Where yellow blooms, happiness follows

Mostanában túlságosan is sokáig hagytam, hogy eluralkodjanak rajtam a borús gondolataim, nem meglepő, hogy még a gyermekotthonban dolgozók közül is néhányan azt gondolták, hogy megváltoztam. Tagadhatatlanul, megmásíthatatlanul változás zajlott le bennem nap mint nap, percről percre, amely hatására hol egészen vidámmá váltam, máskor pedig a legnagyobb mélységekbe rántott le. Ha bárki a hogylétem felől érdeklődött volna azonban kitaláltam valami hatásos mesét, hiszen egész életemben ez így működött. Senkit nem érdekelt valójában, hogy mi van velem. Valahol meg is értettem őket.
Summer - Miért hívom folyton Summernek, amikor egyértelműen Annáról van szó? - azonban még a legborúsabb óráimat képes volt feldobni addig, amíg el nem martam őt magamtól. Nem volt szokásom megnyílni másoknak, az érzelmeimre pedig felesleges, gyötrő démonokként tekintette,, amelyek csak rosszabbá tették az amúgy is nyomorúságos életemet. A hibáimat azonban továbbra is szerettem volna kijavítani, így talán nem is olyan meglepő, hogy a bárba érkezésem előtt még beugrottam a Seven Thorns nevű üzletbe. Korábban már rendezvények kapcsán egyeztettem az eladóhölggyel, így tisztában voltam vele, hogy minőségi virágcsokrokat készített. Én pedig kifejezetten igényes embernek tartottam magam, magasra emelt lécet kellett megugrani azoknak a személyeknek, akik a közelemben tartózkodtak.
- Szép délutánt, Miss Solace! Elnézést kérek, amiért zárás előtt ilyen váratlanul török magára, azonban bízom benne, hogy esetleg még egy egyszerű csokorra futja a drága idejéből – léptem be az üzletbe, szinte azonnal a tárgyra térve, hiszen közeledett a záróra, ráadásul magam sem szerettem késni. A szokások és a hazugságok rabja voltam.
- Bizonyára ismeri Miss Sorensent, őt szeretném meglepni egy virágcsokorral azonban a hölgy kedvenc virágairól csupán a színüket tudom: kedveli a sárga virágokat. Tudna nekem segíteni ebben? – kértem a segítségét udvarias mosoly kíséretében, hiszen nem akartam túlságosan feltartani őt, azonban ezt a csokrot ma mindenképpen szerettem volna átadni a szóban forgó nőnek.
- Mellesleg, ha valamikor akad egy kis ideje, akkor szeretnék egyeztetni Önnel egy közelgő rendezvényről, amelyhez szintén a segítségére lenne szükségem – tettem hozzá, már-már elhintve, hogy ténylegesen igényt tartottam a szolgálataira, ám ezúttal nem csokrokat és díszítéseket akartam, hanem a gyermekotthon lakóinak szerettem volna kedvezni egy kis kertészkedéssel, amelyhez igen csak jól jöttek volna virágmagok és egy gondoskodó kertész tapasztalatai.

❀ 350 words ; youtube ; note: remélem, tetszik majd    ❀