Néha sokkal jobban megértem a kutyákat, mint az embereket.
Talán csak kezd az agyamra menni ez a munka, nem tudom, de néha, mikor leülök egy pillanatra, hogy szusszanjak egyet és körém gyűlik az a sok hálás szőrpamacs, úgy érzem magam, mintha én lennék a világ közepe. Számukra talán így is van, pedig nem váltom meg a világot és a csillagokat sem varázsolom le az égről, egyszerűen csak törődöm velük. Nekik pedig pont erre van szükségük. Nem várnak olyasmit, amit nem tudok megadni, nem követelnek, és nem fordítanak hátat a legapróbb nehézség után. Egy kutya egészen biztosan nem hagy magadra. Arra csak az ember képes.
Mindenhez hozzá lehet persze szokni, egy idő után, ha elég sokszor találod magad egyedül, talán még el is kezded normálisnak érezni, hogy csak magadra számíthatsz. Ez jó dolog, megtanulsz gondoskodni magadról, nem esel kétségbe, hogy mi lesz holnap. Csak sajnálni tudom azokat, akik folyton a jövőn rágódnak, előre tervezgetnek, és ha ne adj’ Isten még sem úgy alakulnak a dolgok, bedobják a törülközőt. A jövő nem így működik, ha közhelyes akarnék lenni azt is mondhatnám, hogy bármit hozhat, és aki ezzel nem számol, az ne lepődjön meg, ha beint neki.
Nyilván rájöttetek már, hogy tapasztalatból beszélek, szerintem legalábbis levágós, de ha még sem, akkor most mondom. Mióta csak az eszemet tudom ez van, bánkódhatnék is, de ugyan mire mennék azzal? Van jobb dolgom is. Itt ez a meló, ami elég klassz. A főnökeim mindig sajnálkoznak, ha bent kell maradni, én pedig csak azért nem mondom meg nekik, hogy egy kicsit sem bánom, mert nem akarom, hogy azt gondolják, nincs semmi életem. Vagy azt, hogy a kutyákat leszámítva nincsen egy barátom sem. Mert sok barátom van. Tony és Joe, a kis Reggie  – jó, ő mondjuk pont nem, még tartozom neki – és persze a hölgyek. Egy csomó csinos lányt ismerek, egy csomó csinos lánnyal randiztam is, de nem akarom magam lekötni. Meg aztán, a csinos lányok többre szoktak vágyni, mint amit én meg tudok adni nekik. A tetőtéri kis lakás, amit bérelek, a zacskós levesek és a konzerves kaják, az ingyen kábel tévé nekem tökéletesen megfelelnek, de nincs olyan, aki szívesen osztozna velem ezen a „fényűzésen”. Pedig nem olyan rossz ám. Fényévekkel jobb, mint az az állapot, amiben akkor voltam, mikor kiraktak a motelből és hirtelen nem volt hova mennem. Talán akkor éreztem először igazi reménytelenséget, de ahogy mondtam, megtanul magáról gondoskodni az, aki egyedül van, így végül rátaláltam életem legjobb munkájára, amit szeretek is csinálni. Mondhatni jól alakult a sorsom – attól függ, kit kérdezel –, de nem bízom el magam,  mert az élet nem a fair playről híres.



✦ Át tudok változni azzá a vagány kis Schnauzer-Terrier keverékké, ami a mesebeli alakom.
✦ Ahogy a kutyák többsége, én is megérzem az emberek szándékait.
A képesség 1 lezárt játék után aktiválódik, tehát a 2. játékban.
A képesség aktív 2021.10.01-től és ezzel együtt a karakter emlékei is visszatértek a mesebeli életéről.