- De nem szép, hogy már szinte elvárjuk, hogy élőpajzsá válj.
Elvégre szegénynek csak annyi köze van az egészhez, hogy egy tünemény és mindenki szereti. Nem tehet erről és talán nekem sem kéne mindig felkapnom a vizet, mikor Merida úgy dönt, hogy improvizál vagy késik a próbákról. Számomra még így is tiszteletlenség, hogy módosít valamin, amit egyszer már megalkottak és jól alkottak meg. Ginny és a többiek kedvéért azonban megpróbálhatnék visszavenni a feszültségből.
Mindig bűntudatom van utána, de akkor valahogy nem tudom megállítani a szemforgatzást, a motyogást vagy a megjegyzéseket.
- Annyira talán mégsem, legalább valódi kihívás elé állítana minket.
A szabdulószobának, habár nem igazán jártam egyben sem, mégis megvan az a feszültségoldó tulajdonsága, hogy tudod, úgy is kijutsz. Ha nem is ésszel de a személyzet segítségével. Nem gondolnám, hogy valaha is találtak volna ott valódi emberi csontvázat. Vagy talán mégis? Bemennek az emberek, többé nem kerülnek elő, de viszont a díszlet szerves részeivé válnak! Áh, Hazel, mikor lettél te ilyen morbid?
- Igen, meg aztán mindenki a teljesítmény túrára fog menni. Így nem fogom sok embernek a szemeit megkárosítani, ha a bőröm visszaveri a napfényt! - Sajnos nem bírom a szoláriumot. Igaz, párszor próbálkoztam vele de nem is igazán élveztem, hogy csak fekszek benne és annyi, illetve a fejem is igazán meg tudott tőle fájdulni. Ahogy mondanák bőröm fehér akár a bolti-zsír. Ginny bőre is igazán porcelánszerű, remélem, hogy nem bántottam meg a kijelentésemmel. Vagy maradunk majd a tapicskolásnál, ha mégis túl hideg a víz. Elvégre itt szinte mindig ősz van, mégha ehhez is van a szervezetünk hozzászokva. - Hátha kegyes volt a fürdőzni vágyók számára a természet és megörvendeztet minket azzal, hogy legalább a nem túl mély részeken melegebb a víz.
Sosem lehet tudni, a földünk telis tele van apró csodákkal, ez lehet az egyik közülük.
Ha belegondolok rémes de egyben nagyon vicces is lenne, ha Ginnyvel mind a ketten bedugult orral, orrhangból mondanánk fel a szövegeinket. Emlékezetes hét lenne, amíg kidugul az orrunk.
- Ohohó kedves Virginia, ne becsüld alá ennek a lánynak a balfékségét.
Nagyon könnyen elkalandozok, eltévedek vagy egyszerűen heccből eldöntöm, hogy másik irányba megyek és aztán jönnek a gondok. Valami fentebbi hatalom szeret engem szerencsére és eddig bárhonnan megtaláltam a kivezető utat. Babapiskóta lesz. Remélhetőleg.
- Nálam van egy spray, de vagy ezer éves lehet.
Otthon kutakodtam és csodával határos módon ott találtam egy flakonnal. Már nem is emlékeztem rá, hogy pontosan mikor is vehettem, az ilyen viszont csak nem  romlik meg. Ugye?
- Tényleg? Hát ez egyszerűen mesés! Lássuk csak...
Az utóbbi időben vannak ezek a furcsa álmaim, tele színnel, izgalommal és pompával, jó lenne meríteni belőle ötletet! De minek örülnék a legjobban? Általában valami drámának, vagy nyakatekertnek amit nem olyan könnyű megérteni elsőre és újra visszacsalogatja a nézőket. Azonban valami kedvesre vágyok éppen. Szeretnék csillogó gyermeki tekinteteket látni és őszinte, kendőzetlen örömöt. - Szerintem egy cica aranyos kalandjai, míg megtalálja önmagát, nagyon aranyos lenne. Lennének különböző állat cimborái és dalolva mennének végig a történeten. Egyféle muzikel. Olyan rég voltak már gyerkek a nézőtéren. Te milyennek örülnél?
A macskák a kedvenceim, de lehetne akár nyuszi is vagy akár süni, varacskos is felőlem, csak legyen most valami könnyed és vidám. Amivel lehetőleg nem akasztjuk ki szegény Ekont és Noah-t.
Közben beljebb lépdelve a fák között már lehet is érezni a föld és fák kérgének, az avarnak a különleges illatát, mely mindig úgy visszacsábítja az embert a természetbe.

words ✦ youtube ✦ note: xx ✦ kredit

Egész büszke vagyok az édessegekből álló raktáromra, amit otthon halmoztam fel. Nem mindet én vettem ám, csak a..túlnyomó részét. Van, hogy szülinapit teszek el, kaptam már fellépés után is néhányat és ezek szépen kitesznek egy pár fiókot a lakásombam. Néhanapján rájárok és abban nincsen köszönet, szóval nagyon jót fog tenni ez a kis túra, nemcsak a lelkemnek és a testemnek, de a bűntudatomon is enyhít.
- Igen...Sajnálom, hogy mindig te kerülsz a dologk sűrűjébe és néha a kis látszólagos béke érdekeben inkább félben hagyjuk a dolgot.
Csak így éppen nem szűnik meg a probléma gyökere és újra meg újra elő fog kerülni, egy újabb réteg gonddal. Vajon egy idő után lesz akkora ez a halom, hogy már nem lesz elég nagy a szőnyeg, hogy letakarjuk vele? Főleg velem meg Meridával akadnak ezek a gondok, de biztosan van egyéb is, amit nem veszek észre.
- Szabadulószoba? Az félelmetes lehet, de mi baj történhet? Max Mr Főnök úr fizet azért, hogy néhányan ottmaradjunk. Én szívesen feltárom elé az ötletet, viszont.
Mr Murtagh egy igazán veszedelmes, medvés termettel megáldott férfi, akivel nem szívesen rúgnák az emberek össze a port. Én is egérnek érzem magam a jelenlétében, de tudom, hogy sosem bántana minket. Teljesen megértem Ginnyt ettől függetlenül.
- Fürdőruha az én háizsákomat sem terheli, de egyébként is nagyon hideg lesz szerintem a víz.
Meg is borzongtam már attól, hogy elképzeltem a jéghideg vizet a bőrömön. Az ilyen kristálytiszta vizek sajnos gyakran rendelkeznek ezzel a tulajdonsággal. Mindenesetre örültem, hogy tetszik neki az ötlet, mert van nálam egy zseni kis fényképezőgép, amivel szándekozok majd emlékezetes képeket készíteni. Ginny tűzvörös fürtjei, az erdő zöldje és a vizen tükröződő kék égbolt remek kavalkádot fognak alkotni. Csak ezt még a kollegína... nem annyira tudja.
- Én főnök? Jajjjj. Akkor már most el vagyunk tévedve, de bízzunk Mr Stiltonban. Elvégre, ha követjük a jelzéseket, akkor mi baj történhet? Ugye? - Már az útvonalon, remélhetőleg a tó irányába sétálva karoltam a lányba. - Közben kigondolhatjuk, hogy milyen programmal kápráztassuk el a Wonderland Theater népét.
Annyira csodálatos az idő és ez a kis szabadság a város nyüzsgésétől távol. - Azért reménykedjünk, hogy nem a szúnyogok hada lesz a fő attrakció.
Kész horror lenne. A vérszívók nagy lakomája. Főszerepben a szúnyogok, Virginia Thompson és Hazel Mae Clare. Egyelőre szerencsére vagy éppen szerencsétlenségünkre csak a madarak énekét lehetett hallani és némi matatást, de moszkitóknak semmi nyoma.

words ✦ youtube ✦ note: xx ✦ kredit

Mostanában túl sok volt a város, túl sok volt a zaj és úgy éreztem, hogy megfulladok a levegőtől, amit belélegzek. Pláne a furcsa álmaim óta, látva azt a sok színesebbnél színesebb helyszínt, elvágytam a szabadba. A friss levegőre, az erdőbe. Nem szoktam ilyesmit kezdeményezni, de egyedül meg képes vagyok eltévedni, még a városokban is, nemhogy ehy erdőben!
Szerencsémre vannak nekem barátaim akik szinte ijesztő temdenciával találják ki, hogy mire is vágyok. Ezúttal Ginny jött hozzám és tárta fel előttem a lehetőségek kapuját. Természetesen azonnal kaptam az alkalmom. Biztosan rá is ráfért, hogy kiaszakadjon a szokásos környezetből. Elvégre nem élhet egy ember a dobozban, kellenek a változások.
Ezekkel a gondolatokban a fejemben száltam le a buszról és ültem le a padra. Volt a táskámban minden földi jó. Chips, gumicukor, némi szendvics, csoki, víz és egy térkép. Hátha Ginny tud is róla tájékozódni, mivel én egy veszett fejsze nyele eset vagyok. Épp betömtem az utolsó falat gumicukrot, mikor észrevettem a vörös hajú színésztársamat.
- Halihó, Ginny! - Viszonoztam az ölelést és szinte azonnal éreztem is, hogy kezdek feltöltődni. Mindenféle romantikus értelem nélkül, de úgy éreztem az ölelésétől mintha...otthon lennék. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból már az első találkozásunk óta szeretek az ő és Oscar közelében lenni. Szeretem a többieket is, Ekont, Noaht, Mr Murtaghot még a magam módján azt a kis irritáló, szabályszegő, vöröset is de Oscar és Ginny valahogy teljesen mások. - Haribo, Balla tixx? Epres. - Ajánlottam fel a csomagban rejlő édességet, miután eltávolodtunk az ölelésből.
- Egyet értek! Olyan érzés mintha már most kezdenék megtisztulni.
Hiszen a kikapcsolódás, a sok extra réteg hiánya es friss levegő olyan hatást keltenek mintha valamilyen regeneráción mennék keresztül. - Nem ártana egy csapatépítő tréning. Eljönni akár túrázni vagy egy kempingezéssel is összeköthetnénk. Oh egy éjszakai túra biztosan csodás és izgalmas lenne! De...bármiben benne vagyok.
Azon kaptam magam, hogy kezdek rápörögni a témára, ami nem jó mert képes vagyok megemelni a telefonom és embereket zaklatni, hogy jöjjenek pedig ez egy amolyan csajbuli.
Ki tudja, mikor beszélgettünk Virginiával utoljára rendesen, figyelő fülek nélkül. Így is azt várom lassan, hogy mikor növesztenek szószerint füleket meg szemeket a fák.
Felőlem indulhatunk! Annyi, hogy ma nagy volt a tömeg a buszon, mert valami teljesitmény túra megy a piros és a sárga útvonalakon, de úgy is a tavat szeretném látni, ami pont ellenkező irányba megy a kék jelzésen. Ha neked is megfelel.
Állítólag olyan az egész mint egy tengerszem és csodálatos kilátás nyílik rá a fehér sziklafokról. Azt olvastam a turista könyvben, hogy van egy kis járat, amin le is lehet hozzá jutni, amit semmiképp sem akartam kihagyni.
- Mr Bobby Stilton a buszról, azt mondta, hogy arra kell indulni.
Az ujjaimal balra mutattam, ahol a fák között látszódott is az első kék, szív alakú jel. Hm milyen érdekes de biztos a tó miatt. Eltettem a nasit és elindultunk az ösvényen.
- Itt volt az ideje kimoccanni egy kicsit. Remélem, hogy útközben találkozunk majd egy-két erőlakóval.

words ✦ youtube ✦ note: xx ✦ kredit