I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana
határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot
Nincs
A legtöbb felhasználó (117 fő) 2021-02-23, 20:50-kor volt itt.
Mondtam már, hogy utáltam Ryu hülye ötleteit? Annál jobban már csak saját magamat utáltam, amikor gyanútlanul igent mondtam a terveire. Mert ki gondolta volna, hogy a „nézzünk meg egy filmet Kenji” valójában azt takarta, hogy „nézzünk meg egy filmet Kenji, úgy hogy kimegyünk emberek és szúnyogok közé”? Kár, hogy egy váratlan pillanatomban ért, így igent mondtam a hülyeségére. Nem volt talán annyira meglepő, hogy a kapucnit a fejembe húzva sétáltam végig mellette az utcán, hiszen abszolút nem volt kedvem az emberekhez. Vajon milyen műsorra tűzött filmet akart megnézni? A nézők hány százaléka lesz kisgyerek, vagy pofázó tinédzser? Vajon elé vagy elém fog beülni egy égimeszelő, aki a képernyő hatvan százalékát ki fogja takarni az izzadt testével, amelynek a kicsapódó párájától el fog menni az étvágyam? Ezekkel a kérdésekkel és válaszokkal talán meg is barátkoztam volna, ugyanis egy sokkal rosszabb kérdés férkőzött be a gondolataimba: Vajon Ő ott lesz? Erre a gondolatra megborzongtam. Éreztem, ahogy végigfutott a gerincemen a hideg, és ezek után minden sarkon őt lestem, minden emberben őt kerestem, mert tudtam, hogy amilyen szerencsém volt, úgyis ott lesz. Ami pedig ennél is rosszabb volt, Ryu is jelen volt. Nem akartam, hogy valaha is lássa rettegésem és az összehúzott függönyök tárgyát. Szorongtam sorban állás közben, miközben megvettük a jegyeinket és hányinger kerülgetett, ahogy helyet foglaltunk a párnákon. - Biztos nem mehetünk haza? – súgtam oda neki immár ezredjére. Tudtam, hogy a válasz úgyis „Jaj, Kenji! Már megvettük a jegyeket és mindjárt kezdődik a film!”, vagy valami hasonló lesz majd. Mégis megpróbáltam. Minden alkalmat megragadtam, hogy kibújjak a szociális létforma minden formájából, s miután nemleges választ kaptam, úgy még jobban az arcomba húztam a kapucnimat és olyan kicsire húztam össze magamat, amennyire lehetett, ugyanis a placc közepére kaptunk jegyeket. Ez pedig még kevésbé tetszett, hiszen utáltam a nyílt tereket, és irtóztam az ötlettől is, hogy én ennyire a középpontban legyek. - Csak mondom, hogy ezek után vagy fél évig nem megyek veled sehová – tettem hozzá, mert még mindig nem értettem hogyan tudott így palira venni. Ennyi év után igazán ismerhettem volna a trükkjeit!
Legutóbbi képek
