A fotós biznisz mostanában egész jól megy, tekintve, hogy a legutóbbi munkahelyemről úgy kidobtak, mint macskát...khm. Az Agónia bárnak készült képem egész nagy sikernek örvendenek Ursulanál is -akitől roppantmód félek-, s még a fizetéssel sincs különösebb bajom, néha mondjuk elég gyér és a nagyját a bárpult készletéből kapom vissza. Az alkoholmentes italok megérik, számtalanszor ültem le a bárhoz, hogy megkapjam a jól megérdemelt Shirley Temple-t. Sárkány szerződésével viszont sokkal több szerencsém volt és még ingyen is megnézhetem az előadásokat a nagy fotózások közepette. Még akár a technikai részeknél is be tudok segíteni, ha nagyon nagy szükségük volna Alistair Newton-ra. Mert kinek ne lenne? Fiona önvédelmi oktatásainál is gyakran részt veszek, bár a legutóbbi alkalommal majdnem ott hagytam a fogamat, amikor ugyanis az egyik kölyök le akarta rúgni a fejemet. Legalább jó fotók születtek...
- Nézz már az orrod elé te szerencsétlen! - lök fel nagy hévvel a hely pacákja, aki azt hiszi körülötte forog a világ. A térdeimre érkezve hullik ki kezemből a szerszámosláda, amit jelenleg arra akartam volna alkalmazni, hogy a könyvtár egyik sötétebb zugát feldobhassam némi fényforrással, ha már több kütyüt nem forraszthatok itt össze. Mondjuk a szobámban lévő kiállítás már más mesét takar. Akadnak ott összetákolt készülékek és robotok, melyek amúgy nem működnek valami jól, de remek társaságot adnak, ha már emberi lényekkel lehetetlen bárminemű kapcsolatot létesítenem. Már így is elszalasztottam egy remek állást a helyi rádiónál, mert ott azt mondták túl sok vagyok. Mit jelent a túl sok? Túl sok humor? Túl sok ész? Túl sok mi?! Így kötöttem ki a könyvtárnál, ahol aztán végképp nincs senki, akivel társaloghatnék, mert ha bele is kezdek egy ártalmatlan poénba rögtön lehurrognak és csendre intenek.  
- Pancser... - morgom kelletlenül a fickó után, persze csak azután, hogy már eltűnt az ajtók mögött, mert ha meghallja amit mondtam valószínűleg az arcommal akarja majd felmosni a padlót. Meg is igazítom a szemüvegemet, mielőtt még felállnék, majd megragadom a szerszámos ládát, hogy dolgomra indulhassak. Nem is értem igazából miért engednek be ilyen vadállatokat egy könyvtárba. Ez az alak valószínűleg izomaggyal született, ami alkalmatlan bárminemű szó felfogására. Bezzeg Irma és a lányok... Gyakrabban lejárhatnának ide.
A hely tele van tudással, meg aztán én sem bánnám, ha egy-két izzó cseréje közben megpillanthatom álmaim asszonyát. Bár eddig nem úgy néz ki, hogy annyira ráharapott volna a horogra, sőt...inkább már csak a képzeletem szüleményeként vetítem magam elé, hogy lehet valami közöttünk. A hálószobám falára ragasztott paparazzi kép az egyetlen, amivel úgymond közelebb kerülhettem a lányhoz pár méternél szűkebb arányok között. Nem ő volt az egyetlen, akinél bepróbálkoztam. Sok lánynak viszont különösen imponált, ha feladom. Ezt szeretnék bennem a legjobban? Amikor fület-farkat behúzva lemondok a csajozási próbálkozásaimról? Sokszor már bosszantó, hogy nincs semmi sikerélményem, pedig nem mondhatnám, hogy annyira rossz ember vagyok. Talán hangos és kissé túl...kockafejű. De ez miért lenne baj? A csajoknak bírniuk kell, ha egy férfi intelligens és ért a gépekhez. Az ő kedvükért még a húrokat is megpróbáltam pendíteni azon a fránya lanton és gitáron, ha már a billentyűs hangszerek és a technikai ismereteim nem voltak elegek. Jó, van még mit csiszolnom a zenei tudásomon, mert a gitáromat még csak behangolni se tudom rendesen A.M.R.I. nélkül. Oh igen, A.M.R.I. Néha tényleg azt hiszem ő az egyetlen, akivel normális kommunikációt le tudok folytatni, anélkül, hogy faképnél hagyna. Persze nem ideális randizás szempontjából, meg aztán mindenki totál idiótának néz, amikor a szemüvegemhez beszélek. Mindenesetre egész hatékony kis szerzemény, amit úgy óvok, mintha minimum egy gyémántot fedeztem volna fel. Az összetákolása után még akadt egy-két változtatnivaló a rendszerében, de úgy összességében úgy működik, mint az álom. Intelligens, remek felmérőképességgel bír és még némi humorérzéke is van, amit természetesen tőlem "örökölt". Pár tevékenységemet viszont még ő is megkérdőjelez. Mint például az időközönkénti kaja rituálém, amikor feláldozok pár muffint és fánkot az ablakomnak. Nem is tudom pontosan miért, de az emlékeim összekuszálódása után ez volt az első kis információ ami a fejembe pattant. Dobd ki a kaját az ablakon és kívánj egyet...
A telefonom rezzenése miatt hagyom félbe a létrára mászásom nagy műveletét, így leugrok az utolsó fokról, s zsebembe nyúlva előrántom a készüléket. Irma az. A segítségemre van szüksége valamivel kapcsolatban, ami a fényképezőgépem jelenlétét követeli. Na akkor most mégis mennyire nagy badarság ez az étellel való kívánságosdi? Ez a lány mindig olyan elérhetetlennek tűnt. Mint aki csak egy karnyújtásnyira van tőled, mégis kilométerekkel távol... Akármikor eltaszít magától én csak még inkább küzdök a kegyeiért, s most eljött a nagy pillanat. Őszintén szólva fogalmam sincs miért száll ki minden gondolat a fejemből valahányszor megpillantom. Lehet kezdek megőrülni? Vagy ő is jobban szeretne, ha feladnám... Ugyanakkor ez nem most fog megtörténni. A sorokban is tudok ám olvasni és hiába tűnik ártalmatlan kérésnek az üzenet, én mégis többet látok bele a kelleténél. Az egyik felem pontosan ismeri milyen is az igazi visszautasítás attól a féltől, akiért a legjobban rajongsz. Ha pedig megint erre kerülne a sor, úgy hiszem a jó öreg Martin Tubbs tudja miként kezelje a szánalmas befejezést. Mert oh, bébi, ő aztán tudja mi az.
Öntelt mosollyal veszem két kezembe a mobilt, majd büszkén visszapötyögök neki elfogadva az invitálást. Ez egy randi. Egyértelműen randi.



✦ Egész jó érzéked van a technológiai gépek összerakásához, mellette az alap számítógépes tudásoddal is nagy segítsége vagy a hely könyvtárának
✦ Van egy általad készített kütyüd, ami a szemüveged. Egy beépített mesterséges intelligenciával van ellátva, amit A.M.R.I-nak neveztél el, mint: Artificial Machine of Reasoning and Intelligence. Információkkal tud ellátni és egész jó beszélgetőpartnered, amikor egyedül vagy