Koncert, dübörgés, energiák és a zene. Sok érzelem gyűlik össze ilyenkor, annál is több lehetőség nyílik meg az embereknek. Itt bármit kiélhetnek, ami csak egy koncerten lehetséges. Igaz vannak kreatívok, akik akár olyat is létrehozhatnak, amiről mi nem is álmodunk. Azokra inkább nem is szeretnék gondolni. Így is bőven elég sűrűre rendeztem be az életemet… itt van a banda, utána következik a youtuberkedés, ahol cover zenei feldolgozásokat is felteszek egyéb dolgok mellett. Valamint pluszban még hozzá adódik a Streamelés is.

Persze ezt egyáltalán nem tudnám egyedül menedzselni. Pont ezért segít az egyik legjobb barátom Ryu… aki egyben bír idegesíteni, megnyugtatni, támasz lenni és úgy beégetni, hogy még spontán öngyulladás sem kell. Ott van még a menedzserem és a The Rose’s and Gun banda tagjai. Gondolataim közepette is tudom hol vagyok egy koncert kellős közepén. A közönség túláradó energiája mintha az én testemben is végig rezegne, mosolyra húzódnak ajkaim lehunyt szemekkel hajtom hátra a fejemet. Vibrálok együtt mindenkivel. Átjárja minden kis zsigeremet pont ezért adok bele még többet minden egyes fellépésbe. Nem is csak abba, hanem egy új videóba… egy új streambe… bármibe. Mert a közönség engem is motivál. Engem is húz előre egyre jobban.
Az utolsó szám is lassan lecseng, a közönség mégis ugyan olyan lendülettel van oda az egész előadásunkért, mint eddig. Vigyorogva integettem. Sosem fogok ezzel betelni, ezzel tisztában voltam.

- Köszönöm, hogy ma is itt voltatok! Még találkozunk ám! – kacsintottam, ami látszott is a hátam mögötti nagy képernyőn, valamint a színpad két oldalán elhelyezettekben is. Lementünk a színpadról, még volt egy feladatunk. A VIP vendégekkel beszélgetni, fényképet készíteni. Azért gyorsan rendbe szedem magamat, hogy ne legyek teljesen elázva az izzadságban. Nem hinné az ember, de a reflektorok a mozgás és az adrenalin sokat nyom a latba. Mégis feltöltődve érzem magamat, még ha testem eléggé kellemetlenkedve akarja tudtomra adni, hogy fáradt. Egész szép kis sor van a VIP résznél, néhány rajongón még így is látszik, hogy képes lenne elájulni. Valahogy a régi önmagamra emlékeztetnek. Kissrácként a nyomorban sosem hittem, hogy ekkora magasságokat el lehet érni. Általában kéregetnünk kellett, volt amikor hajléktalan szállókon szálltunk meg a szüleimmel mert egy vasunk sem volt. Kiraboltak, átvertek, egyszerűen kifolyt a kezükből a pénz. Nehezen álltunk talpra és igazából az énekhangom volt az áttörést. Talán, ha nem fedeznek fel még mindig a mocsokban élnék remélve, hogy valaki ki fog onnan szabadítani. Ami nevetséges, teremtsd meg vagy sorvadj el. Sokszor hallottam ezeket a szavakat. Egy lány panaszosabb hangja ránt vissza hirtelen a földre.

Szétnéztem és összeszalad két szemöldököm ezzel ráncolva a bőrt. Mégis mi a fene történik ott per pillanat? Elindulok közelebb, a hangok alapján nem valami kedélyes beszélgetésről lehet szó. Felhorkanok a bunkó fajtáján… ez nevezi magát férfinak és hímnek. Szegény törékeny teremtésnek nem igazán sikerül kiszabadulni az ordas farkas szorításából. Most már közel lépve használom ki az adandó alkalmat és magamhoz rántom a lányt mintha iszonyat bizalmas kapcsolat lenne közöttünk.


- Bocs, de nem vennéd le róla a mocskos kezedet? – vigyorodom el féloldalasan, ami valahol flegma, valahol fenyegető. Az utcán elég ilyet láttam… verekedtem is. Nem is egyszer. Az ő fajtája a legundorítóbb és szégyen amiért homo sapiensnek nevezheti magát vagy egyáltalán megszülethetett.

- Verekedni akarsz haver? Verjem be a fejedet? - jön Mr. Nagy a csomag a lábam között. Felröhögök és gúnyosan felvonom szemöldökömet. Szánalmas.

- Gyere csak… a veszett kutyák tudnak így csaholni, ahogy te is teszed. – feleltem, meg is akart ütni, de hamar arrább rántom a fejemet és a lányt is finoman arrább tessékelve engedem el rá kacsintva. Következő lendülettel gyomorszájon térdelem a rohadékot majd felrántva térdemet még be is töröm az orrát. Szar ügy.

- Ezt megbánod! Te szemétláda, feljelentelek! - fröcsögi undorítóan mire kedvem támadna még egyszer belé rúgni.

- Pechedre felvett a kamera… ahogy egy hölgyet molesztálsz és rám támadsz. Örülj, ha nem tesznek hűvösre… - mondom undorral és megfogom a lány kezét úgy nézek rá. - Minden rendben van csillagfény? – mosolyogtam rá és elindultam vele, én foglalkozom a lánnyal majd az őrök összekaparják ezt a szemetet és kidobják.