- ÁGAS! - sikította egy kétségbeesett hang Bloomcrown egyik kisebb apartmanjában.
- ÁÁÁGAS! - a hangot most már dübögő léptek zaja követi, ahogy Pipacs végigrobog a folyosón, majd egyenesen a kávéját szürcsölgető fiú mellé pattan. Arca fal fehér, de szemeiben mégis ott csillog némi kíváncsiság, amit egyelőre ő sem tud teljesen rendszerezni. - Látsz rajtam valami furát? - tárja ki karjait, hogy Ágas jobban láthassa a részleteket is, ha netán a tükörből visszakacsintó troll rejtegetné magát a testén.
- Na? Ne nézz már így rám! Csak jobban megijesztesz! Szóval? - zavarta, hogy a fiú ilyen sokáig mered rá, holott nem azért történt így, mert a lány rózsaszín lett volna és nem is csak azért, mert trollá változott. Ez hamar kiderül a fiú kitörő nevetéséből, melynél még a könnyeivel is küzdenie kell, annyira jó viccnek tartja az egészet.
- Na máár...ne legyél bunkó! Nem látod? Rózsaszín troll lettem, de...de...mégis mi a baj van velem?
- Maximum a fejeddel van baj. Nekem teljesen normálisnak tűnsz, nézz a tükörbe. - hessegeti is el magától a lányt, mielőtt még tovább kellene hallgatnia a hisztérikus kifakadásait.
- Olyan vagy...
- Inkább nézd meg magad és hagyd hogy békében megigyam a kávém. Vagy azt szeretnéd, hogy a mai fellépéseken a fapofámat kelljen bámulnod?
- De hát alapból fapofád van...- ezt a kis részletet már nem mondja olyan hangosan, mert akkor végleg kampec volna neki és le is mondhatják a mai fellépéseiket. Kicsit morgósan -ami inkább hisztis hangoat üt meg- lép be a fürdőbe és nagy döbbenetére ismét a saját arcával találja magát szembe. Kidüllesztett szemekkel nyomja orrát a hideg üvegnek, csak azért is, hogy elhitesse magával nem vált belőle pszichiátriai eset. Mindig a dolgok pozitív oldalát próbálta nézni, de akárhogy igyekezett, most már kezdte furdalni az oldalát a kíváncsiság, hogy mégis valós volt-e az, amit látott. Ezen sajnos nem tudott sokat töprengeni. A beosztásuk megkövetelte, hogy Ágas utolsó csepp kávéjának elfogyasztása után útra keljenek a magnójukkal és kedvenc gitárjával. Valamiből meg kellett élniük, s ez csakis az utcai zenéjükkel tudták elérni.


Együtt léptek fel az utcán, ahol a járókelők megálltak, hogy hallgassák őket. Pipacs hangja olyan volt, mint a tavaszi szellő, finom és megnyugtató. Ágas gitárjátékával kísérte, és a két művész között olyan harmónia született, amely magával ragadta az embereket. A városi zajok elhalványultak és csak a zenéjük maradt. Pipacs mindig is szerette, amikor ketten ráhangolódhattak a zenére. De nem mindig léptek fel együtt. Voltak napok, amikor külön-külön járták a várost a több bevétel érdekében. A lány elfogadta a terv értelmét, mégis zavarta, hogy nem lehetett közel hozzá. Akármennyire is volt goromba a fiú, Pipacs szerette őt.
A hangja viszont elcsuklott a dal közepén, amiért gondolatai egyre mélyebb gödrökbe ássák magukat. Nem csak a troll miatt, de Ágas miatt is.
- Agh, sajnálom, sajnálom...tarthatnánk egy kis szünetet? - pillantott Ágasra bocsánatkérően, a fiú pedig rögtön tudta, hogy valami nincs rendben. A lány mindig is a zenéért élt, ez tükrözte a belső szabadságát és örömét. Most viszont olyan elszontyolodott arcot vágott, amit még Ágas sem látott rajta egyszer sem. Még szerencse is volt, hogy az elsőszámú rajongójuk, Noi, nem látta ezt a kis bakit.
- Jól vagy?
Pipacs a vizespalackjáért nyúlt, majd letelepedett a járdaszegélyre. Addig meg sem szólalt, ameddig legalább három kortyot le nem nyelt a folyadékból. Ezután csak egy erőltetett mosollyal sandított fel párjára.
- Persze, csak elfáradtam. Mi lenne ha ma spórolnánk és inkább csak hazamennénk? Csinálok neked sajtos szendvicset is. Ellenállhatatlan ajánlat! - a mosolya most más sokkal rikítóbbá válik, így valamennyire meg tudja nyugtatni a partnerét is, aki csak egy mély sóhajjal adja be a derekát és kezdi el összepakolni a felszereléseket.

✦ Fel tudod venni a mesebeli, rózsaszín troll alakod. Ebben az esetben a hited alapján a színed változhat; ha kevésbé hiszel magadban, a környezetedben, akkor szürkévé is változhatsz.