I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Dear love, I'm getting lost in your eyes because you're endless.
A mai nap hihetetlenül fontos számomra, ez lesz az első színházi esemény, amit a szabadtéri moziban leadunk. A nagy rendezvény előtt ki kellett alakítani egy öltöző helyiséget a színészeknek és a színpadot is megépíttetni. Szerencsére a mozi annyira nyereségesnek tűnik, hogy megengedhettem magamnak ezt a kis kiadást, hogy a színházi szerződésről ne is beszéljünk. De bízom benne, hogy meg fog térülni az egész. Ahogy a költségvetés tervezetet előre számoltam nyereségesnek tűnt még a cateringgel együtt is. Szerencsére a terület elég nagy ahhoz, hogy sokan elférjenek, nem is beszélve a völgyről, amiben a színpad elhelyezkedik. Igazából a mozivászon szolgált alapul, amit ki kellett bővíteni egy 12 x 10-es színpaddal, fénytechnikával. A hangfalak adva voltak hála a mozinak, így tényleg a lehető legkevesebbet költöttük rá. Persze a szerződésben egyértelműen kikötésként szerepel, hogy a stáb hozza magával a teljes hangosítást és a fényest is, hiszen mi nem egy színházként vagyunk felszerelkezve. Ezért cserébe én biztosítottam az öltözőt és a fellépés előtt elegendő időt a helyszíni próbára. Tényleg hatalmas eseménynek nézünk elébe, amire az egész város - főleg a felsőbb réteg - hivatalos. A jegyek alig drágábbak a mozinál, ami az olcsóságáról híres. Már két hónapja mennek a hirdetések mindenféle platformon, amire nem használtam plusz költséget, hála a mozi hírnevének az emberek felkapták a különleges estét. Egész nap görcsben volt a gyomrom, amit csak fokoz az a furcsa álom, ami nem megy ki a fejemből. Talán ez egy jel, hogy valamikor Gyűrűk Ura maratont kellene tartani? Álmomban Sárkány voltam és egy szamár lett a párom... sőt GYEREKEIM is lettek... Éppen nekem? Ekkora marhaságot! Biztos a stressz beszél belőlem és a fantáziám teljesen elkanászodott. Sose voltam azaz anya típus, mégis megébredve iszonyatos űrt éreztem magamban. De a napi teendők ezt könnyedén elnyomták. Egy óra a kezdésig és a személyzet a helyén, a színészek épp az öltözőben pihennek ki-ki a maga stílusában készül a fellépésre. Direkt bekészítettem nekik üdítőt, egy kis rágcsálnivalót. A fellépést követően természetesen nekik is jár a pezsgő. A falatkák is tökéletesen néznek ki, melyekkel a pincérek fel-alá mászkálnak. Többféle pezsgőt kértem, mentest, szárazat és édest is egyaránt. Mindent a vendégekért. Nem volt dresscode, mégis kissé kiöltöztem, hiszen ez egy neves alkalom, legalábbis számomra biztos. A vendégek apránként megérkeznek, mindenkinek köszönök jó házigazdaként, mégis alig várom, hogy a legjobb barátnőm megjelenjen. - Bonbon! Hát eljöttél? - köszönök örömmel a nőnek, hogy aztán egy ölelésben részesítsem. Érzem a szorításából, hogy minden rendben lesz, ő mellettem van bármi történjék. Ő az egyetlen barátom, akire mindenben számíthatok. Az est egészen jól halad, sokkal többen érkeztek már most, mint azt remélni mertem. A következő eseményekről beszélgetek épp, Bonnyval, amikor egy idegen megjelenik mellettünk. Kissé meglep a kérdése és felhúzott szemöldökkel pillantok végig rajta, majd elnevetem magam. - Vajon mi járatban lehetek a saját tulajdonomon? Azt már ne is említsük, hogy ez egy rendezvény - válaszolok a lehető legszarkasztikusabban, majd megrázom a fejem. Ez a férfi mégis kinek képzeli magát? Rá emelem pillantásom a pezsgőre, amit felém nyújt, majd a férfira meredek. - Munkában nem szokásom inni, de Bon biztos szomjas - intek kezemmel a barátnőm felé, aki egyetlen szó nélkül elveszi az italt. Még lenne egy-két keresetlen szavak a merész idegenhez, de a mellettem álló nő belém fojtja a szót. - Megyek, megkeresem Blaket. Később megkereslek - teszi hozzá, még utoljára megszorítja a kezem, majd eltűnik a tömegben.
She's just a girl and she's on fire
Hotter than a fantasy
Lonely like a highway
She's livin' in a world and it's on fire
Filled with catastrophe
But she knows she can fly away
Akinek az arcát viselem :
Deborah Ann Woll
Itt lelsz rám ✦ Fata Morgana :
Dél (Suncrest)
✦ ✦ ✦ :
A tükör mögött :
Vic
2023-09-03, 14:22
Carmilla & Phoenix
Love is an act of endless forgiveness.
A hangulatom nem volt a toppon… Nem volt elég az a bizonyos eset, az én hibámból vesztette egy ártatlan ember az életét… oké, ne menjünk bele a részletekbe. De még ott volt a másik dolog is… mesebeli lény vagyok, egyik percben még a bulira készültem, a másiban viszont már olyan emlékek zúdultak a fejembe, amiről nem is gondoltam volna, hogy az enyémek. Eléggé hosszasan tartott ez a fajta emlék áradat… mintha egy filmet néztem volna. Túl sok volt benne a „kék virág piros tüske” kifejezés, pár kornyikálásról nem is beszélve, mely belőlem jött. Nem is tudtam, hogy képes vagyok rá. Ó és igen, azért a legtöbb emlék az egy nagy zöld Ogre körül zajlott. Mint a társak, vágtunk bele a kalandokba. És…és ott volt ő is. A Nagy ő… Sárkány személyében. Nem tudom, hogy mi a frász folyik itt, de ha valaki viccet űz belőlem, nagyon rossz úton halad. Az emlékekben megjelent még három gyermek is… – Na, azt ne mondd, hogy apa vagyok! – Tört ki belőlem, persze a buliba vezető úton csoda, ha bárki is figyelt volna rám, de azért nem is akartam felhívni magamra a figyelmemet. – Minden rendben, Phiny? – Aggodalmasan nézett hátra Bonny. – Persze, Persze… mi baj lenne… – Eltekintve attól, hogy épp most ébredtem meg Csipkerózsika álmomból… prímán vagyok! – Csak egy kicsit szédülök, de azt leszámítva várom a partyt! Ha lesz finom kaja, akkor jó leszek! Lesz… ugye? – Kérdeztem tőle, elvégre ő hívott el minket erre a rendezvényre, így tisztában kellett lennie vele. Csak bólogatott… úgy nyugodtam végül meg. Párszor kérdeztem az úton, hogy nem gond, ha én is megyek, de persze Shrek és ő is pozitívan álltak a dologhoz és mindig azzal a válasszal jöttek, hogy akkor alapból nem is említették volna nekem. Remek… és egyben őszinte, ha zavartam volna őket, akkor mondták volna, hogy most kettesben akarnak lenni. Legalábbis ez az egy gondolat járt a fejemben, míg oda nem értünk. Oké, meg még más is, hogy a Sárkány szerű lény a nejem és a gyerekeinkkel éltünk a másik világban… akkor ők most hol vannak? Nehéz kérdés… tudom, és erre nem is kapok választ… egyhamar. Amint megérkeztünk a helyszínre, valamilyen standot kerestem volna, de láttam, hogy mindenhol pincérek szolgáltak fel. Körbe-körbe jártak a vendégek között és lesték minden kívánságukat. Pont abban a pillanatban szúrtam ki egy nagyon dögös nőt a tömegben. Észre sem vettem, hogy Bonny eltűnt mellőlünk, és nem akartam Shrek-et egyedül hagyni, de a lábaim maguktól kezdtek elindulni… a nő irányába. Ahogy haladtam, az egyik pincér tálcájáról leemeltem két poharat. Nem tudom mi volt benne, de kezdésnek megfelelt… gondoltam magamban persze. Nem vettem le a Szépségről a szemem, talán feltűnt neki, talán nem, már mindegy volt, mert pont akkor értem oda közel hozzá. – Hello! Mi járatban erre? – Egy ártalmatlan kérdéssel kezdtem. Ekkor láttam meg, hogy Bon is itt van mellette. Pont megzavarhattam a beszélgetésüket. Úgy tűnt, hogy ismerik egymást… talán még jóban is vannak. Ez csak szerencse a számomra, mivel így egy ismerős által van közös pontunk. – Megkínálhatlak egy itallal? – Nyújtottam felé a poharat. Nem tudom mennyire vevő rá, vagy ténylegesen megzavartam-e őket, de nem hagytam kizökkenteni magam a szerepből. Vártam a reakciójára. Reménykedtem, hogy nem koppint le és elfogadja az italokat.
Legutóbbi képek
A mai nap hihetetlenül fontos számomra, ez lesz az első színházi esemény, amit a szabadtéri moziban leadunk. A nagy rendezvény előtt ki kellett alakítani egy öltöző helyiséget a színészeknek és a színpadot is megépíttetni. Szerencsére a mozi annyira nyereségesnek tűnik, hogy megengedhettem magamnak ezt a kis kiadást, hogy a színházi szerződésről ne is beszéljünk. De bízom benne, hogy meg fog térülni az egész. Ahogy a költségvetés tervezetet előre számoltam nyereségesnek tűnt még a cateringgel együtt is. Szerencsére a terület elég nagy ahhoz, hogy sokan elférjenek, nem is beszélve a völgyről, amiben a színpad elhelyezkedik. Igazából a mozivászon szolgált alapul, amit ki kellett bővíteni egy 12 x 10-es színpaddal, fénytechnikával. A hangfalak adva voltak hála a mozinak, így tényleg a lehető legkevesebbet költöttük rá. Persze a szerződésben egyértelműen kikötésként szerepel, hogy a stáb hozza magával a teljes hangosítást és a fényest is, hiszen mi nem egy színházként vagyunk felszerelkezve. Ezért cserébe én biztosítottam az öltözőt és a fellépés előtt elegendő időt a helyszíni próbára. Tényleg hatalmas eseménynek nézünk elébe, amire az egész város - főleg a felsőbb réteg - hivatalos. A jegyek alig drágábbak a mozinál, ami az olcsóságáról híres. Már két hónapja mennek a hirdetések mindenféle platformon, amire nem használtam plusz költséget, hála a mozi hírnevének az emberek felkapták a különleges estét. Egész nap görcsben volt a gyomrom, amit csak fokoz az a furcsa álom, ami nem megy ki a fejemből. Talán ez egy jel, hogy valamikor Gyűrűk Ura maratont kellene tartani? Álmomban Sárkány voltam és egy szamár lett a párom... sőt GYEREKEIM is lettek... Éppen nekem? Ekkora marhaságot! Biztos a stressz beszél belőlem és a fantáziám teljesen elkanászodott. Sose voltam azaz anya típus, mégis megébredve iszonyatos űrt éreztem magamban. De a napi teendők ezt könnyedén elnyomták. Egy óra a kezdésig és a személyzet a helyén, a színészek épp az öltözőben pihennek ki-ki a maga stílusában készül a fellépésre. Direkt bekészítettem nekik üdítőt, egy kis rágcsálnivalót. A fellépést követően természetesen nekik is jár a pezsgő. A falatkák is tökéletesen néznek ki, melyekkel a pincérek fel-alá mászkálnak. Többféle pezsgőt kértem, mentest, szárazat és édest is egyaránt. Mindent a vendégekért. Nem volt dresscode, mégis kissé kiöltöztem, hiszen ez egy neves alkalom, legalábbis számomra biztos. A vendégek apránként megérkeznek, mindenkinek köszönök jó házigazdaként, mégis alig várom, hogy a legjobb barátnőm megjelenjen.
