I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana
határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots
Nincs
A legtöbb felhasználó (117 fő) 2021-02-23, 20:50-kor volt itt.
Csak szabadulni akartam ebből a hülye helyzetből. Még innen is hallottam a tenger hívó szavát, amely édesebb volt bárminél, mégis emberekkel kellett foglalkoznom és hallgatni őket, pedig a lelkem azt kívánta, hogy bárcsak egy mindent elsöprő árvíz söpört volna végig Suncresten és mosta volna el ezt a helyet az összes emberrel együtt. Mégsem gerjesztettem égig érő hullámokat, nem takarítottam el senkit az utamból, csupán összepréselt ajkakkal próbáltam elfojtani a kikívánkozó cinikus megjegyzéseket, amelyek akkor éledtek bennem, amikor a mellettem álló hústorony beszédre emlékeztető hangot hallatott. Nem értettem miért volt szükség meghallgatni az én sztorimat is, hiszen lezárhattuk volna annyival, hogy mindkettőnket kiküld a moziból, de ha már a tulaj ennyire ragaszkodott ahhoz, hogy beszéljek, hát röviden összefoglaltam neki az eseményeket. Nem túloztam, nem kerteltem, ugyanis nem állt érdekemben hamis dolgokat állítani. Összefontam magam előtt a karjaimat, ahogy azon töprengtem, hogy túlzottan bunkóság lenne-e szó nélkül lelépni, vagy éppen érdekelne-e, ha ezek után annak titulálnak. - Ha attól fél, hogy lehúzom a helyet az interneten, akkor ne stresszeljen, nem használok ilyen vackokat – vontam meg a vállamat egykedvűen, ugyanis irtóztam a legtöbb modernkori technológiától, az internetnek nevezett fertőtől pedig egyenesen hánynom kellett. Nem én voltam az a személy, aki öt percenként képet töltött fel a tökéletesnek álcázott életéről, ahogy nem is én voltam az a kommenthuszár, aki mindent és mindenkit névtelenül és arctalanul minősített. Én csak csendet akartam. Békét, nyugalmat. Az otthonomat. Túl sokat kértem volna? - Egyébként sem akartam jönni – tettem hozzá, utalva arra, hogy egy barát rángatott bele ebbe az egészbe, s ha végigpillantott rajtam, akkor láthatta, hogy nem voltam vevő semmilyen társasági eseményre. Legalább is, akkor biztosan nem, amikor tömeg vett körül. Most is nyugtalanul helyeztem át a súlypontomat egyik lábamról a másikra, hiszen a bennem élő ösztönök két dologra intettek: tombolásra, vagy menekülésre. Mivel nem akartam pusztítani, így csak menni szerettem volna. - Senki nem akarta lealacsonyítani, szimplán nem kellett volna beleavatkoznia – vágtam egy kelletlen grimaszt, mert nem tudtam, hogy a csajszi pontosan mit gondolt, amikor becsatlakozott a vitánkba. – Szólhatott volna egyszerűen a biztonságiaknak és nem sérül meg. Elvégre azért vannak, nem? Ha nem rendelkezett kellő erővel, akkor teljesen feleslegesen lépett közbe, hiszen láthatóan megvédeni sem tudta magát. Valahol mélyen talán szántam is azért, mert ennyire védtelen volt, sőt talán örülhetett neki, hogy nem találkozott a valódi formámmal. Eltapostam volna, mint egy apró bogarat. A srácnak is megvoltak a maga megjegyzései, láttam, ahogy megrándult a szája neki szánt kommentre, de nem mert tovább szájalni. Talán mégis volt annyi esze, hogy ne vágja tovább maga alatt a fát. Túl késő volt hozzá. Meglepetten ráncoltam össze a homlokomat, amikor a nő megemelte a hangját, sőt arra egyáltalán nem számítottam, hogy ki is tiltja a moziból. - De… - A srác ellenkezni akart, de biztonsági őr karon ragadta, és elvezette a kijárat irányába. Talán kárörömöt kellett volna éreznem, vagy bármi mást, de csak az a gondolat járt a fejemben, hogy mindez tök felesleges volt. - Tudja, ez túlzás volt – pillantottam a nőre, ahogy pont én, - aki az imént erőszakot alkalmazott – beszéltem erről. Pedig, az én szemszögemből tényleg feleslegesen tiltotta ki, hiszen vélhetően soha többet nem fogok az illetővel egy légtérben tartózkodni. Sőt, ha rajtam múlt, akkor nem is terveztem többet ide jönni. - Mármint, azt várja, hogy azért kérjek bocsánatot, mert az alkalmazottja képtelen volt helyesen felmérni a helyzetet? – horkantottam fel, ugyanis nem volt szokásom bocsánatot kérni a környezetemtől. Ha megtettem, az ritka alkalmak egyike volt, és ez a nő nem kényszerített ki belőlem olyasmit, amit nem gondoltam őszintén. – Nincs szükségem a páros belépőre. Engedjük el a bocsánatkérést, és itt sem vagyok. Talán felajánlásnak hatottak a szavaim, de sokkal inkább volt kijelentés, vagy pedig parancs, ugyanis nem állt szándékomban tovább maradni a szükségesnél. Engem nem lehetett megvenni ilyen „kárpótlásokkal” és nem is erőltethettek rám valamit, amit nem akartam. Ahhoz túlságosan büszke és zabolázhatatlan voltam.
Eddig minden rendben volt a moziban, egyetlen nézeteltérés se volt a nézők között. Persze túlságosan könnyűnek tűnt az első pár hónap, hiszen mintha egy kis burokban lettünk volna. Gyorsan népszerű lett a hely és csak úgy özönlöttek a szórakozni vágyó városiak, éppen ezért akartam tágítani a teret és több kulturális élményt adni a lakóknak. Ennyi idő után elkerülhetetlennek tűnt egy kisebb balhé, amivel nem is lett volna bajom, hiszen a bennem élő sárkány valahol vágyott az agresszióra és arra, hogy tüzet okádhasson. Talán ezért jött éppen kapóra, hogy véletlen az egyik alkalmazottam lett az áldozat, amit már nem hagyhattam szó nélkül. A két bűnöst félre hívtam, mert nem volt kenyerem a nyilvános megaláztatás, főleg nem addig, míg nem tudom a mi történt pontosan. Jó darabig csak a behemót beszélt, akinek minden vágya az volt, hogy a vizes lepedőt a lányra húzza. Igazi férfi, meg kell hagyni... Mégsem teszek megjegyzést vagy mutatom ki a véleményem, inkább először a másik felet szeretném meghallgatni. Mérgesen meredek magam elé, ahogy hallgatom a nőt, majd egy nagy sóhajjal és gyilkos pillantással nézek a férfinek nem nevezhető nagydarabra. Mire észbe kapott volna egyszerre két nő nyársalta fel a tekintetével. - Nem szeretném, ha egy rossz élmény miatt végleg kerülné a mozimat, hiszen az nem vetne jó fényt ránk. Ellenben azt sem tűrhetem, hogy az alkalmazottjaimmal valaki lealacsonyítóan viselkedjen. Ez egy kedves, családias hely, ahova mindenkit szeretettel várunk és úgy is kezelünk. Ez egy szabadtéri rendezvény helyszín és az a legkevesebb, hogy mindenki megnézi hova ül, hogy mások is élvezhessék az előadást. Ha annyira sok mondandója van, akkor menjen el film kritikusnak és váltson jegyet a premierekre - szavaim először mindkettejüknek szóltak, aztán szépen fokozatosan csak a fiúnak, akire meredtem - Egy nagyobb szidással útjára is engedném, DE az megengedhetetlen számomra, hogy megüssenek egy nőt! - itt már kissé felemeltem a hangomat, elő törni készült a bennem élő fenevad, aki képes lett volna a földdel egyenlővé tenni az állatot. Tekintetem levettem róla és az őr felé vetettem pillantásom, aki tudta, hogy most jött el az ő ideje. - Dorian, kérem távolítsa el a mozi területéről ezt az embert és tegye fekete listára. Többet nem teheti be a lábát a Firefly Rooftop Cinema területére - ellenvetést nem tűrően ejtettem ki a szavakat, mire a biztonságis karon ragadta az előbb említettet és erővel elhurcolta a legközelebbi kijárat felé. Egy mély sóhajt hallattam, kissé megdörzsöltem az orrnyergemet és az előttem állóra nézek. Mégis mit kezdjek vele? Nem tűnik olyan rendbontónak, mégis sikeresen bemosott egyet Courtneynak... - Ami pedig Önt illeti, kérjen bocsánatot az alkalmazottamtól, amiért megütötte. Mi pedig a kellemetlenség miatt adunk egy párps ingyen jegyet az Ön által választott következő vetítésre. Jól emlékszem, hogy nem egyedül jött? - teszem fel végül a kérdést, mert annyi új információval lettem gazdagabb, hogy nem voltam benne teljesen biztos. Vannak olyanok, akik egyedül jönnek, amolyan "énidő" miatt és nekik ez a szórakozás, hogy kiszakadnak a mindennapi mókuskerékből. Viszont ha az elmondása alapján tényleg ez volt nálunk az első estéje, akkor talán nem egyedül érkezett. Remélem gyorsan letudjuk az egészet és számára is elfogadható megoldás az általam felajánlott.
She's just a girl and she's on fire
Hotter than a fantasy
Lonely like a highway
She's livin' in a world and it's on fire
Filled with catastrophe
But she knows she can fly away
Akinek az arcát viselem :
Deborah Ann Woll
Itt lelsz rám ✦ Fata Morgana :
Dél (Suncrest)
✦ ✦ ✦ :
A tükör mögött :
Vic
2024-02-03, 11:33
Fire & water
Sárkány && Nokk
Nem akartam balhét, de valahogyan és valamiért mindig megtalált. Talán a környezetem is érezte, hogy mennyire utáltam őket, ezért vonzottam be az ilyen alakokat. Bezzeg Sol! Olyan könnyedén boldogult az emberek világában, olyan simulékony természete volt, hogy mindenkit levett a lábáról. Neki nem kellett ilyen nehézségekkel szembenéznie, valahogy őt mindenki szerette. Fogalmam sincs hogyan csinálta, de én nem tudtam adaptálódni ehhez a világhoz, bár valljuk be, az is közrejátszott, hogy nem is akartam igazán. A tengert nem lehetett megfékezni, ahogy engem sem. Minél tisztábbá váltak az emlékeim, annál kétségbeesettebben akartam hazajutni, hiszen feladatom volt, amelyet rajtam kívül más nem tudott ellátni. Az időm véges volt, épp ezért nem akartam egész este itt ácsorogni, miközben ez az idióta mindenféle hülyeséget kitalált a tulajnak. A legjobb az lett volna, miután félrerángatott minket, hogy akár az utamra is engedhetett volna. Még azt is megígértem volna, hogy soha többé nem fog itt látni, és be is tartottam volna a szavamat, hiszen a tömeg még jobban feszélyezett. Amikor azonban kikérték a véleményemet a történtekről, halk sóhajjal engedtem le a kezeimet, és a srác felé fordultam. - Már a büfé előtt találkoztunk, ahol szintén bunkón viselkedett mind a sorban állókkal, mind az alkalmazottjaikkal, ezért nem volt szimpatikus, de nem igazán szóltam hozzá, reméltem, hogy észreveszi magát. Aztán a film kezdete előtt beült elénk, mivel láthatja, hogy nem kis darab emberről beszélünk, eléggé kitakarta a mozivásznat azok elől, akik mögötte ültek. Ebből sem csináltam problémát, odébb ültem azzal, akivel érkeztem. Aztán elindult a film, ő pedig valamiért fontosnak tartotta, hogy mindent fennhangon véleményezzen és kommentáljon, amiért többen is szóltak neki, hogy zavarja őket a semmibe való pofázása. Ezek után szólaltam fel én is, amiből vita kerekedett, majd kezet emelt rám. – Korábban is láttam a srácon, hogy közbe akart szólni, de amikor szóba hoztam miként alakult ki ebből verekedés, akkor nehezebben tudta tartani a száját. Kénytelen voltam egy gyilkos pillantást vetni rá, mert éppen kommentálni készült a mondandómat, csupán az első szó után elhallgatott. - Én pedig nyilván nem fogom hagyni neki, hogy büntetlenül kezet emeljen rám, így visszaütöttem. De nyugodtan megkérdezheti a többi nézőt is, sőt, ha most elenged minket, megígérhetem, hogy többet nem fogok visszajönni – zártam le a mesémet, immár neki is hangsúlyozva, hogy ezt a vitát akár le is zárhattuk volna annyival, hogy hagy hazamenni, utána pedig többé nem lesz gondja velem. Tényleg a hátam közepére nem kívántam semmiféle társas interakciót, sőt ha végre kiszabadulok innen, akkor nem is hazafelé venném az irányt, hanem a tengerpart irányába, hogy kieresszem magamból a gőzt.
A mai napra egy könnyed mozi volt betervezve, minden alkalmazottam tudta, hogy hol a helye és mit kell tennie. A Fireroof Cinema legnagyobb különlegessége abban rejlett, hogy egymástól eltérő programokat is képesek voltunk kínálni és ha kellett napi szinten változtatni azon éppen mit adunk. Egy hónapra előre minden le volt fixálva és fejben már az év végét terveztem, hiszen nem az utolsó pillanatra kell halogatni a fellépők listáját és a filmek licence se utolsó szempont. Egy klasszikust vettünk elő a Die Hard személyében, ami a férfiak számára is fogyaszthatónak mutatkozik, akik végre elmennek moziba a barátnőjükkel és persze fogyasztanak mindenféle étel italt nálunk, mert a nők számára popcorn nélkül kibírhatatlannak tűnnek az ilyen filmek. Az irodámban ülve tervezgettem a programokat és ahhoz mérten a beosztást, amikor az egyik lány kopogás nélkül rohan be hozzám. Gyilkos pillantással emelem rá a tekintetem és egyből kioktatnám, hogy mi illendő egy főnökkel szemben, amikor megérzem rajta a totális pánikot és ijedtséget. Dadogva kér bocsánatot, majd tő mondatokban nehezen elmeséli mi folyik oda kinn. Mélyet sóhajtok és intek neki, hogy elmehet, majd én megoldom a helyzetet. - Nem hiszem el, hogy Courtney mindig bajba kell, hogy kerüljön. Lehet jobb lenne, ha megválnék a lánytól - morgom magam elé meredve, míg ki nem érek a friss levegőre. Nem nehéz megtalálnom a verekedés helyszínét, hiszen hatalmas tömeg gyűlik össze körülöttük. Egy-két hangosabb parancsot követően szét is nyílt a kör, hogy megnézzem magamnak a két rendbontót, akik megzavarták a filmet és a mozi élményét. Ez nem vet e legjobb fényt a vállalkozásomra, így minél előbb és a lehető legrövidebb úton el kell simítani ezt a kényes helyzetet. Félre hívom a fiút és a nőt, akik kirobbantották a ramazurit. Egy hatalmas fa mögé húzódtunk, ahonnan nem látni a nézőtérre és ők se igazán láthatnak minket, erre sétálgatók pedig nem igen szoktak lenni, hiszen a terület falától nem messze vagyunk. A srác egyfolytában panaszkodott, majd a nőt kezdte okolni, aki egészen eddig felettébb csendben volt. Keresztbe font karokkal álltam velük szemben és a szemeim szikrákat szórtak rájuk. Aztán csak megtörte a csendet és ráförmedt a másikra. Kissé magasba szökik a szemöldököm, majd egy sóhajt követően megszólalok. - Úgy igazságos, ha meghallgatom mindkét felet. Elmondanád, hogy te hogyan élted meg ezt az egészet? - nézek a nőre és mielőtt bármit mondhatna a fiú leintem, amihez még egy gyilkos pillantást is lövellek felé amolyan "Meghalsz, ha megszólalsz" stílusban. Szeretnék igazságosan döntést hozni és ítélni, de egészen eddig csak az egyik félt hallhattam.
She's just a girl and she's on fire
Hotter than a fantasy
Lonely like a highway
She's livin' in a world and it's on fire
Filled with catastrophe
But she knows she can fly away
Akinek az arcát viselem :
Deborah Ann Woll
Itt lelsz rám ✦ Fata Morgana :
Dél (Suncrest)
✦ ✦ ✦ :
A tükör mögött :
Vic
2023-12-06, 05:47
Fire & water
Sárkány && Nokk
Kivételesen nem én kezdeményeztem. Ma egészen befogható voltam közös programokra, de arra senki nem számított, hogy már a pop corn vétel előtt alaposan felidegesít egy nagypofájú srác. Utána pedig tovább kísértett minket, hiszen a dagadt testével kitakarta előlünk a fél képernyőt, amitől még el tudtam tekinteni, mert odébb ültünk, de amikor a film kezdetén már hetedjére pisszegték le, mert nem volt hajlandó befogni a pofáját, én pedig szintén nem hallottam tőle semmit: eldurrant az agyam. Először csak szóváltásba keveredtünk, aztán megütött. Az arcom égett azon a ponton, ahol tenyere eltalált, de nem kellett több, kisvártatva én is visszaütöttem. Verekedés tört ki közöttünk. Ott ütöttem és rúgtam, ahol értem, ő pedig a hajamat tépte. Azt terveztem, hogy megölöm. Nem érdekelt a szemtanúk, nem érdekelt semmi, a vérét akartam. A tenger a vérét akarta. Mielőtt azonban bármit is tehettem volna vele, az egyik alkalmazott megpróbált szétválasztani minket, aminek az lett az eredménye, hogy forgatagban őt is megütöttem. Haragomat nem tudtam megfékezni, így hát beleadtam minden feszültségemet az ütéseimbe, egészen addig, amíg már a tulajdonost nem cibálták oda hozzánk. Letöröltem a vért az arcomról és a kezeimről, ahogy duzzogva követtem a mozi tulajdonosát, amikor félrevont minket. Szinte biztos voltam benne, hogy ki fognak tiltani erről a helyről, de addig nem érdekelt, amíg ez a seggfej is megkapja a magáét. Még mindig gyűlöltem az embereket, és egyre inkább úgy éreztem, hogy kellene tartanom egy hetet, vagy kettőt, amikor nem mozdulok ki otthonról, különben tényleg ártani fogok valakinek. A srác egész végig panaszkodott, nyomta a dumát, de én nem láttam értelmét a beszédnek. Csak le akartam lépni, haza akartam menni, hogy a heves természetemmel ne zavarjak senkit. Ennek ellenére, amikor a srác engem kezdett okolni, megvetően felhorkantottam: - Befognád már végre, vagy még kamuzol egy sort?
Legutóbbi képek
