I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana
határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot
Az alagsorban lévő műhelyemben találtam igazán lelki békére. Apa visszatért Old Coronába, így ma egyedül munkálkodtam. Először a bojlert kellett megjavítanom, mert a palotában lévők jelezték, hogy nem folyt melegvíz. Ezt viszonylag hamar tudtam orvosolni, bár terveimben szerepelt egy új rendszer kiépítése, amely sokkal stabilabb és megbízhatóbb volt a mostaninál. Ezenkívül egy új masinán agyaltam, amely nem csak a palotabelieknek, hanem az országban bárkinek az életét könnyebbé tehette volna. A melegvíz könnyebben kihozta a szennyeződéseket a szövetekből, ha pedig ezt képes lettem volna kombinálni azokkal a formulákkal, amiket takarításra hoztam létre, akkor a gép rengeteg időt és energiát spórolt volna azoknak, akik mosással foglalkoztak. Ruddiger az asztalomon szundikált, így óvatosan félre kellett tolnom a mancsát, ugyanis az rálógott a tervrajzaimra. A lámpás fénye halványan vetült a papírra, miközben én azzal foglalatoskodtam, hogy egyáltalán megtervezzem egy ilyen gépnek a mechanikáját. Próbáltam alapul venni a régen épített önműködő automatonokat is, de már az elmélet nehezen működött. Ezen pedig nem segített a hirtelen, nagy erővel kicsapódó ajtó, illetve az ismerős léptek kopogása. Nem lehetett más, mint Eugene. Neki voltak ilyen kapkodó, már-már zaklatott léptei, amikor hajat akart mosni, és hirtelen nem volt elég melegvíz. Pillanatokon belül felbukkant a lépcső alján, s bár nem volt csuromvíz a haja, így is kellően zaklatottnak tűnt. Leraktam a ceruzámat, és Ruddigerre pillantottam, aki továbbra sem zavartatta magát. Néha irigyeltem a képességét, hogy képes volt mindenféle zavaró tényezőt ignorálni. - Megint elment a melegvíz? – fordultam Eugene felé a székemmel, és már nyúltam a lapok alatt heverő csavarkulcsért, de elég hamar kiderült, hogy Eugene-nak másfajta kérése akadt az irányomba. Homlok ráncolva mértem végig, inkább fel sem álltam a székemben, ugyanis olyan hosszasan kezdett magyarázni, úgy éreztem, napestig itt leszünk majd.
Legutóbbi képek
