az életük bizonyos momentumait, esetleg pont azokat, amik felforgatják az életüket papírra vetik, felveszik videóra, ahogy elmesélik esetleg fénykép albumot gyűjtenek össze. Az utolsó opcióval még bajom sincs, de én jobban szeretem gondolataimban megtartani az olyan titkokat, amikért esetleg őrültnek is titulálhatnának.
Be kell vallanom mégis annyi minden kavarog bennem, hogy már-már olyan érzés fog el mintha szétóhajtana robbanni a fejem. No, lehet ildomos akkor itt elkezdenem bevezetni a kedves jelenlévőket nagyjából az elejétől, hogy mivel is töltöm az életem napjait, nem igaz?
Először talán az a mondás jut eszembe, hogy a szükség törvényt bont és olyan dolgokat is esetleg elvállalsz amire soha nem is gondolnál. Itt gondolok arra az állásomra ahol Cedric kifutófiújaként és mellette mellékállásban néha a Stormreach beszállítók-nál is tevékenykedem.  Ugyanis valamiből meg kell élnem és mellette finanszírozni az újkeletű hobbimat is. Ami leginkább egy személy, Miranda-t az Aphrodite Palace-ban ismertem meg. Táncos, nos mit fűzhetnék ehhez? Férfi vagyok, hibákkal és vannak magamnak is… dolgaim. Ez pedig egy olyan függőség lett, amiről nem szeretnék lemondani. Bevallom töredelmesen iszonyatosan tetszik a nő. Több mint valószínű pont ezért voltam hajlandó Cedric futárfiújává válni… közelébe legyek ne csak akkor mikor meglátogatom egy kis… szórakozásra.
Jöhetne a kérdés, hogy hé Matt, hülye vagy? Nem, mindenki furcsán normális, ahogy én magam is. Csak próbálom megtalálni a helyemet ebben az igen fura világban a fura életemmel és emlékeimmel együtt. Olyan nevek, arcok és emlékek is az enyémek, amik nem ebben az életemben tartoznak. Valamint olyan érzések Will iránt amik már elhalványultak. Ugyanis jelenlegi életemben egy ember iránt érzek igazán bizsergést minden idegszálamban… az pedig Miranda. Nem ér cukkolni, oké?! Amikor együl éreztem magamat, úgy éreztem senkim nincs ő ott volt. Megmentett, felélesztett. Pont a legrosszabb időszakomban találtam meg a sztriptízbárt. Ekkortájt lettem Cedric futára is. Azóta pedig? Törzsvendéggé váltam. Nyert mindenki. A bár, én, a főnök és azt hiszem a lány is.
Legalább abba beletörődtem, hogy valójában mit látok a tükörben. Az emlékekkel pedig akkor fogok igazán foglalkozni, ha megtalálom a többieket is. Addig? Életben maradok és a kis táncos démonomat próbálom megszelídíteni.


újabb este én pedig nem is teszek mást, mint belépve a bárba megyek leadni egy csomagot Cedric-nek. Ám már most nem siklik el tekintetem afelett miszerint… balhé közeleg. Pár kuncsaftnak erősebb volt az esti kis itala, mint kellene és most balhézni óhajtanak a lányok miatt. Tekintetemmel rögtön Miranda-t keresem. Nem tetszik túlságosan a dolog, persze biztos megtudja védeni magát, de akkor is féltem.
Nem tudom mennyire sejtheti, hogy mit érzek iránta, lehet pont az arcomra van írva, lehet nem. Sajnos nem maradhattam, de szemem sarkából megláttam Miranda-t így elhatározom megfogom őt várni. Jól számolom talán ma nemsokára vége a műszakjának, nem hagyom csak úgy egyedül hazamenni a sok idióta miatt sem. Végén valamelyik még követné. Fintorogtam egyet erre a gondolatra… végül bemegyek Cedric irodájában.
- Itt van a mai nap utolsó csomagja. – teszem le neki és megvárom míg ellenőrzi. Pedig ég a talpam alatt a talaj. Szeretnék minél hamarabb elhúzni innen. Lehetőleg mondjuk… most. Dobolok a karomon ujjaimmal.
- Majd holnap korábban gyere. – int, hogy menjek a dolgomra, ahogy láttam valamit kell intéznie, nem is baj. Így lépek ki és szinte szelem a métereket lábam alatt. Odakint pedig nekidőlök a motornak és mély levegőt véve próbálok megnyugodni. Ilyenkor kellene egy cigi. Miért nem szoktam rá? Lehet elkellene kezdem? Ki tudja…
Rá nézek az órámra, ám ekkor hallom nyílni az ajtót. Felegyenesedem majd elmosolyodva pillantom meg a szőkeséget.
- Mit szólnál egy fuvarhoz? – paskolom meg a Harley Davidsonom ülését. Egy igen sejtelmes mosolyt látok ajkain, ahogy felém közelít. Hagyom, hogy végig nézzen a motoron és közelebbről szemügyre vehesse.
- Akkor vigyél haza, cicafiú. – cirógatja végig egy ujjával mellkasomat. Magamban el kellett számolnom tízig, hogy nehogy olyat tegyek, amit megbánnék. Te nem vagy szemét srác Matt, így ne is gondolj olyanokra…  felülök a motorra, hogy utána ő is elhelyezkedhessen.  Átnyújtom neki a bukósisakot és én magam is felveszem. A motor hangja szinte dorombolva bőg fel amint berúgom. Megérzem karjait a derekam körül és most örülök, hogy a sisak takarja arcomat mert elég széles vigyor terül szét rajta.
Így indulok meg vele arra a címre amit még előtte megkapok, de van egy olyan érzésem, hogy az este igen kellemesen ér majd véget…



✦ Szerencsétlenségemre vagy éppen szerencsémre az aranymaszk birtokába kerültem egy félresikerült szállítás során. Ennek segítségével felvehetem Shagon alakját, viszont az a hátránya, hogy nem vagyok önmagam. Ilyenkor a gyűlölet hajt.