Kávé helyett teát szorongattam az ujjaim között, amíg az asztalomnál ücsörögtem, a papírmunka felett. Leltároztam két nappal ezelőtt, az egyik könyvnek viszont lába kélt. Ez előfordult néha, valószínűleg senkinek, még magának a Szörnyetegnek sem tűnne fel a hiánya, hiszen én rendeztem el a könyveket, még néhány példányt is én magam szereztem be. Én viszont tudtam a hiányról, ráadásul az egyik kedvenc könyvemről volt szó, emiatt már két napja egy idegroncs voltam. A könyvtárba betérő vendégekkel sem tudtam olyan bűbájos lenni, mint máskor, a mosolyom nem volt őszinte.
- Hol lehet? - suttogtam magam elé, miközben újra átfutottam a listát. Nem tűnhetett el csak úgy. A legutóbbi gazdája visszahozta, ahogy az a feljegyzésben szerepelt, de akkor... én kevertem el? Nem-nem, az lehetetlen. Úgy vigyáztam ezekre a könyvekre, mintha a saját gyűjteményem lenne, s bizonyos fokig így is volt. Legalábbis amíg itt dolgoztam.
Azért az kárörömmel feketítette be a szívemet, hogy ha a Szörnyetegnek sikerül elüldöznie engem innen, senki se jönne a helyemre. Ergo, a könyvek soha nem kerülnek más kezébe. Ez nem volt helyes, s akárhányszor ez a gondolatom támadt, bűntudat lett úrrá rajtam. Még mindig hittem abban, hogy a főnök sem született gonosznak, egészen biztos történt vele valami, ami ilyen rideggé és önző alakká tette. Vagy talán rossz körökben mozgott egész életében, nem jó neveltetést kapott... számtalan ötletem volt, ami magyarázat lett volna a természetére. Olykor persze engem is elsodort a harag ezen gondolatoktól, és el akartam hagyni a hotelt. Aztán a könyvek szeretete mindig győzedelmeskedett, plusz ott volt ez a kis apróság, miszerint majd én jó belátásra bírom a Szörnyeteget. Butaság volt, tudom, de nem tehettem róla. Valahogy mindig megláttam másokban a jót, ha pedig nem leltem rögtön, akkor keresni kezdtem.
- Kisasszony, segítene végre, vagy még üldögélni akar a teája mellett? - hangzott fel a rekedtes, gúnyos hang, minek hatására felment bennem a pumpa. Még a legundokabb emberekkel is mindig jól bántam, ugyanolyan kedves, édes hangszínen szóltam hozzájuk, mint azokhoz, akik rendesek voltak velem, de ezúttal nem ment. A főnök már reggel felbosszantott, ráadásul ott volt ez az eltűnt könyv dolog is, nem beszélve arról, hogy talán szép lassan kezdtem elveszíteni az eszemet - vagy a tükröm mondta be az unalmast, ami elég furcsán hangzik, nem? Még nekem is véges a türelmem, én sem bírok el ennyi mindent. Besokalltam. Nem akartam még egy idegen, idősödő férfitől is azt hallgatni, mennyire nem bánok jól az emberekkel, mikor ez volt az én különleges képességem, nagyon is értettem az embertársaimhoz.
- Már megbocsásson, uram, de ez is a munkám része. - mutattam kissé indulatosan a papirosokra, amik az asztalomon hevertek szanaszét. - Ha pedig önnek ez nem tetszik, igazán szólhatott volna, hogy rám vár. Szívesen segítek, de ha nem tisztel engem és ezt a könyvtárat, akkor egészen biztos kitalál az ajtón! - Mosolyogtam rá azzal a bizonyos 'most jobb, ha távozik' nézésemmel. Ezt ritkán vettem elő, és a legtöbbször a hotel igazgatójának szólt. Én tényleg, tényleg barátságos ember vagyok, de ami sok, az sok!
A férfi morgott valamit az orra alatt, amiből egyedül annyit szűrtem le, hogy panaszt fog tenni rám. Na, jól nézünk ki! Macnair főparancsnok A Szörnyeteg kioktatása pont úgy hiányzott, mint egy púp a hátamra...


✦ Ha a Szörnyeteg elveszti a kontrollt a képessége felett és nem tud visszaváltozni, én vagyok az egyetlen, aki képes hatni rá. Egyetlen csókkal képes vagyok visszaváltoztatni őt, bár bevallom, néha borzasztóan nehéz olyankor a közelébe férkőzni, de sosem féltem tőle. Ijesztő abban az állapotában, ám én tudom, hogy még akkor sem ártana nekem soha.
✦ A Rózsakert különös, mondhatni varázslatos hatással van rám. Rózsaszirmokból védőmezőt tudok létrehozni, amit senki sem képes átlépni. Ha felmérgesítenek, vagy ha egyszerűen csak magányra vágyom, ez a legjobb módszer. Néha csak úgy használom a képességet, ami valahogy feltölt energiával, hiszen közben szirmok röpködnek körülöttem, ami már önmagában csodaszép látvány. Egyszer csak azért vontam magam köré, hogy nyugodtan olvashassak, bár egy kissé nehéz volt koncentrálni, miután magával ragadott a történet.
A képesség 1 lezárt játék után aktiválódik, tehát a 2. játékban.