I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Charlie, Charles, Chazzy, Chase, van egy pár, bocsánat, hogy rám kell vesztegetni őket
Mesehõs
Füles (Micimackó)
Tükörkép
látja magát és emlékszik
Csoport
Rebels ✦ Lázadók
Tartózkodási hely
Nyugat
Foglalkozás
nyomozó
Családi állapot
not much
Szexuális beállítottság
not much
Mi történt velem?
Ring ding ding.
Az ébresztő hangja kiszakít az álomtalan sötétségből; mély, ragadós massza alól szivárgok vissza a felszínre, és az ébrenlét fájdalma éles tűk százával hasít fel a bőröm alól. Még mindig élek, jön az első, egykedvű felismerés, ahogy a gondolatvasút rozsdás kerekei beindulnak a fejemben és hozzák magukkal az elmúlt napok, hetek, évek emlékeit és rossz döntéseit. A koponyám alól mérgező gőzként szivárog fel a kialvatlanság okozta fájdalom, mintha minden egyes gondolattal egyre jobban és jobban lüktetne. Beletemetem az arcomat a párnába és megpróbálom a lehetetlent: elgurulni a közeledő fények elől, vagy legalább úgy tenni, mintha nem dudálna, hátha becsaphatom az agyamat és visszaszerezhetek egy kis alvást, a tudatlanság örömének ártatlan illúzióját.
Ring ding ding.
Remek. Fájdalmas morranással nyúlok ki oldalra, az ujjaim körbetapogatják az éjjeliszekrény üres tetejét, mire rájövök, hogy a hang máshonnét jön. Kell egy kis idő, hogy megtaláljam a telefont magam mellett, mélyen a párna alá süllyesztve, ahol - noha nem mértani pontossággal - az este hagytam. Valószínűleg elfelejtettem visszatenni a szekrényre, mielőtt elaludtam. Milyen nap van ma? Nem mintha számítana. Kétlem, hogy a világ összeomlana, ha egy hétig ki sem dugnám az orromat itthonról. Sőt, a világ pont olyan könnyedén és boldogan forogna tovább, mintha megszabadult volna holtsúlyától. Talán szívességet kéne tennem neki és valóban az ágyban maradnom. Kinek hiányozna egy mélabús szamár?
Ring ding ding.
Jól van, jól van. Gordon amúgy sem hagyna nyugtot, és az ő nyaggatásával néha nehezebb megbirkózni, mint az élet súlyával. Ki is nyomom a szundi opciót és a hátamra gördülve kiterülök a matracon; hagyom, hogy rám telepedjen az a bizonyos súly, addig sem kell a még mindig lüktető fejemmel és az érzéseimmel foglalkoznom. A plafon egyhangúan mered vissza rám, néhány percig farkasszemet nézek a pókhálóként szétterülő hajszálrepedésekkel, különböző mintákat és alakzatokat próbálok kiolvasni belőlük, melyek megjósolhatják, milyen napunk is lesz ma, aztán elunom a dolgot és végre rászánom magam az előttem álló tortúrára. Egyesek úgy hívják, mókuskerék. Szerintem csak az élet.
Néhány hónapja béreltem ki ezt a pár négyzetméteres garázst a város csendesebb részén, nem túl messze az üvegfaltól, miután az albérletem plafonja beszakadt egy csőtörést követően és két emeletnyi rom omlott le a nappalimba. Aznap a munkahelyemen felejtettem a kabalám. Sebaj, errefelé kevesebb az ember, több a nyugalom, és igazából amúgy sincs szükségem nagyobb helyre - mit terjesztenék ott, a nem létező életörömömet? Arra ez a kis lyuk is elegendő, köszönöm, sőt, lehet, hogy egy zárható műanyag zacskóban kéne élnem. Az ajtó persze akad kissé, most is neki kell feszülnöm, nagyot rántok rajta pont, mikor a kissé berozsdásodott csiga megadja magát és nagy erővel lesújt rám. Reflexből hátrarántom a fejem, így megúszok egy lehetséges állkapocstörést, hurrá, bár legalább lett volna okom itthon maradni és senkihez sem szólni, és talán a pillanatnyi fájdalom elfeledtette volna velem a mostanában igencsak kusza gondolataimat. Jobban belegondolva igazán kár, hogy elhajoltam. Mindenesetre ösztönösen a kulcsomra függesztett szamárfarokhoz nyúlok, természetesen annak tulajdonítva ezt a szerencsétlenül szerencsés végkimenetelt, aztán zárom az ajtót és munkába indulok. Igazából nyitva is hagyhattam volna. Nincs semmi, amit ellophatnának tőlem, és nincs semmi, ami ennél keserűbbé tehetné az életem.
- Nézd, anya! Szivárvány! - Vékony, harsány gyerekkiáltás szakít ki a gondolataimból, és valamiért felnézek - nem az égi jelenségre, hanem a kislányra, aki szinte letépi az anyja karját, annyira próbálja felkelteni a figyelmét. Mennyi huss és mennyi elpazarolt energia egyetlen szivárványért... A belőle nyert boldogság mennyi, húsz másodpercre elég, mielőtt a borús gondolatok és a mélyből megállíthatatlanul feltörő letargia elnyomná annak szépségét? Nah... Minek akkor fáradozni? A szemem sarkából észlelek valamit és oldalra pillantok a mellettem lévő bolt kirakatára. Az üvegről egy táskás szemű, szürke szamár pislog vissza rám, a szokásos levertség helyett azonban gomb szeme fénnyel teli, barátságos pofáján pedig gyengéd mosoly ül, ahogy a szivárványt nézi. Ettől csak még rosszabbul érzem magam. Ezek szerint nem a test számít; mindegy, hogy ember vagy szamár, ez a megmagyarázhatatlan szomorúság belőlem árad. Ennyi erővel kagyló is lehetnék. Depressziós kagyló - olyat egész biztosan még senki sem látott. Csak tudnám, miért... Tudnám, mi ez, amit még a fenenagy szerencse sem képes lemosni rólam. Mi hiányzik? Mit vesztettem el? Mit kéne megszereznem, hogy leemelhessem a szürke felhőt és az örök esőt a fejem fölül? Érdemes egyáltalán próbálkoznom?
***
És Füles annyira belemerült a gondolataiba, hogy elfelejtett felnézni a szivárványra..
*sóhaj*
Csacsim, bolond kis csacsim, mikor fogod vajon megérteni, mi tette valójában boldoggá a kislányt? A szivárvány? Valami megmagyarázhatatlan mágia? Vagy hogy megoszthatta mindezt az anyjával? Kedves Olvasó! Te mit mondtál volna Csacsinak, mi a titka a boldogságnak? Hogyan lehet valaki boldog? Te boldog vagy?
Túl egyszerű lenne elárulni a választ. De ha elég türelmesen vársz, a boldogság kék madara egyszer a válladra ül majd és eldalolja titkát. Fülelj jól! És drukkolj ennek a kedves kis csacsinak, hogy ő is meghallja majd!
Képességem
✦ Képes felvenni a mesebeli plüssszamár alakját. ✦ A farka egy szerencsehozó talizmán: ha nála van, nem történhet vele semmi rossz, egyébként balszerencse sújtja.
Charles Blackmood
Dorothy
Nem szórt rá senki csillámport
Baba Mirai and Tatiana Ziona Shelley csillámport hintett rá
Don't worry about me, Pooh. Go and enjoy yourself. I'll stay here and be miserable.
✦ ✦ ✦ :
Életkor :
33
Akinek az arcát viselem :
Richard Madden
Itt lelsz rám ✦ Fata Morgana :
Nyugat (Stormreach)
Kereslek, de nem talállak :
- How are you feeling? - Not very how. Haven't felt how
for a long time.
✦ ✦ ✦ :
A tükör mögött :
*Doro
2024-08-08, 20:57
Csillámporos üdvözlet illet téged
Charles Isaac Blackmood ✦ Füles
„I was so upset, i forgot to be happy!”
Kedves Watson!
Huhuhuhuuuuu! Mit is mondhatnék, tele vagy élettel! Vagy rosszul látom? Ó, kérlek... egy kis bátorítás, vagy csak egy jó erős fekete... az kellene neked. Utána már minden rendben lenne. Most mondd meg, hát nincs igazam? Na, ugye... én már csak tudom. Pajti, fel a fejjel, hiszen remek nyomozó vagy. A városban a legjobb, még ha ezt eddig nem is mondtam volna neked. Mi lenne velem... a megfigyelőképességed nélkül... megmondom én, hát semmi. Ne légy letörve, majd ha összefutunk... kapsz egy-két ölelést... rendben, Komám?
Na, most, hogy visszavettem a gyeplőt Tigris fiamtól... nézzük csak! A lapodtól eldobtam az agyamat. De komolyan. Fülest, mintha rád öntötték volna. Minden egyes mondat betalált, el tudtam képzelni, ahogyan indul a napja. Örülök, hogy egy nagyon jó kezekbe került a kis csacsi.
Ha, már itt tartunk, akkor nem mehetek el amellett, hogy ne válaszolnék az ET utolsó részére. Törtem a fejemet, és arra jutottam, hogy lényegében nincs rossz válasz a kérdésre. Hiszen szubjektív a válasz... mindenki mást felelne rá. Így hirtelen nem is tudom, hogy useresen, vagy Pengusan válaszoljak... bááár, ha jobban belegondolok, akkor szinte ugyanaz lenne a válaszom. Egyértelmű... legalábbis a számomra, hogy a közösen megélt élmény. A boldogság titka, ha együtt vagyunk a szeretteinkkel... és legyen az bárki. Akár közvetlen családtag, barát, a párunk, vagy egy olyan ember, aki nem pont ezekbe a körökbe tartozik. Ha szeretjük az illetőt, akkor annál nincs is szebb dolog. Ezek a legjobb és legfontosabb dolgok az életben.
Mielőtt még túlságosan belemerülnék ebbe a filozofikus témába, inkább hagylak tovább haladni. Én is igyekszem majd a nagy macskával, addig pedig intézd az intézni valókat és utána vár majd a játéktér. Üdv közöttünk!
Amennyiben stoppolt karakter és/vagy play by került most elfogadásra, kérlek, töröld a Stoppolások rendszerezése topicból és ezután foglald le az arcot az Avatar- és névfoglalóban!