Amire egyáltalán nem emlékszem, teljesen homály fed mindent, mintha egy olyan szobába lépnél be ahol teljes sötétség fogad. Nem érzel semmit, nem látsz semmit és a kérdéseidre sem érkeznek válaszok. Miként találhatnék válaszokat miért és hogyan kerültem erre a helyre? Nyugatra, hogy pontosítsam magamat.
Csak bízni tudok benne, hogy jön valaki, valahonnan, aki engem keres a múltam egy darabkája ki megadná végre azokat a várva várt válaszokat. Minden feszít belülről, valahol mélyen legbelül mindig ezen kattogok még akkor is, ha ezt mások nem érzékelik.



Mint ahogy fentebb is említettem egyszer csak Nyugaton ébredtem. Ismerősök, kapaszkodó és háttér nélkül. Nem igazán tudtam mit kezdhetnék magammal, annyi volt a biztos miszerint túl kell élnem és valahogy vissza is kell kapnom az emlékeimet. Biztos van valaki aki hazavár, nem? Vagy talán ez hiú ábránd lenne?
Egy ember volt, aki a segítségemre sietett Britney, ha ő nem lett volna valahogy nehezebben indultam volna neki bárminek is. Így talpra állva és bátrabban tekintve előre a jelenembe munkát szereztem, beilleszkedtem és barátokat találtam. Jelenleg felszolgálóként dolgozom az Anserine Café-ban. Szeretem a helyet, sok új embert ismerhetek meg.


A munkahelyemen ismertem meg Tomago-t és Mézvirágot is, őket pedig bemutattam Britney-nek. Így összeverődve egy nagyobb csapatként indulunk meg olykor kiereszteni a gőzt. Ám napjaim pörgősebb része a munkahelyemen telik, ott nem unatkozhatsz azt garantálni lehet. Hiszen az emberek mindig másmilyenek, pont ez a szép bennük. Sajnos hajlamos vagyok mindig akár túlelemezni az embereket, rossz szokásom. Szeretném mindig megoldani a problémájukat, segíteni, hogy könnyebb legyen az élete. Mégis úgy érzem sajnos, hogy Tomago nem bízik bennem. Nem tudom mit ronthattam el, mit tehetnék a kapcsolatunkért. Próbálkozom más megközelítéssel látni az ismeretségünket, hogy rendbe hozhassuk, hiszek benne, hogy barátok lehetünk mi még.


A történések szövevényes része közepette találkoztam Baymax-l aki ugyan úgy amnéziában szenved mint én, sorstársra találtam. Ostoba gondolat lenne? Lehetséges, én hiszek abban a sors hozott minket össze. Segíthetünk egymásnak, mind a ketten megtalálhatjuk a válaszainkat egyszer. Így szökkenhet szárba egy új barátság, ott lelhetsz bajtársra, ahol nem is számítanál rá.


Próbálván megtalálni a múltam és jövőm darabkáit, barátokat szerezni és helytállni a munkában egyik napról a másikra elkezdtem a tükörben valami… mást látni mint magamat. Egy sárkányt, fehér, gyönyörű, kékszemekkel megáldott lenyűgöző teremtményt. Tekintete kifejező volt, ismerős, megfoghatatlanul vonzott magához. Eleinte össze voltam zavarodva, nem tudtam mihez kezdjek ezzel az új élménnyel. Mai napig nem látok ebben sem értelmet, sem pedig logikát, ám már-már megszoktam ezt az új „külsőt”. Viszont ott van a kérdés, kivel beszélhetném meg? Kiben bízhatok annyira, hogy nem néznek teljesen őrültnek? Úgy érzem mindez, ami most végbemegy hónapok óta okkal történik. Az új kinézet mellé furcsa, nyugtalanító álmok kezdik kísérni az éjszakáimat. Foszlányok, olyan élénkek. Némely ponton mintha ott lennék. Mindegyik emlék közül egyetlen egy dolog a legélénkebb egy férfi, akinek az arcára sohasem emlékszem miután felkeltem. Vágyódást érzek, hiányt, úgy érzem ő tölthetné be leginkább a bennem keletkezett űrt. Mindezek ellenére olyan dolgok ezek amikről nem merek beszélni még Britney-nek sem. Muszáj valakit találnom akivel ezt megoszthatom… a fehér sárkány és az álmaim rejtélyeit is. Különben félő önmagamat felemésztve beleőrülök.




✦  Fel tudom venni a mesebeli sárkány alakomat. Ebben a formában pedig képes vagyok tüzet okádni, illetve repülni is, avagy mindenre, amire képes voltam.
✦ Képes vagyok elnyomni Fogatlan "rosszabbik" oldalát egyetlen érintéssel.