Sevi & Tia

Az elmúlt napok eseményei sok mindent megváltoztattak bennem. A bosszú volt a mindenem, az életetett és amikor végre sikerült elégtételt vennem, kisemmiznem Tritont boldogságot éreztem. Persze az út hosszú és rögös volt. El kellett hagynom Richardot, hogy nélküle kiteljesedhessek és Fred segítségével még magasabbra törhettem, persze a férfival pusztán bűntársi kapcsolatot ápolok. Nem kellenek nekem szerelmi kalandok, bőven sok volt az, ami az előző partneremmel történt, fájt az elválás ezt sosem ismerném be még magamnak sem. Éppen ezért hatalmas szó az, hogy ennyi idő után újra tudunk rendesen kommunikálni egymással. Az utóbbi pár nap ráébresztett arra, hogy talán mégsem vagyok túl rajta teljesen, amit csak még inkább bonyolított a tény, hogy egy másik világból származom. Azok az emlékképek sokkalta valóságosabbakká váltak, most is érzem a gyomromba fúródó hajócsonkot. A múltam egy része még mindig homályos, de azt tudom, hogy biztos vannak itt rajtam kívül mások is, akik velem egy azon meséből érkeztek. Richard nem, az biztos, hiszen láttam az ő könyvét, eltudom olvasni ha akarom. Azt kellett megtalálnunk, ami helyén üres lapok vannak számomra. Felforgattuk az egész gyerekrészleget, de végre megleltük, így egyből ki is kölcsönöztem azt. Tudni akarom, hogy az alkalmazottaim onnan jöttek-e ahonnan én. Egyértelmű volt, hogy Sevivel fogom kezdeni, Fred azt hiszi ő az első számú partner, de a fiú sokkalta közelebb áll hozzám, mióta ismerem és amolyan jobbkézzé vált rövid időn belül. Olyan mintha a nem létező gyermekem vagy kisöcsém lenne. Ahogy visszaértem a könyvtárból egyből az irodába hívattam. Fel-alá mászkálok keresztbe tett kézzel, míg a könyv az asztalomon pihen.
- Csukd be magad mögött az ajtót. Nem akarom, hogy bárki meghalljon minket! - a hangom erőteljesebb a szokottnál, kissé parancsolónak tűnik, de az idegesség beszél belőlem csupán, aminek egyetlen apró nyomát se mutatom. Nem fogok gyengének tűnni senki előtt. Míg becsukja a hangszigetelt ajtót előveszek a bárszekrényből 1-1 kristálypoharat és a legjobb bourbon whiskymet. Szükségünk lesz az italra az biztos, így leülve a székembe töltök neki és magamnak is nagyjából 4 centet. Nem kell hellyel kínálnom, ahhoz túlságosan jól tudja mi a rendszer nálam.
- Mi történt még távol voltam? Triton? Mi a helyzet a városban? - kérdések záporoznak belőlem, mintha csak raportra hívtam volna be, ugyanakkor nem hagy nyugton a könyv gondolata. Meg fogom neki mutatni, de nem akarom egyből letámadni, lehet őt is sokként éri...