I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
- Kicsikém, kelj fel, vendégeink jöttek...- lágy hang cirógat fel édesded álmaimból. A körülöttem örvendező állat tömeg szüntelen mosollyal és lelkesedéssel köszönt e kora reggelen. Ismerős arcok és jelenetek pörögnek le előttem, ahogy első lépéseimet megtéve szelem át az erdőt, s ismerem meg újra az életvilágot benne. Ám ekkor hangos, fülsüketítő puskadörrenés visszhangzik a tájon, s a korábbi melegség helyére cudar, fagyos levegő költözik. Mintha mindent jegesre festettek volna, majd darabokra zúzták, hogy még szívfacsaróbb érzést "ajándékozhassanak". Érzem testemben a fagy okozta fájdalmakat. A kellemetlen emlékképek pedig továbbra sem hagynak nyugodni. Aztán újabb villanás...Újabb puskadörrenés... - Mama! - riadva ébredek a szobámban. A sok mocorgástól a földön aludtam, így mikor a fejemet fogva pillantok fel ágyamra, még látom a katasztrofális állapotot, amit a lepedővel és a takaróval okoztam. Fáradtan, némileg görnyedve tápászkodok fel. Az ágyamat ugyanolyan rendezetlenül hagyom, egyedül a párnát dobom vissza rá, melyet még álmaim közepette magammal rántottam a földre. Nem mintha a szobámban lévő helyzetek olyan nagy rendről árulkodnának. A festmények, rajzok és művészeszközök szanaszét hevernek a földön. A többséget már nem tudtam a falra tapasztani, mert igencsak hely híján vagyok. A többségen viszont tájképek- főként erdők- szerepelnek, ám némelyiken portrék is akadnak az állatvédelmi klubunk tagjairól. Magamnak se vallottam még be igazán, de azok nyolcvan százaléka Patácskát szimbolizálják. Kelletlen grimaszt vetek még utoljára az ágyam irányába, felidézve a korábbi eseményeket. Ismét ugyanaz az álom gyötört. Anyám halála óta nem tudok megszabadulni ezektől a rémálmokba burkolt emlékképektől. Tudom, hogy valósak és némileg megbékéltem már a szarvassal, avagy Bambival. A képkockák még homályosak és bizonyára sok felfednivaló vár rám, ám előtte a jelenlegi szituációkra kell figyelnem. Kiara eltűnése óta még nehezebbé váltak a hétköznapok. Megszaporodtak az állatvédelmi tüntetések és hívások is elkóborolt vagy épp elszökött négylábúakat illetően, ráadásul mintha a klub lelkének melegsége is meggyengült volna. Uhu bácsi persze mindezek mellett továbbra is szünetelenül támogat és adja alánk a lovat. Toppancs és Virág is mindent megtesz annak érdekében, hogy a klub ne zuhanjon teljesen össze, de még így is érzem a vállaimra ereszkedő súlyt. Emellett apám folytonos noszogatása a maga jogi ügyeiért szintén kimerítővé vált, így nem csoda, ha az éjszakáim többségét nagy küzdelmek árán vészelem csak át. Már így is késésben vagyok, bár aki ismer, az tudja, hogy anya halála óta nehezen tartom a barátságot a faliórával és magával az idővel, ám még mindig nem fordultam ki annyira magamból, mint apám. Ő velem ellentétben már reggel hatkor elhagyta a házat a maga szép kis üzenetével a hűtőn: A mai tananyagot a konyhapulton hagytam. Ma este ki foglak kérdezni belőle. Az említett "tananyagra" csak sután vetek egy pillantást a reggeli kávémat ledöntve, végül azért csak a táskámba süllyesztem, de nem sok kedvvel, végül útnak indulok. Én, mint ügyvéd... Na persze. Apám akármennyire is próbálkozik, ez a jogi világ jócskán eltér attól, ami nekem a szívem vágya. A szobám erről mindent el tudna mesélni. Aranyhaj is sokat segít, sőt, jobb mentorommá vált, mint apám valaha, amit...nos, nem túl kellemes beismerni, de ez az igazság. Gondolataimba süllyedve sétálok az iskola irányába valahol az út szélén, teljesen belefeledkezve a külvilágba. Szeretem a csendes kitérőket, távol a civilizációtól, bár így is kénytelen vagyok a betonon bandukolni, ameddig el nem érem majd az iskola utcáját. Addig viszont a mellettem elhaladó autók kerülgetnek ki, de még mindig nem olyan nagy a forgalom, hogy ez bárkit is zavarjon. Egészen addig, ameddig én figyelmetlenül letérek az út széléről és a belső felezővonal felé sétálok. Gondolataim hálójában még mindig a klub, a jogi egyetem és Patácska kalandozik. Tagadhatatlan, hogy a női tagunk némileg kíváncsivá tett, ám tudom jól, hogy a háttérben már sebesen törnek utat maguknak a jövőjének szánt részletek, mint például az az eljegyzési gyűrű az ujján azzal az idegen fickóval... Nem tetszik a dolog, de úgy hiszem még mindig jobban jár azzal a figurával, mint egy lelkileg kifacsart senkiházival, hiába származunk a gazdagabb rétegből. Hangos dudálás és fékcsikorgás rezzent össze. Rögtön a jelenbe szökkenek és felcsapott fejjel, kimeresztett szemekkel meredek a felém érkező fényszórók irányába. Az autó fényes felszínéről még látom a tükörképemet. Bambi tükörképét...Aztán kapcsolok, s még időben sikerül félreugranom a sorsomat megpecsételendő baleset elől. A furcsaság viszont egyáltalán nem ér véget. - Idióta szarvas! - az autó sofőrje szitkozódva tapos ismét a gázra, mire én csak elképedve, némileg zavarodottan pillantok utána. Szarvas?
Képességem
✦ Fel tudod venni a mesebeli, szarvas alakot. ✦ Értesz az állatok nyelvén, valamint a hangod, ha suttogsz is, elérhet ahhoz, akihez szeretnéd, hogy mindenképp elérjen. (Ez jól jöhet, ha nagyon szorult helyzetben vagy.)
Axel Winchester
Lyndriana
Vendég
Vendég
2023-11-26, 12:24
Csillámporos üdvözlet illet téged
Dakota Sawyer Dumont ✦ Bambi
„Majdnem mindenkit elkap a szerelem, amikor eljön a tavasz. (...) lebegni kezdtek, mint a pehely, és már fel sem tũnik, hogy a levegõben jártok.”
Kedves Dakota!
Nos, Bambi szerintem mindannyiunk gyerekkorának egyik meghatározó meséje. A kis kölyök szarvas, aki ideje korán elveszíti az anyját - az egyik legönfeláldozóbb mesekarakter, akiről tudunk! Egyedül kellene boldogulnia mindezek után, de aztán rájön, hogy többen állnak mellette, mint azt gondolta. A barátok, vagy épp Uhu bácsi... aztán persze Patácska, aki a szerelmet szimbolizálja neki. Nem könnyű, de helytáll és tudom, hogy itt is megtalálja majd a helyét, a maga útját és minden a lehető legjobb lesz. Egy dolgot nem tudunk csak semmissé tenni, az pedig az édesanyja halála. Az már kőbe vésett tény, hacsak nem köt alkut az Alvilág urával, Hádésszal, de javaslom, inkább ne folyamodjon ilyesmihez, hisz nem biztos, hogy jól jön ki belőle. A történet vége kicsit engem is meglepett - annyira a gondolataiba mélyedt Bambi, hogy végül a szarvas alak magától aktiválódott... ejha! Igen, meg kell tanulnia ám használni a képességeit, ráadásul jól. Nem változhat csak úgy át bármikor bárhol, abból könnyen baj lehet! Apropó, Patácska... cselekedni kell, különben lehet, elszalasztja a kisasszonyt.
Egy szó, mint száz: imádtam! Igazából mindig imádom, amit írsz, egyik-másik történeted, írásod jobban megfog, ez például köztük van. Foglalókat intézd és érezd jól magad a kis szarvas bőrében is!