Mi történt velem?
Mondd, milyen tartozni valahova? Milyen az, ha van egy meleg otthon, ami vár rád? Milyen érzés, mikor a meleg otthonhoz egy simogató kéz is jár? Milyen, ha valakivel tényleg törődnek? Milyen… nem kitaszítottnak lenni? Hiányzik az, hogy hiányozzak. Hogy szükség legyen rám… valahol.
Nem tudnám megmondani, pontosan miért érzem magam ennyire kitaszítottnak, de abban biztos vagyok, hogy nem találom a helyem. Nincsenek kézzel fogható, valós kapcsolataim. Őszintén? Egyedül vagyok, mint a kisujjam, amióta az eszemet tudom.
A legrosszabb az egészben, hogy ez a magányos életvitelem elég rossz körökbe sodort. Azt hiszem, életem legnagyobb hibáját követtem el, mikor Hádész emberévé váltam. Nem vagyok bűnöző. Nem akarok az lenni, mégis nehéz kilépni. Nem tudom, miféle következményekkel járhat, ha hátat fordítok neki és Demónának. Valamiért az az érzésem, hogy nem fog hátbaveregetni és azt mondani, hogy ügyes vagyok, mehetek, amerre látok. De remélem, csak a túl sok krimi mondatja ezt velem. Talán mégse annyira rossz arc és elenged, ahelyett, hogy az első adandó alkalommal bosszút álljon rajtam. Bár azt is kinézem belőle, hogy elhiteti velem: szabadon enged, aztán el sem jutok a kijáratig, lepuffant. Az olyan alakokból, mint ő, bármit kinézek.
De azt tudom, hogy élnem kell, vagyis élni akarok, nem pedig meghalni. Ezért is mérlegelem és agyalom túl, miközben az utolsó kanál ételemet eszem. Ezt tapasztalva viszont felszakad a tüdőmből egy nagyobb sóhaj és miután leraktam a kis dobozokból összerakott „asztalra” az evőeszközömet és fémdobozt, eldőlök a koránt sem kényelmes kanapén. Nem, talán fénykorában sem csúfolták annak ezt a vackot. De mindegy, a célnak megfelel: tudok rajta aludni és nem a kemény padlón kell fetrengenem.
Oh, apropó, Hádészra visszatérve. 1 éve arra kért, hogy raboljam ki a gyógyszertárat. Nem tudom, pontosan mi kellett neki vagy miért akarta mindezt, de végül el sem jutottam odáig, hogy megtegyem. Akkor láttam először Jennát. A kapucnitól ő nem látta az arcomat, mikor rátámadtam késő este. Épp hazafelé tartott a gyógyszertárból, a kulcsát akartam elvenni. De nem voltam rá képes. Ha őszinte akarok lenni, első pillanatban belezúgtam.
Azóta pedig mi van? Ki ne találjátok. Messziről rajongok érte, hiszen miért is lenne nála esélyem, mikor a rossz oldalon állok? Vagyis nem akarok ott állni, de a körülmények áldozata vagyok. Hádésztól, ha nem is kapok túl sok juttatást, azért annyi akad, hogy ne haljak éhen. Nekem pedig ez jelenleg több, mint a semmi. Így is küszködöm néha a hideggel és a faggyal. Nem lenne meglepő, ha lassan tüdőgyulladást kapnék ebben az időben.
A tükörsima jégen csúszkálok, lépkedek, hogy eljussak a kis tó másik végére. Na, túlzás, hogy tó, hisz amióta csak itt élek, sosem láttam még folyékony állapotában ezt a tavat. Nevezzük inkább az én kis személyes jégkori pályámnak. A háztól ugyanis nem messze van, ahol élek. Tehát, ott tartottam, hogy el akarok jutni a túloldalra. Ott tudok némi fát összegyűjteni, még ha nedves is kissé vagy fagyott, tüzelőnek jó lesz, miután valamennyire kiszárítom. Tényleg nem akarok megfagyni… de lassan vagy éhen halok vagy jéggé fagyok. Majd kiderül, melyik lesz.
Ahogy újabbat lépek, ténylegesen megcsúszok és elvágódom a tükörsima jégen. Nyöszörögve húzom magam alá a lábam, majd a tenyeremet simítom a jégre, hogy feltornázzam magam. Ekkor pillantom meg a tükörképem, ami…
-
Egy farkas…? – Magam mögé nézek sietve, de nincs ott senki. Én lennék? Visszafordítom a fejem a jég felé és a tükörkép még mindig ott van. Nem lehet. Nem értem, mi történik.
Amilyen gyorsan tudok, felpattanok a félig ülő, félig fekvő helyzetemből és nem a tüzelőanyagért indulok, hanem vissza a házba. Kezdem azt hinni, hogy teljesen megőrültem. Valami nem stimmel velem. Talán már a betegség eluralkodott rajtam, amiről nem is tudtam? Hallucináció.
Csakis ezzel tudom magyarázni, amit láttam. Hisz nem lehet valóság.
Képességem
✦ A mesében félig husky és félig farkas vagyok. Így pontosan ezt az alakot tudom magamra ölteni. Sokáig gyűlöltem, hogy farkasvér is csörgedezik az ereimben, de azt hiszem, idővel megtapasztaltam az előnyeit is. Nem fogom szégyellni többé azt, aki vagyok, hiszen felesleges.
✦ Mint a kutyák általában, kiszagolom a rossz arcokat. Meg persze a jókat is.
✦ A farkas karmok, amiket elő tudok hívni emberi alakomban is: képes halálos mély ejteni bárkin. Nem szándékozom mondjuk használni... nem vagyok egy erőszakos típus. Sőt, elég nyugodtnak és konfliktus kerülőnek mondanám magam.
A képesség 1 lezárt játék után aktiválódik, tehát a 2. játékban.A képesség aktív 2021.10.01-től és ezzel együtt a karakter emlékei is visszatértek a mesebeli életéről.