I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana
határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 73 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 73 vendég
Nincs
A legtöbb felhasználó (128 fő) 2024-09-08, 05:00-kor volt itt.
Újonnan szokásommá vált, hogy a szórólapjainkat díszitgetem, amiket később szét tudunk szórni a városban. És persze elengedhetetlen volt, hogy Onyx ellentmondásai ellenére is teletömjem azokat a lapokat a kedvenc csillámporaimmal. Néha olyan karót nyelt tud lenni, pedig tényleg jobban áll neki is, ha mosolyog és nem úgy néz rám, mint aki az imént fojtotta meg a kedvenc plüssmaciját egy kanál vízben. Meg aztán igazán köszönetet mondhatna már nekem, amiért a szórólapjaim vonzzák a közönséget a kis fellépéseinkre. A csillámnak valóban van ereje, ha tetszik neki, ha nem… Bár ennek ellenére mégis eltiltott tőlük és nem hajlandó elviselni egyetlen tubus csillámport sem. Ahhoz mindig is értett miként rombolja szét a hangulatot, de rajtam nem fog ki! Olyan helyre dugtam el a legutóbbi szerezményemet, ahol Onyx biztosan nem dugja majd az orrát. Az már más kérdés, hogy a szórólapjainkon fel fogja fedezni a csillámpor maradványokat, de akkor már túl késő lesz, mert minden készen áll majd a szétszórásukra és maximum csak az üres konténert vághatja a fejemhez. Mindent elterveztem! Mindent! Kivéve azt, hogy mit csinálok akkor, ha hamarabb megtalálja a rejtett kincsemet. A kezemből épphogynem kiesik a tejes pohár, de még időben sikerül megszorítanom a markomban, mielőtt végleg a padlón kötne ki. A biztonság kedvéért le is teszem azt gyorsan az egyik polcra, majd sápadt arccal közelítem meg a tett helyszínét. Ennyit arról, hogy a csillámporom biztonságban van előle! - Onyx! Jaj ne, csak a mini csillagokkal teli csillámporomat ne! Limitált kiadás volt! - s ahelyett, hogy Onyx tisztogatását segíteném elő, inkább a kiborult műanyag tartót veszem a kezembe, remélve, hogy még a tartalma nem veszett el teljesen. - Jaj, Ony… Hogy tudsz ennyire kétbalkezes lenni? - szomorkás arccal nézek fel rá, de aztán amint jobban meg tudom nézni a meglepett, morcos arcát, máris jobb kedvre derülök a csillámporos megfűszerezés végett. - Pfft, látnod kéne az arcod! - nevetem el magam, majd felemelkedve a földről mellé lépek, majd mutatóujjammal letörlök egy csík csillámot az arcáról, s felé mutatom a rózsaszín csodát. - Nézd csak, az ősellenséged győzedelmeskedett! - vigyorgok rá ártatlanul, hiszen most kivételesen ő okozta ezt a kis balesetet. Ha nem nyúlkált volna, akkor ő sem szívja meg. Szórakozott arccal hajolok el tőle és fonom össze karjaimat a hátam mögött, miközben mosolyogva billegek ide-oda, azt várva, hogy vajon most mitévő lesz. Mert hát azt már tudjuk, hogy a csillámpor eléggé ragadós és lehetetlenség megszabadulni tőle. Főleg ilyen mennyiségektől… - Ezt azért kapod, mert nem hittél nekem a trollal kapcsolatban. Hogy is mondják? Karma? - cukkolom tovább. Nem tehetek róla, olyan jópofa ez az egész és mindig is szerettem húzni az agyát, mintha csak valami belső ösztön volna.
I got that sunshine in my pocket
Got that good soul in my feet
✦ ✦ ✦ :
And I see your true colors Shining through
I see your true colors And that's why
I love you
Életkor :
22
Akinek az arcát viselem :
Tate McRae
✦ ✦ ✦ :
I'm not giving up today
There's nothing getting in my way
And if you knock knock me overI will get back up again, oh
A tükör mögött :
Lyndriana
2024-08-11, 17:45
Everything in glitter
Primrose x Onyx
-Agh, hol lehet, már? Tuti, hogy ide tettem pedig. - keresem a kis dobozomat, amiben a cuccaim vannak. Leginkább kották, dalszövegek és néhány kép. Biztos vagyok benne, hogy a szekrényben a legfelső polcra tettem, mert azt Primrose nem éri el olyan könnyen, így biztonságban vannak a dolgaim. Viszont most nincs ott valamiért. Vagy lehet, hogy mégis máshova tettem volna? Nem hiszem, ennyire feledékeny csak nem lehetek. Végül körbe nézek több helyen is, de a legtöbb helyen csak Prim dolgai vannak, na meg a csillámjai. Végül felállok az ágyra, mert onnan jobban látom a szekrény felső polcát és a doboz ott volt csak hátrébb volt tolva valamiért, azért nem értem el. Ez elég érdekes, mert nem nagyon nyúlkáltam oda, de mindegy is. Oda állok, majd elég, hogy lábbujjhegyre álljak és úgy már elérem. Arra viszont nem számítok, hogy valami mást is kiszedek onnan, amit eredetileg nem kellett volna. Mire észbe kapok, már késő és lerepül onnan egy műanyag üveg, aminek a tartalma végül rám borul, na meg körém a földre. Na és mi lehetett? Hát nem csillám? Fújok egyet, mert valahogy még a számba is bekerült, nem tudom hogyan. Ráadásul a hajam és a ruhám is olyan, sőt szerintem még be is esett a ruhámba is, mert érzem, hogy olyan helyen is csillámos vagyok, ahol nem kéne. -Nagyszerű napkezdés. - dünnyögök morcosan a bajszom alatt, majd próbálom leporolni a ruhámat és a hajamat, amennyire csak tudom. Primrose-zal, majd később számolok el, hogy megint feleslegesen vásárolt csillámot és még el is rejti azért, hogy ne lássam.
Legutóbbi képek
Újonnan szokásommá vált, hogy a szórólapjainkat díszitgetem, amiket később szét tudunk szórni a városban. És persze elengedhetetlen volt, hogy Onyx ellentmondásai ellenére is teletömjem azokat a lapokat a kedvenc csillámporaimmal. Néha olyan karót nyelt tud lenni, pedig tényleg jobban áll neki is, ha mosolyog és nem úgy néz rám, mint aki az imént fojtotta meg a kedvenc plüssmaciját egy kanál vízben. Meg aztán igazán köszönetet mondhatna már nekem, amiért a szórólapjaim vonzzák a közönséget a kis fellépéseinkre. A csillámnak valóban van ereje, ha tetszik neki, ha nem… Bár ennek ellenére mégis eltiltott tőlük és nem hajlandó elviselni egyetlen tubus csillámport sem. Ahhoz mindig is értett miként rombolja szét a hangulatot, de rajtam nem fog ki! Olyan helyre dugtam el a legutóbbi szerezményemet, ahol Onyx biztosan nem dugja majd az orrát. Az már más kérdés, hogy a szórólapjainkon fel fogja fedezni a csillámpor maradványokat, de akkor már túl késő lesz, mert minden készen áll majd a szétszórásukra és maximum csak az üres konténert vághatja a fejemhez. Mindent elterveztem! Mindent! Kivéve azt, hogy mit csinálok akkor, ha hamarabb megtalálja a rejtett kincsemet.
