Sokan nem szívlelik a szabadságot imádó énemet, nem tudom rossz néven venni. Mások szeretik a szabályokat, azokat követni, mint például Alice. Én teljesen más vagyok. Szeretek szabadon szárnyalni, kreatív lenni, minden pillanatot úgy megélni, hogy nem azt érzem láncokkal próbálnak lekorlátozni. Ez pedig nem csak az életem pontjain látszanak meg, hanem a színészi munkámon is.
Nem egyszer lepem meg azzal a közönséget, esetleg a többieket, hogy improvizálok. Az más tészta, hogy lehet elégedetlenség van a többiek részéről ám szerintem a nézők a fontosak. Ők járnak vissza, megláthatják a szabadságot az új jeleneteket egy színdarabban. Lehetséges pont ezért nem szól rám Mor’du sem. Élveztem azt a kis plusz adrenalint, amit az újdonság varázs hozott. Mosolyra húzva ajkaimat léptem most is be az öltözőbe.
Egy újabb sikeres színdarab, érdekes új jelenettel, némelyik néző arca… megért mindent! Sokak azt mondják tehetséges vagyok, sokan pedig azt, hogy furcsa. Legalábbis a nézőktől is lehet hallani általában ilyen vagy olyan véleményeket. Ám a negatív kritika pedig lehet építő. Pozitívan tudod kezelni és beépíteni magadba még erősebbé válhatsz.  

Sok olyan színészt láttam, aki megrogyott a negatív kritika alatt, pont ezért hagyták abba ezt a hivatást. Pedig ide olykor acél idegzet, néha talán nem ennyire vérmérséklet kell, mint ami nekem van, de kitartás is kell hozzá és józan ész. Nem a két szép szemedért kapsz meg mindent.  Lemosom magamról a sminket, kibontom a hajamat is miután levettem a parókát. Hát, a szeplőim szépen látszanak annyi szent. Felkapom táskámat, megigazítom hajamat és kilépek.
Kis mosollyal köszönök oda Kalapos és Nyuszi jön arra, akiknek köszönök kedvesen. Alapvetően nem vagyok én morcos. Tök aranyos tudok lenni, ha arról van szó. Persze szeretek itt mindenkit, hisz jóban vagyok Alice-val, Nyuszival és Kalapossal is, de utóbbival annyit nem lógok, kissé érdekes alak. Ám pont nekem nem kellene ilyeneket mondanom a magam dolgaival.
Ám most széles mosollyal megyek tovább, izgatottan. Ami tőlem ám nagy szó! Szóval tessék megbecsülni, ha ilyen érzést vált ki belőlem egy hímnemű. Hiszen láttam eljött ma Camilo is az előadásra. Teljesen random találkoztunk, jobban mondva egymásba ütköztünk. Érdekes srác, sokkal nyugodtabb, mint én az már egyszer biztos… legalábbis ennyit már most megtudok mondani ilyen kevés találkozás után. Pont ezért kértem meg valakit az egyik szünetben, hogy szóljon neki várjon meg az előadás után.

Kilépve az előtérbe nézek szét, kicsit nyújtogatva a nyakamat mikor meglátom a barna fürtöket. Mély levegőt véve sétálok oda hozzá, megkocogtatom a vállát és közel hajolva rá mosolyogtam.
- Mit szólnál egy esti randihoz? Ehetnénk valamit. Kíváncsi vagyok mennyire tetszett az előadás. – néztem szemeibe. Valahol talán vigyáznom kellene, nehogy megégessem magamat. Egyetlen egy bökkenő volt ezzel az egésszel, túlságosan jól éreztem magamat a társaságában. A mosoly, ami ajkaira rajzolódik, megborzongat. Viszont eddigi beszélgetéseink alatt, olyan benyomást keltett mintha… valami lenne még inkább a külső mögött.
Kék szemeibe nézve pedig tudtam, hogy valahol elvesztem. Van valami Camilo-ban ami vonz és nem enged el. Így azt hiszem itt az ideje, hogy élvezzem a mai estét ami előttünk áll. Többen is meglepődve néznek, hogy én férfitársaságban vagyok, nincsenek hozzá szokva. Általában elmenekül mind az éles nyelvem és tüzes személyiségem miatt.
Ahogy feláll megfogom kezét majd egy vidám mosoly kíséretében elkezdem kihúzni őt a szabadba, hogy megkezdjük a mai szórakozásunk.




✦Amint az emlékeim a felszínre törnek, rájövök, hogy mesterien íjászkodom. Nem mellesleg remek nyomkövető is vagyok, ha erősen koncentrálok, akkor „lidércfények” segítségével bárkit meg tudok találni.