volna fel rá, ugye? Indultam volna hazafele, amikor közelebb jött és az év legjobb poénját ejtette ki a száján. – Hehe…. nem, kösz! – Valahogy nem tudtam visszatartani a kisebb nevetést, illetve a mosolyt. Hogy pont ő elfurikázna engem… haza? Nem gondoltam volna, hogy vicces is tud lenni ez a Ragnar. Rázom meg a fejemet, majd haladnék tovább… mármint kikerülném, de úgy veszem észre, hogy nem igazán hagyja. – Öhm, félre állnál az útból? – Próbálok normális hangnemmel beszélni vele. Nincs okom az ellenkezőjét cselekednem… egyelőre.
Az ész megáll, újra csak leshetem nyomát
Lelép a lány, hogyan is kezdhetnék hozzá?
Ha menni kell, soha nem haragszom rá
Egy apró kérdést feltennék, ha hagyná
Akinek az arcát viselem :
Dominic Sherwood
Itt lelsz rám ✦ Fata Morgana :
Suncrest
✦ ✦ ✦ :
Sorsunk szerencsés,
Minden szép, ami állandó.
Jó, vagy rossz az év,
Mindig akad egy kedves szó.
A tükör mögött :
Fedora
2023-07-16, 23:33
There's always going to be someone who doesn't like you
Christian && Ragnar
Szomorúan konstatáltam, hogy Summer ma nem dolgozott, pedig igazán értékeltem volna a jelenlétét. Ehelyett kénytelen voltam beérni a savanyúképű, verőembernek készülő alkalmazottjával, akinek nem bírtam megjegyezni a nevét. Christopher, vagy netán Christian volt? Egy kellemetlen legyintéssel hessegettem el a gondolatot, ugyanis azután, hogy megkaptam az italomat, nemigazán szenteltem neki több figyelmet. A magányos iszogatásomat hamarosan egy ismerős szakította félbe, a szerkesztőm, aki készséges csatlakozott hozzám az este folyamán. Ezúttal nem a bárpultnál telepedtünk le, hanem egy félreesőbb helyen. Semmi okom nem volt a frontvonalban ülni, hiszen nem tudtam volna Summert megszólítani, legfeljebb farkasszemet nézhettem volna a verőemberével. Biztosra vettem, hogy a széles vállai és a teherbírása miatt alkalmazta, máskülönben egy ilyen helyen könnyedén összeszólalkozhattak volna emberek. Szerencsére, nekem ennél jobb természetem volt, legfeljebb csak Summer szőke pajtását vegzáltam időnként, amikor fintorgott a közelemben. Záróóra előtt nem sokkal hagytuk el a koktélbárt, hogy a közeli utcákat róva megtárgyaljuk a leendő könyves rendezvényt, amin a főszerkesztő szerint mindenképpen tiszteletemet kellett volna tennem. Az éjszaka beköszöntével a vállalkozószellemem is elillant a sötétben, így hosszasan beszélgettünk arról, miként kerülhettem volna ki az eseményt. Végül megegyeztünk abban, hogy holnap reggel visszatérünk rá a főszerkesztő jelenlétében, addig jegeltük a témát. Ezután kellemes beszédtémák felé eveztünk, miközben átvágtunk a közeli a parkon, aztán ismét a koktélbárnál kötöttünk ki, pontosabban az ott parkoló autómnál. - Szívesen hazaviszlek, ha gondolod. Nem ittam semmi alkoholosat – ajánlottam fel a segítségemet kollégámnak. - Hagyd csak. Még egy kicsit kiszellőztetem a fejemet, mielőtt az asszonytól megkapnám, hogy sokat ittam – legyintett az ajánlatomra hahotázva. Udvariasan vele nevettem, pedig korántsem találtam szórakoztatónak a gondolatot, hogy a párod veszekedéssel fogad otthon. Bár, talán még annál is jobb volt, mintha az üresen kongó lakásod és a beszélő tükörképed várna. Amint hátat fordítva távolodott tőlem, az arcomról lehervadt a mosoly pusztán a gondolattól, hogy gyerek volt még az éjszaka, és a legnagyobb szörnyűségek még csak most következtek. - Hé, Christopher! – szólítottam meg a bár ajtajánál matató tökfejet, amikor a látóterembe került, bár abban sem voltam biztos, hogy eltaláltam-e a nevét. Nem is különösebben érdekelt. Szórakozott mosollyal kerültem meg az autómat, hogy közelebb kerülhessek hozzá. - Még kiviszed a szemetet, vagy hazavigyelek esetleg? – kíváncsiskodtam vigyorogva, miközben eszembe ötlött a gondolat, hogy Summer kedvelte őt. Ha pedig rendesen viselkedtem vele, akkor talán Summer belátja majd, hogy senkinek nem akartam rosszat. Azt legalább is elmesélhettem a lánynak, hogy én megpróbáltam elásni a csatabárdot, csak a kis barátja volt túlságosan elutasító velem szemben.
❀ 401 words ;youtube; note: remélem, tetszik majd ❀
Legutóbbi képek
Nem foglalkoztam túl sokat Christopherrel, hiszen nem miatta jártam ide, ráadásul, attól tartottam, hogy ha nem figyeltem volna oda, akkor képes lett volna beleköpni az italomba. Utált engem, ahogy én is őt, mégis kénytelen voltam jó arcot vágni hozzá, mert Summer valamiért kedvelte. Sose értettem a lányt, hogy mégis miként tudott ilyen együgyű embereket megtűrni maga mellett, de talán túlságosan is jószíve volt. Engem arra tanítottak, hogy válogassam a társaságomat, így soha nem süllyedtem egy bizonyos szint alá.
