Fredrick & Nestia

Egyre zavarodottabb vagyok az elmúlt napok eseményei után, a múlt és a jövő összekavarodott bennem. Egy mese szereplője vagyok, méghozzá a főgonosz, akit csúfosan helyben hagytak a gyomromba álló hajó árbóccal. Mély sóhaj hagyta el az ajkaimat, miközben az előttem lévő papírhalmot próbálom szortírozni. Egy ideje elhanyagoltam a papírmunkát és rendszerezésre szorul, hiszen a jobbkezem nem fogja helyettem megcsinálni. Bármennyire szeretem, de nem fogom Sevire hagyni, hiszen mindezt én értem el. Az én bárom, az én felelősségem. A bár nemsokára nyitni fog és nagyon szeretném megnézni a kis énekesem, hogyan halad a reflektorfény felé vezető úton, amihez én segítettem. Ha már az alkalmazottakról van szó egyetlen percre se feledkezhetek meg a bűntársamról, akivel minden munkán osztozom. Nehéz is lenne, mivel éppen az irodám kellős közepén nézelődik. Kissé felhúzom a szemöldököm, majd egy félmosollyal megrázom a fejem.
- Mégis milyen munkára gondoltál? - kérdezek vissza érdeklődve, hiszen ha ezt felhozta akkor biztos gondolkodik valamin. Ez általában csak egy beszélgetés indító mondat, ami további mögöttes tartalommal jár. Talán valami ilyesmivel indítottam én neki, mikor kitaláltam Triton tőrbe csalását is. Elnevetem magam, ahogy nagyokat pislogva kifejti, hogy hanyagolva érzi magát, közben intettem a kezemmel, hogy nyugodtan foglaljon helyet velem szemben. A mosolya nem hatott meg, én nem az a lány vagyok, akit le fog venni a lábáról ezzel az egésszel és ez így volt jó. Nem fog előállni olyan helyzet, mint az előző társammal, mert nem keverjük az üzletet és a magánéletet. Richard egy olyan része az életemnek, ami mindig összezavar és feldühít, mert olyan érzéseket kelt bennem, amiről azt hittem már megszűntek és az utóbbi pár nap nem segített rajta... rajtunk.
- Ugyan kérlek. Sok dolgom volt, újabb üzleti lehetőségek után néztem. Mit szólsz a kikötő melletti halasbolthoz? - direkt nem említem, hogy kié az a bizonyos bolt, mert módfelett érdekelt az első reakciója. Hátra is dőltem a székemben, hogy teljes rálátásom nyíljon az arcára és az esetleges nonverbális testbeszédére. Szeretek olvasni az emberek mozdulataiból, sokszor többet elárul róluk, mint a szavaik, éppen ezért árgus szemekkel figyeltem. A számlák és rendelések később itt lesznek, úgy érzem ez egy nagyon hosszú beszélgetés lesz kettőnk között, amihez időre van szükségem.