Mi történt velem?
Egy panaszos sóhaj hagyja el ajkaimat miközben éppen virágokat rendezgetek. Csokor készítés történik, legalábbis nem csak egy csokor, hanem rengeteg. Egy bálra kellenek, plusz van egy esküvő is amit majd meg kell csinálnom. Jelenleg viszont nem az üzlethelyiségben vagyok, hanem a magán birtokon, ahol megtermelem a virágokat. Itt is fel van állítva egy műhely, nagyobb a hely is. Bátrabban tudom tervezni és rendezni a virágokat.
Még mindig keserédes mosolyt csal arcomra az, hogy
Hófehérkével mennyire rossz lett a kapcsolatunk. Mondhatni ellenségessé vált, pedig hiányzik. Tényleg. Harag is bennem van természetesen, amit olykor sajnos képes vagyok felszítani magamban akaratlanul is. Rossz szokásom, hogy pukkanccsá válok. Ettől függetlenül bennem marad a hiányérzet. Pedig
Wendy mellettem van, eleinte el-el gondolkodtam nem e lenne jobb, ha választana közöttünk, de… nem szerettem volna még egy barátot mínuszban tudni.
El is hessegetem ezt a gondolatszálat, ideges feszültséggel virágot szépíteni és gondozni nem a legjobb ötlet. Szusszanva egyet nézek ki az ablakon és ekkor pillantok meg egy mozgó alakot.
Vladimir? Nem hiszem, mit keresne itt ilyenkor? Egykoron gyengéd érzelmeket tápláltam iránta. Mára már… ez a múlt. Sok dolog történt mióta megtörtént az összeveszés és széthúzás. Jó barátnak tartom, tényleg rengeteget segít rajtam, ami megbecsülendő. Talán egyszer
Wendy-vel kellene összehoznom? Erre elmosolyodom egy kicsit. Tetszik maga az ötlet.
Nem vagyok én kotnyeles, szerelmi életem jelenleg pang. Mint egy kiszáradt tó medre, attól másé még lehet dús legelős, nem? Ezen elmosolyodom, de csak ismeretlen az alak kint. Így megindulok kifelé.
- Elnézést! Mit keres itt?! – valahogy a „HÉ TE!” nem volt valami frappáns és ami azt illeti udvarias sem, de… majdnem kicsúszott a számon. Közeledem az immáron egyértelműen férfihoz, mégis most így közelebbről… túlságosan ismerős.
Hirtelen cövekelek le és nézek az alakra, mint aki délibábot lát. Na, azért azt nem. Van egy fullosan fura vevőm, biztos csak hallucinálok! Az is magában elég érdekes amilyen személyiség az meg még pluszban, hogy majdnem mindenütt belé botlok. Felém fordulva mégis egyértelművé válik minden. Mi a… szösz?!
- Oh, Csingiling! – mosolya ugyan olyan gyermeteg kisfiússágot áraszt mint máskor. Én magam pedig próbálok felocsúdni a látottakból. Valaki csípjen meg! Próbáltam mosolyogni, nem akartam véletlenül sem bunkónak látszani.
- Csak erre jártam. Szeretek délutánonként mozogni egy kicsit, most futás helyett a séta jutott, de nem lehet mindig túldolgoztatni a lábakat, még a végén egyszer megsértődnek, és bedobják a törölközőt. Aztán láttam itt ezt a gyönyörű helyet, és tudtam, hogy meg kell néznem. Na és maga mi járatban erre? – a kérdés szinte már nevetséges volt ezért kicsit fel is nevetek diszkréten.
- Mint tudja virágbolt tulajdonos vagyok. Így itt nőnek az én virágaim… illetve itt készül minden egyéb nagyobb munka. - szinte már vállon veregettem magamat a magyarázatért. Hiszen tényleg egész jóra sikerült.
Pán Péter számomra olyan figura, aki örök gyermekként létezik a világon. A fura vevő, aki mindig szíve hölgyének visz valami apróságot. Legyen egy szál virág, kisebb csokor… esteleg néha nagyobb.
- Nagyon szép birtok! Úgy érzem újra el kell majd látogatnom egy csokor virágért! – vigyorgott kisfiúsan, helyes arcához mérten talán cukinak is nevezhető lenne? Azt hiszem, nem értek hozzá a helyes pasiknál mi a dekódolás lényege. Lehet van aki szétolvad, van aki pedig azt mondja bocs nem. Kicsit csípőre teszem a kezeimet.
- Vajon milyen hölgy kelthette fel az érdeklődését? Általában akkor látom a boltomban is, ha egy igen fontos személyről van szó. oldalra döntöttem fejemet. Akaratlanul is
Wendy jutott az szembe, ő bíztatott, hogy dugjam ki az orromat többször a boltból és ténylegesen beszélgessek másokkal. Nos, most eléggé teljesült a vágya, igaz inkább házhoz jött a beszélgetőtárs mintsem én tegyem ki a portáról vagy éppen a boltból lábaimat.
- Ugyan, szoktam én otthonra is vásárolni. Az összes cserepes virág a lakásomban köt ki, de a hölgyek... Nem mindig tudom eldönteni, hogy szerencsések vagy szerencsétlenek, ha velem találkoznak. De egy csokor virágot mindig megérdemelnek. – jött sejtelmes válasza. Szemöldököm kérdően felszaladt. Most már biztosra veszem, hogy itt érdekes titok lapulhat meg.
Pán Péter a fura mégis romantikus vevő. Ennél jobban csak az emlékeim és eredeti kinézetem fura. Ám ez a mese… maradjon most tündér titok!
…elôbukkan egy szivárvány!
Képességem
✦ Bármikor át tudok változni tündérré. Szárnyakat növesztve, repülni is képes vagyok, illetve a tündérport, ha másokon alkalmazom, akkor az illető szintén képes lesz a repülésre.