I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Jas, Mr Bodhi (a srácok hívnak így, de nem szeretem, távolságtartó és ősöregnek érzem magam tőle)
Mesehõs
Jack Frost (Az öt legenda)
Tükörkép
látja magát látja magát és emlékszik
Csoport
Heroes ✦ Hősök
Tartózkodási hely
Észak, Frostcall
Foglalkozás
tanácsadó a FHS-ban
Családi állapot
nőtlen
Szexuális beállítottság
hetero
Mi történt velem?
– Jamie? A kisfiú arcát fürkészem, ő dacosan fixíroz egy pontot az irodámban, de a türelmem végül megtöri a jeget nála, Jamie felsóhajt és megadóan felém fordul. – Megütöttem. Ezt eddig is tudtam – Mrs Malkin felháborodottan rontott be az irodámba és hosszan ecsetelte –, de nem közlöm vele, hanem hagyom, hogy a saját tempójában nyíljon meg, nem sürgetem, nem faggatom, csak figyelek. – Megütöttem, mert azt mondta... azt mondta, hogy pisis vagyok, mert... hiszek a Mikulásban – a mondat végét már csak leolvasom a kis srác szájáról, teljesen magába roskad, nekem pedig tudnom kéne valami okosat mondani, valami vigasztalót, hogy ma éjjel ne forgolódjon az ágyában, ne érezze úgy, magára van hagyva. Majd forgolódom helyette én. – Maga is dedósnak tart, igaz? – Egyáltalán nem. Irigyellek, Jamie. Neked van valamid, ami Parkernek és még sokaknak nincs... – Kivert fogam? Elmosolyodom, talán még sem olyan borzasztó a helyzet. – Jogos. Két valamid is van. De én most a hitre gondoltam. A hit jó dolog, segít átvészelni a rossz napokat, erőt ad, hogy fel tudj állni, mikor úgy érzed, hogy nincs remény. Egyáltalán nincs baj azzal, ha igazán hiszel valamiben, ezt senki sem veheti el tőled – nézek rá biztató mosollyal, majd közelebb hajolok – a fogat viszont betenném a párnám alá – rákacsintok, ő pedig széles, foghíjas vigyorra húzza a száját.
***
Csak a nap végén, mikor bezárom az irodát fog el a kétség, hogy talán hülyeséget csináltam, talán meg kellett volna győzni Jamie-t arról, hogy nőjön fel és hagyja a gyermeteg meséket, végtére is tizennégy éves, a pszichológia szerint pedig egyáltalán nem egészséges, ha egy ilyen korban lévő gyerek még hisz a Télapóban, Húsvéti nyusziban és a többiben. De ki vagyok én, hogy összetörjem a világát? Miért baj az, ha hinni akar valamiben? Nem árt vele senkinek, legalábbis ha a mai esetet nem vesszük figyelembe. Parker provokálta és vele is elbeszélgettem már, bár erősen kétlem, hogy hatottak a szavaim, Jamie-vel ellentétben ő kemény dió, nehéz bármit is elérni nála, ezért is gyakori vendég nálam, bár most először fordult elő, hogy nem ő kezdeményezte a verekedést. Néha komolyan elgondolkozom azon, hogy nem tévesztettem-e pályát. Szeretem a munkámat, de olyan felelősséggel jár, amihez néha egyszerűen alkalmatlannak érzem magam. Éretlennek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy végül mindig a helyi fagyizóban kötök ki egy stresszes nap után. Fura, tudom, nem is sok felnőtt ücsörög itt egymagában fagyit "vedelve", ez az én bogaram. Engem pont úgy nyugtat meg a sárkánygyümölcs illata és a cukor, mint mást a koffein, arról nem is beszélve, hogy mennyire otthon érzem magam. Ha nem lenne az iskolai munkám, itt tudnám a leginkább elképzelni magam. De bármennyire is klassz lenne naphosszat fagyikelyhekkel zsonglőrködni, az az igazság, hogy végső soron nem cserélném el a mostani állásommal, mert minden nehézségével együtt is szeretem, és bár mindig elbizonytalanodom, a lelkem mélyén tudom, hogy erre születtem. A gyerekek megbíznak bennem, számítanak rám és csak ez a fontos. Hogy nekik jó legyen.
Képességem
✦ Néha hajlamos vagyok láthatatlanná válni. Szó szerint eltűnök, ha lehangolt vagyok, ilyenkor az emberek keresztül néznek és sétálnak rajtam, mintha ott sem lennék. Ahhoz, hogy ismét észre vegyekenek, rendet kell tennem a fejemben, de bármilyen egyszerűnek is hangzik, nem az. Senki sem tud csettintésre boldog vagy épp szomorú lenni, így sok kellemetlen pillanatot okozhat ez a képesség. ✦ A telet is uralom: képes vagyok hóesést idézni, varázshógolyót lérehozni és nem mellékesen elég szép jégvirágokat is tudok varázsolni az ablakra – csupán a botomra van hozzá szükségem. A képesség 1 lezárt játék után aktiválódik, tehát a 2. játékban. A képesség aktív 2021.10.01-től és ezzel együtt a karakter emlékei is visszatértek a mesebeli életéről.
Evolet Yang
Cherry
Nem szórt rá senki csillámport
Felix Wright and Evangeline Snow csillámport hintett rá
„A nevem Dér Jankó. Hogy ezt honnét tudom? A Hold mondta nekem.”
Kedves Jasper!
Őszintén? Amíg nem meséltél nekem Dér Jankóról, azt sem tudtam, hogy van egy olyan mese, aminek az a címe, hogy az Öt legenda. Aztán megmutattad, megnéztem Miattad és... wow! Mindig is imádtam az ilyen hitről szóló meséket, ahol a hit tényleg mindent legyőz és ennyire a gonosz arcába van mindez vágva. Imádtam az egészet, de különösen Dér Jankó volt a kedvencem, nem is kétséges, miért. A gyerekekhez való hozzáállása, a játékossága, a humora, a törődése... egyszerűen imádom. Nem csoda, hogy ő is egy lett a legendák közül: kiválasztottá vált, akár akarta, akár nem. Külön "vicces", hogy a történetbe emlékek nélkül csöppen bele - hisz most is ez a helyzet áll fent, ugye, Jasper? Nem emlékeztél semmire, mikor Fata Morganába csöppentél. Mostanság kezdted el látni magad, ami azt jelenti, hogy emlékfoszlányaid már bőven lehetnek. De ami a történetedet illető: imádom, hogy rögtön bemutattad, hogyan bánsz a gyerekekkel. Szegény Jamie és a törött foga... de inkább a hite sérülékenysége az, ami aggasztóbb. És szerintem ne bánd, hogy nem kérted arra, nőjön fel! Addig jó neki, amíg hisz és amíg gyerek lehet. Ugyanis, ha felnő, és nem lesz hite, akkor lényegében semmije sem marad, ugye?
Sipirc foglalózni, és... igyekszem elkészülni én is, hogy elkaphassalak a játéktéren!