A legjobb megfogalmazása mindennek az, hogy konkrétan semmi nincs ingyen. Ezt olyan kemény árakon fizettem meg, ahol majdnem az irhámat és fogamat is otthagyva szabadultam meg. Többször hagytak cserben barátnak hitt bajtársak. Ennek hatására pedig átváltottam csapatmunkásról egyedül kóborló farkas formára.

Sokan azt hinnék, hogy fullosan elment az eszem pedig nem, jobb nem játszadozni a tűzzel úgyis csak megégetem magamat. Egyedül pedig tudom a korlátaimat, nem esek bele abba a hibába, hogy rátámaszkodjak valakire. Hiszen az egyik munka során mikor elkellett ejtenünk egy vadat az erdőben jött elő roham szerűen a régmúlt emléke. Egy nőről, aki mintha más kultúrához tartozott volna, barnás bőr, olyan barna szemek, amelyek már feketének hatottak, hosszú fekete hajzuhataggal hívogatott lágy mosolya… ha nem kapok idejében észhez letarol az egyik vad. Bolond társam azt hitte ő jobban letudja aratni a babérokat, ha a másik, nagyobb után ered. Kell a több pénz, legyintett felém mikor kérdőre vontam. Ekkor volt a végleges pont, hogy senkire nem bízom magamat, egyedül oldok meg mindent.
Mondjuk azért egy jó barátot még így is tudhatok magaménak Phoebus Kapitány személyében, tőle szoktam beszerezni a fegyvereimet is, hiszen van egy boltja.

Nemrégiben az egyik munkám során történt egy baleset, a szerencsétlenségek sorozata söpört végig az egészen, nem figyeltem eléggé, nem is néztem merre járok és pont a Vadászegyesület egyik területére tévedtem. Pechemre pont kint voltak, nem voltam a legjobb helyen hiszen egy vad helyett én kaptam be a golyót. Az őrangyalom ott fixen lehúzott egy jó kanyarnyi vodkát kb whiskyvel spékelve miután megmentette az életemet. Elszállítottak szinte azonnal a Little Mischief Herb-be, így megfelelő ellátást kaphattam Pocahontastól. Hálás vagyok neki is és Li Shang-nak is amiért ennyire hamar lereagálták a helyzetet. Nem szeretném még alulról szagolgatni az ibolyát, jó az emberi levegő.

Szeretem, ha a tüdőm mozog… pont ezért is fogadtam meg jobban odafigyelek innentől a környezetemre és nem hagyom lankadni a figyelmemet. Természetesen egy újabb emlékrohamból riadtam fel mielőtt meglőttek, de akkor már túl késő volt. Nem voltam elég alapos és ez bosszant. Azóta a nap óta Li Shang minden nap eljön elnézést kérni, már nem tudom miként is állítsam le szegényt, hogy ne érezze kellemetlenül magát. Talán, amikor kikerülök meghívom egy italra… akkor lehet ő is megnyugszik az ügy után. Kár olyan dolgokon rágódni, amiken nem változtathatunk. Nem akarom tehát, hogy a férfi eméssze magát ezen, hiszen nem is ő húzta meg a ravaszt, hanem az egyik embere… azt hiszem Musu a neve. Többször volt bent nálam még barátom is Phoebus Kapitány, próbáltam rávenni ne jöjjön, de beszélhetek én itt a férfiembereknek.

Valahol azért jó is kisült ebből az egészből, hiszen Pocahontas társasága kellemes, eltudunk beszélgetni és… addig sem vagyok egyedül. Persze ez a kapocs valószínűleg megszakad amint felépültem és kikerülök innen, addig pedig én magam is megpihenhetek egy kis időre. Jobban zavar az a tudat, hogy nem vadászhatok. Nőcsábász lennék lehetséges egy ilyen szépséges és gömbölyded vadra vadásznék… aki éppen a közelemben van.



✦ Képes vagyok egy idegennyelvet azonnal megérteni - mintha számomra nem lennének nyelvi korlátok, akkor sem, ha életemben először hallom az adott nyelvet.
✦ Meghallom a szél, a fák, a természet miféle titkokat és bölcsességeket mondanak, akárcsak Pocahontas.