I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Napszemüvegemet feltolva vigyorgok fel Casey-re, aki ismét egy jéghideg Coronaval lép mellém. A zene üvölt a hajóról, mellette pedig fiatal srácok és csajok kiáltják a számok szövegeit, mely összevegyül pár részeges párbeszéddel és némi tengeribetegség utóhangjával is. - És a lime hol marad? - ciccegek fel csalódottan, továbbra is széles fogpasztareklám mosollyal vizslatva a csaj bikinis domborulatait, aztán csak rácsapok egyet a pucér combjára és lerántom magam mellé a párnák közé. - Mindig ilyen vagy... - nyávogja és lök is egyet a mellkasomon. - Milyen? - Hát olyan...- ennyire futja belőle, de őszintén nem igazán érdekelt a véleménye. A játékos lökdösését is csak vigyorogva tűröm tovább. Meg aztán már be is van rúgva egy kicsit a yacht alkoholkészletétől, melyről egyelőre még apám se tud. Bár nem is érdekelné igazán... Neki az üzleti útjai az elsők. Mi örökös másodikak vagyunk a szemeiben. Gondolatától bosszúsabb szemekkel meredek az óceánra, majd jól meg is húzom a kezemben lévő mexikói sört. Hiába van nyári szünet, hiába tartok bulimaratont, valami mégis hiányzik. Csak tudnám mi... - Hová tartunk egyáltalán? - húzódik közelebb hozzám Casey, miközben az ő tekintete is az általam vizslatott berkekre téved a távolban. - A világ legvagányabb parti szigetére, drága. Ne légy türelmetlen, nem tesz jót a ráncoknak. - pöccintem is meg az orrát, aztán felpattanok ültömből és a yacht tetején felmászok a korlátra. Sörömet a magasba lendítem és kitámasztom magamat az egyik lábammal, mielőtt még közelebbről is megismerkedhetnék a hajó márvánnyal borított belső felületein. A csapat észre is vesz és szinte egyszerre kezdik el kántálni a nevem: Zuko. - Na milyen a hangulat srácok? Érezzétek jól magatokat, mert ez még csak a kezdet! Ja, és haver, megtennéd, hogy nem hányod össze tovább a selyempárnákat? Kösz. Szóval bulira fel! A szigetig nincs megállás! - ismét a magasba lendítem sörömet egy harcikiáltással körítve, mielőtt még visszaugranék a placcra Casey mellé.
Unfortunate turn of events
Nem emlékszem melyik pillanatban történhetett mindez... A fejem még mindig kótyagos a rengeteg alkoholtól, de a vérbe fagyott, ijedt sikolyokat így is tisztán hallom. Az egyik korlátban kapaszkodok a most már oldalra dőlt hajón, másik kezemben Casey-t tartom, aki már félig az óceánba csúszott. A ránk szakadó eső és a dörgéssel érkező villámlások már lassan fél órája tarthatnak. A tenger pedig kegyelmet nem ismerve háborog körülöttünk. Hajónkat szinte magába nyelve löki egyik hullámról a másikba. Minden egyes becsapódáskor úgy érzem, hogy az erőm kezd elfogyni, s szinte csak hajszálokon múlik, hogy Casey-t is elnyeljék a habok. A markomban tartott lány keze lassacskán csúszni kezd, ezzel együtt pedig a korlátba sem olyan egyszerű már kapaszkodni. Kétségbeesetten kiáltok fel, miközben próbálom feljebb cibálni, de az izmaim nem engedik ezt a műveletet végrehajtani. Fogalmam sincs mitévő legyek. A világ forog körülöttem, a haverjaim sorjában zuhannak a tengerbe, némelyiküket pedig még felbukkanni sem látom a víz felszín alól. Mindez egészen addig megy, míg a magunkat életben tartó szorításom még inkább gyengülni kezd. Casey sírva kiáltozza a nevemet, de én csak oda-vissza pillantok, hol rá, hol pedig a biztonságomat biztosító korlátra. Ebben a pillanatban dőlt el, hogy az én életemet fontosabbnak tartottam az övénél... A lány keze kicsúszik sajátomból, én pedig két kézzel kapaszkodok a hajóba. De már túl késő... A yacht egy nagyobb hullám érkezésekor teljesen felborul, engem pedig sodor magával a mélységbe.
I am Damien who?
Partot érve arra eszmélek fel, hogy egy ismeretlen srác hajol fölém. Elsőre elönt a pánik, de erőm még nincs, hogy fel is pattanjak és lekeverjek neki egyet. Meg aztán nem hallott még a magánszféráról? Abba persze bele se gondolok, hogy esetleg segíteni szeretett volna, mert hát mi van, ha itt engem kirabol vagy rosszabb! Eladja a testemet! Nagy szemekkel meredek csak fel rá, ameddig az agyam próbálja feldolgozni az eseményeket, meg azt, hogy egyáltalán miért fáj minden egyes porcikám. A homokba markolva pedig csak még több kérdés szállingózik körülöttem, mert arra egyáltalán nem emlékszem, hogy tengerparti kitérőt tettem volna. Egyáltalán mi történt velem? - Bizonyára máskor jobban festesz, de most...igazán elférne neked egy orvos, nem gondolod? - pislog le rám. Miért érzem azt, hogyha pár perccel később ébredek fel, akkor ő már rég szájból-szájba akart volna lélegeztetni? Nehezen ülök fel végül, a fejem hasogat szinte minden oldalról, mint akit minimum leütöttek egy péklapáttal. - Ki vagy te? - homlokráncolva hunyorgok rá, aztán tekintetem elkalandozik a tengerpart vonalán, hogy ismerős tájakat fedezhessek fel. Legalábbis ebben bízok, ám minél messzebb kalandoznak szemeim, annál ismeretlenebb épületek terülnek elém. - Cody Anker! - vágja rá hirtelen, ugyanakkor én nem tulajdonítok felé túl sok figyelmet, így tuti át fogunk esni még pár bemutatkozón. - Na de te ki vagy? - kérdez rögtön vissza. Ezzel már több reakciót sikerül elérnie nálam, mindenesetre most visszafordulok az irányába, hogy jól megmondhassam neki ki is vagyok én. Arcvonásaim egyre tanácstalanabb grimaszba húzódnak a kellemetlen, hosszúra nyújtott másodpercek alatt, szemeim pedig úgy merednek most fel rá, mintha egy szarvas lennék, aki most találkozott először közelebbről a fényszóróval. - Azt...nem tudom...
Üdv az amnéziások között, drága barátom! Ne aggódj, ez itt teljesen természetes... azaz, nem is. Oké, a te eseted teljesen más, mint Fata Morgana lakóinak többségénél, hiszen számodra nincsenek hamis emlékek, amikkel kitölthetnéd a kérdések rágta lyukat a buksidban, de azért tudjuk mit érzel. Halacska nagy fába vágja veled a fejszéjét, úgy érzem, de ha valaki, hát ő tuti nem riad vissza egy kis kihívástól, no meg az illetékes pokróctól. Bár nem meséltél el egy egész regényt, elég sok minden kiderült rólad és mondjak valamit? Imádtam! Személy szerint nagyon shippellek Halacskával már most és oooolyan kíváncsi vagyok, mit hoztok ki ebből az izgalmas párosból. Készüljetek, kukkolni fogok! A hajótörés szívás, pláne, ha úgy ébred az ember, hogy azt sem tujda, kinek a fia-borja, de lehet, hogy a te esetedben ez még jól is elsülhet? Mármint... meg ne sértődj, na, de azért azt levágtam, hogy nem vagy egy filantróp. Na de majd most! Én hiszek Ficánkában! Hajrá Halacska!!! Amúgy meg nézd a jó oldalát, kiköthettél volna egy lakatlan szigeten is, ahol maximum kókuszgolyókkal kókuszdiókkal tudtál volna beszélgetni, nem helyes halacskákkal és más mesés személyekkel! Aztán meg szőrt kellett volna tépni a hátadról, hogy kötelet sodorj és teknősökhöz kötve magad... ja, az már megint egy másik film
Amúgy ez a pb 10/10-es választás volt, azok a szemek!
Úszikálj foglalózni és tudod, érezd jól magad ezzel a pofival is. Megyek Crusoe-t olvasni, meghoztad a kedvem.