- Kicsikém, kelj fel, vendégeink jöttek...- lágy hang cirógat fel édesded álmaimból. A körülöttem örvendező állat tömeg szüntelen mosollyal és lelkesedéssel köszönt e kora reggelen. Ismerős arcok és jelenetek pörögnek le előttem, ahogy első lépéseimet megtéve szelem át az erdőt, s ismerem meg újra az életvilágot benne. Ám ekkor hangos, fülsüketítő puskadörrenés visszhangzik a tájon, s a korábbi melegség helyére cudar, fagyos levegő költözik. Mintha mindent jegesre festettek volna, majd darabokra zúzták, hogy még szívfacsaróbb érzést "ajándékozhassanak". Érzem testemben a fagy okozta fájdalmakat. A kellemetlen emlékképek pedig továbbra sem hagynak nyugodni. Aztán újabb villanás...Újabb puskadörrenés...
- Mama! - riadva ébredek a szobámban. A sok mocorgástól a földön aludtam, így mikor a fejemet fogva pillantok fel ágyamra, még látom a katasztrofális állapotot, amit a lepedővel és a takaróval okoztam. Fáradtan, némileg görnyedve tápászkodok fel. Az ágyamat ugyanolyan rendezetlenül hagyom, egyedül a párnát dobom vissza rá, melyet még álmaim közepette magammal rántottam a földre. Nem mintha a szobámban lévő helyzetek olyan nagy rendről árulkodnának. A festmények, rajzok és művészeszközök szanaszét hevernek a földön. A többséget már nem tudtam a falra tapasztani, mert igencsak hely híján vagyok. A többségen viszont tájképek- főként erdők- szerepelnek, ám némelyiken portrék is akadnak az állatvédelmi klubunk tagjairól. Magamnak se vallottam még be igazán, de azok nyolcvan százaléka Patácskát szimbolizálják.
Kelletlen grimaszt vetek még utoljára az ágyam irányába, felidézve a korábbi eseményeket. Ismét ugyanaz az álom gyötört. Anyám halála óta nem tudok megszabadulni ezektől a rémálmokba burkolt emlékképektől. Tudom, hogy valósak és némileg megbékéltem már a szarvassal, avagy Bambival. A képkockák még homályosak és bizonyára sok felfednivaló vár rám, ám előtte a jelenlegi szituációkra kell figyelnem. Kiara eltűnése óta még nehezebbé váltak a hétköznapok. Megszaporodtak az állatvédelmi tüntetések és hívások is elkóborolt vagy épp elszökött négylábúakat illetően, ráadásul mintha a klub lelkének melegsége is meggyengült volna. Uhu bácsi persze mindezek mellett továbbra is szünetelenül támogat és adja alánk a lovat. Toppancs és Virág is mindent megtesz annak érdekében, hogy a klub ne zuhanjon teljesen össze, de még így is érzem a vállaimra ereszkedő súlyt. Emellett apám folytonos noszogatása a maga jogi ügyeiért szintén kimerítővé vált, így nem csoda, ha az éjszakáim többségét nagy küzdelmek árán vészelem csak át.
Már így is késésben vagyok, bár aki ismer, az tudja, hogy anya halála óta nehezen tartom a barátságot a faliórával és magával az idővel, ám még mindig nem fordultam ki annyira magamból, mint apám. Ő velem ellentétben már reggel hatkor elhagyta a házat a maga szép kis üzenetével a hűtőn: A mai tananyagot a konyhapulton hagytam. Ma este ki foglak kérdezni belőle.
Az említett "tananyagra" csak sután vetek egy pillantást a reggeli kávémat ledöntve, végül azért csak a táskámba süllyesztem, de nem sok kedvvel, végül útnak indulok. Én, mint ügyvéd... Na persze. Apám akármennyire is próbálkozik, ez a jogi világ jócskán eltér attól, ami nekem a szívem vágya. A szobám erről mindent el tudna mesélni. Aranyhaj is sokat segít, sőt, jobb mentorommá vált, mint apám valaha, amit...nos, nem túl kellemes beismerni, de ez az igazság.
Gondolataimba süllyedve sétálok az iskola irányába valahol az út szélén, teljesen belefeledkezve a külvilágba. Szeretem a csendes kitérőket, távol a civilizációtól, bár így is kénytelen vagyok a betonon bandukolni, ameddig el nem érem majd az iskola utcáját. Addig viszont a mellettem elhaladó autók kerülgetnek ki, de még mindig nem olyan nagy a forgalom, hogy ez bárkit is zavarjon. Egészen addig, ameddig én figyelmetlenül letérek az út széléről és a belső felezővonal felé sétálok. Gondolataim hálójában még mindig a klub, a jogi egyetem és Patácska kalandozik. Tagadhatatlan, hogy a női tagunk némileg kíváncsivá tett, ám tudom jól, hogy a háttérben már sebesen törnek utat maguknak a jövőjének szánt részletek, mint például az az eljegyzési gyűrű az ujján azzal az idegen fickóval... Nem tetszik a dolog, de úgy hiszem még mindig jobban jár azzal a figurával, mint egy lelkileg kifacsart senkiházival, hiába származunk a gazdagabb rétegből.
Hangos dudálás és fékcsikorgás rezzent össze. Rögtön a jelenbe szökkenek és felcsapott fejjel, kimeresztett szemekkel meredek a felém érkező fényszórók irányába. Az autó fényes felszínéről még látom a tükörképemet. Bambi tükörképét...Aztán kapcsolok, s még időben sikerül félreugranom a sorsomat megpecsételendő baleset elől. A furcsaság viszont egyáltalán nem ér véget.
- Idióta szarvas! - az autó sofőrje szitkozódva tapos ismét a gázra, mire én csak elképedve, némileg zavarodottan pillantok utána. Szarvas?



✦ Fel tudod venni a mesebeli, szarvas alakot.
✦ Értesz az állatok nyelvén, valamint a hangod, ha suttogsz is, elérhet ahhoz, akihez szeretnéd, hogy mindenképp elérjen. (Ez jól jöhet, ha nagyon szorult helyzetben vagy.)