I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Még a szüleim sem tudják pontosan, hogy az éj leple alatt miféle munkakörökben veszem ki a részem. Hogyan is tudhatnák, ha nincsenek itt? Épp ez a jó ebben az egész világban, hogy újra kezdheted az életedet a téged visszatartó erők nélkül. Mert valljuk be, Miranda szabadsága és gyerekkora nagyban függött az ősöktől. De itt nem. Itt nincs senki, aki a nyakamba lihegne, aki elvárná tőlem, hogy adjam a szépet és üljek normálisan, mert lány vagyok. Elegem volt abból, hogy a társadalmi normáknak meg kellett felelnem, s míg Phobos herceg fel nem karolt, addig a legrosszabb rémálmaimat éltem végig Meridian földjein. Az már más, hogy nem igazán repestem az örömtől, amikor a kis törékeny húgát, Elyont kellett bébiszittelnem, bár a végére bevallottam, hogy volt vér a kis csaj pucájában. Az emlékeim még eléggé homályosak a részleteknél, az valamennyire dereng, hogy Lord Cedric oldalán küzdöttem meg a Fátyol őrzőivel, de az már teljes sötétség, hogy utána mi történhetett. Mit meg nem adnék azért, ha újra láthatnám szeretett óriás kígyónkat... Igazán fess, jóvágású férfi volt. Ám ennyit erről, az új életem sokkal színesebb és semmiért sem cserélném el. Ebben a testben bármit megkaphatok és bárkit az ujjaim köré csavarhatok. Nincs már többé semmi az utamban és épp ez az, ami a legélvezetesebb az egészben.
Ezért küzdeni fogok azért, ami nekem jár...
A sztriptízbár oszlopos tagjaként lépek fel a színpadra ma este is. A táncoslányok többségének általában én mutatom be a terepet és fektetem le a főnökök által előírt szabályokat. A hely elegáns és úszik a pénzben, ha pedig ez nem volna elég, mindezek mellé társul az ellenállhatatlan főnökség. Részben miattuk is fogadtam el ezt az állást, de ez a pénz mellett csupán részlet kérdés. Még külön dedikált VIP szobát is kaphattam, ahová eddig csak egyetlen jelöltem érdemelte ki, hogy várólistára kerülhessen, ha már a munkahelyi kapcsolatok miatt más kiszemeltem nem teheti magáévá a szobát. Meg aztán tudom, hogy barátnőm él-hal a kedvenc, karót nyelt fickóért. Mindenesetre a hűségemet sikeresen elnyerték, így ha bárki szabotálni próbálná a bizniszt, arról köpni fogok, mint mindig. Másodlagos feladatomként a kidobó lányt is játszom, ha netán egy-egy kuncsaftunk nehezebb esetnek bizonyul az átlagosnál. Az efféle üzletekben sajnos előfordul, hogy a férfi nem azt hiszi magáról bármit megtehet, holott ez az én törvénykönyvemben egyáltalán nem igaz. Apropó, férfiak... Úgy néz ki egy törzsvendégünk ma is hajlandó szórni a pénzt, mintha az csak a fán nőne.
Még akkor is, ha te rám találsz...
Megigazítom fejemen a szőke parókát, mely elég nagy sikernek örvendhetett amióta csak megjelentem vele az egyik este. Ki gondolta volna, hogy a szőkék ennyivel jobban tudnak keresni? Ez esetleg diszkrimináció volna a barnák irányába? - Szia, cicafiú, megint elkóboroltál? - ártatlan mosollyal guggolok le elé a színpadon, majd veszem is a fáradtságot, hogy elnyújthassunk egy tömörebb kis társalgást arról milyen napja volt. Szinte minden este itt látom, így ő is épp annyira lefoglal engem, mint én őt. Még az is előfordulhat, hogy a múlthavi lakbéremet az ő pénztárcája állta. Ha továbbra is ilyen hűséges kutyus marad a végén nem fogok tudni ellenállni neki, olyan édes. Többször megfordult a fejemben, hogy meginvitálom egy késő esti italra a lakásomban, ha már ilyen sokkal hozzájárult annak havi bérletéhez. Egyedül csak azt nem tudom, hogy ő is frászt kapna-e, ha meglátja a hálószobám falába beépített terráriumkiállítást. Megjegyzem: egyik sem üres. A többségük tarantulákkal van tele, köztük többféle madárpókkal, talajlakó tarantulákkal és személyes kedvencemmel a mini dolichothele diamantinensisszel, avagy Dollieval.
Képességem
✦ Fel tudod venni a mesebeli pók alakodat, ilyenkor megnő a fizikai erőd és pókhálókat is tudsz vetni
„Quite a victory, Guardians. You can brag about it... from your prison cells!”
Kedves Celeste!
Dolicsokoládé diamanamana Sálá-lálálá manamana sálá-lálá Kimondani sem tudtam elsőre. Szóval egy pók…. EGY PÓÓK?
Értem én, hogy aki maga is egy alakváltó pókszerű lény, az jóban van ezekkel az élőlényekkel, de pont a pókkal? Miért nem lehetett pillangó?
Na, jó viccet félretéve. Egy újabb szuper lap került a kezembe, és igen, ahogy olvastam végig éreztem azt a fajta szabadságot, amelyet említettél… na meg persze a munkád is valamilyen szinten lehetővé teszi az önkifejezést. Egy új kezdet Fata Morgana… hmmm, így még nem is gondoltam bele, hogy valaki így jellemezze. De, valóban, így is lehet értelmezni.
Jut is eszembe… lehet nem fogsz örülni neki, de az őrzők is átkerültek ebbe a világba. Ha rájönnek ki is vagy valójában, gondolom nem hagyják szó nélkül. Viszont jó hír, hogy Cedric is itt van valahol. Remélem rátalálsz minél hamarabb. (A saját érdeketekben. )
Na, de nem is húzom tovább az időt. Tökéletes lett az ET. Foglalózz mihamarabb és utána vár a játéktér. Üdv Közöttünk.