Őszintén szólva, Dearbornék elbaszott élete annyira érdekelt, hogy havonta megkapjam tőlük a fizetésemet, aztán leszartam, hogy ki mit csinált. Ha Dearborn papa félrekefélt volna, vagy Sage muterját a sarkon láttam volna parádézni az sem izgatott volna. Legfeljebb röhögtem volna a szituáción, de ők túlságosan is sznobok voltak ahhoz, hogy arra a környékre tegyék a lábukat, amelyen én is megfordultam. Ezért is lepett meg a kishercegnő jelenléte. Nem mintha bántam volna. Furcsálltam, de koránt sem ez volt a legelbaszottabb dolog velük kapcsolatban.
- Attól függ, ha jó a kaja és szórakoztató a műsor, akkor bármit elnézek – vigyorodtam el szemtelenül, hiszen sosem tagadtam, hogy remek katasztrófaturista vált volna belőlem, ráadásul, ha még valaki meg is etetett, akkor egy szavam nem lett volna. Vajon Dearbornék asztaláról mennyi kaja került a szemétbe, mert a faszom kaviárból megettek egy darabot, de a többi nem kellett nekik? Valahogy úgy képzeltem őket, mint akik mindig is pazarló életet éltek, amíg mi – szerencsétlen nyomorultak -, éheztünk, vagy beosztottuk a lóvénkat, hogy mindennapra jusson betevő falat. Már, ha a szemétláda lakótársad és/vagy öcséd nem zabálta fel a te részedet is, neked pedig nem maradt más, mint a keferágás.
Majdnem kicsúszott a számon egy cinikus megjegyzés, de nem akartam a kicsiny lelkébe gázolni, ennyire még én sem voltam szemétláda. Sőt, valahol még meg is értettem, ha szabadulni akart volna a családjától.
- Nos, akkor a legjobb helyre keveredtél – tártam szét a karjaimat. Bár fogalmam se volt arról, hogy a többiek mit szóltak volna hozzá, ha tudnák, hogy a lány nem volt olyan suttyó, mint a díszes társaságunk, de én nem terveztem beárulni őt. Képes voltam én is hallgatni. – Mi a célod ezzel az egésszel? Azonkívül, hogy nem akarsz a faterodék árnyékában élni.
Mert érdekelt a válasza. Tudni akartam, hogy mennyire gondolja komolyan azt, hogy önmaga akart lenni, mert ezáltal azt is leszűrhettem, hogy ránk mennyire jelenthetett veszélyt a kis játékával. Összeráncolt homlokkal méregettem őt, s most nem azért bámultam meg ennyire, mert kívántam őt, vagy mert a látványa kellemes volt a szemnek, hanem az arcát vizslatva próbáltam érzelmeket leolvasni róla. Nem mintha olyan hű, de jó lennék az ilyesmiben, ettől függetlenül igyekeztem. Shenzi volt az, akinek az emberek nyitott könyvnek tűntek, én sosem mélyedtem el a kapcsolataimban, de ezek a személyek fontosak voltak nekem, így, ha Sage ide akart tartozni, akkor őt is meg kellett ismernem.
- Kíváncsi vagyok, hogy milyen az, amikor nem úszom meg ennyivel – léptem hozzá közelebb vigyorogva, mert nem tudnám, hogy kiről volt szó, a végén még azt gondolnám, hogy flörtölni akart velem. Talán még a flörtölési kísérleteket nem értettem félre, bár egyszer egy szórakozóhelyen egy olyan csajt próbáltam felszedni, akinek a pasijáról kiderült, hogy akkora, mint egy kétajtós szekrény. Az egy nagyon gáz este volt, amire nem szívesen gondoltam vissza.
Megráztam a fejemet, hogy a gondolatát is kiverjem a fejemből annak a rémes éjszakának. Egyébként sem értettem, hogy miként kalandoztam el ebbe az irányba, amikor egy ilyen csaj állt előttem.
- De ha mégis? – másztam bele az arcába csak azért, hogy cukkoljam őt. Nem mintha attól féltem, hogy elkapnak, eddig is sok szar helyzetből kihúztam magamat, viszont azt nem tagadtam sose, valahol mélyen még élveztem is a konfliktusokat. Néha igazán megérdemeltem volna egy alapos verést, de az utóbbi időben csak az öcsémmel bunyóztam, az pedig eléggé egyoldalú küzdelem volt.
Amikor beleütött a vállamba, kitört belőlem a vihogás. A nevetésem ugyan nem volt olyan para, mint hiénaalakban, de sok embernek így is borsódzott a háta, amikor kieresztettem a hangomat. Egyesek szerint az őrület visszhangzott benne, pedig nem voltam az, csupán szerettem volna élvezni az életemet.
- Vigyázz hercegnő, a végén még letörik a körmöd – folytattam az ugratását. Vajon tudott ennél erősebbet is ütni? Most már egészen kezdett felcsigázni ahhoz, hogy feszegetni akarjam a határait. Már-már olyan kaján gondolataim is támadtak őt illetően, amelyek súrolták az illendőség határát. Szívesen megosztottam volna vele is őket, de erősen kételkedtem benne, hogy díjazta volna azokat.
- Roppant megnyugtató hír – duruzsoltam, amikor kihangsúlyozta, hogy nem volt kényes. A végén még a kiderülne, hogy a perverz vágyaimra is épp olyan vevő volt, mint a földre dobott cigarettacsikkre. Egyelőre nem akartam ilyen irányba elterelni ezt a beszélgetést, ahhoz egyikünk sem ivott még eleget, hogy előhozakodjak a csajozós dumáimmal.
- Nekem mondod? – horkantottam fel szórakozottan. – Le kell vezetnem apád faszságait.
A fejemet csóválva utaltam arra, hogy mennyi hülyeséget ki kellett állnom a cégüknél csak azért, mert Joe életképtelen volt, és nekem kellett eltartani kettőnket. Néha úgy éreztem, mintha egy óriásbébivel éltem volna együtt, de a testvérem volt, nem hagyhattam magára. Cserébe időről-időre hülyére haraptam.
Magam is vártam már az indulást, hiszen éreztem, ahogy a bennem szunnyadó hiéna pusztítani vágyott. Gyakran nehezemre esett visszafogni ezt a belső késztetést, de ha nem akartam lebukni, akkor sosem engedhettem el teljesen magamat. Mégsem tudok szájkosarat tenni magamra. Lehetséges, hogy nem szereztem jó pontot Sage-nél azzal, hogy nyíltan a számra vettem az apját, de azt sem várhatta el tőlem, hogy jóképet vágjak a fickó létezésének.
Még csak nem is fejeztem ki a masszív ellenérzéseimet az örege irányába, egy apró megjegyzést ejtek el azzal kapcsolatban, hogy mit gondolok róla, máris felvonta a szemöldökét. Nem akartam tudni, hogy most milyen véleménnyel volt rólam, mégis felajánlottam neki a segítségemet, hogy be tudjon illeszkedni közénk. Ilyenkor szokták azt mondani, hogy nem vagyok akkora fasz, mint amilyennek elsőre tűnhetek.
- Valahogy mindig úgy képzeltem a családodat, mint akik teljesen kontrollmániások – fűztem össze a mellkasom előtt a karjaimat, mert számomra eléggé szokatlan és felfoghatatlan, hogy ennyire nem foglalkoznak a saját lányukkal. Azt hittem, hogy az élete minden mozzanatát megszabják neki, és az az elvárás az irányába, hogy tökéletes legyen a külvilág számára, de ezek szerint sokkal több csontvázat rejtegetnek a szekrényben, mint azt az ember gondolná. – Fura ezt hallani. Mármint, azt, hogy láthatatlan vagy számukra.
A mi családunk, amely mostanra kéttagúvá avanzsálódott, ugyan nem volt gazdag, sem undorítóan kiegyensúlyozott, de tűzbe tettem volna a kezemet Joe hülye fejéért, de ezért a bandáért is öltem volna. Hinni akartam a lánynak, amikor kijelentette, hogy nem akarna rosszat a második családomnak, így biccentve lejjebb eresztettem a falaimat.
- Itt voltak nekünk, amikor senki másra nem számíthattunk, ez a legkevesebb – rándítottam egyet a vállamon, mintha teljesen érdektelen lennék, holott elég hamar levágta, hogy a jelenlévők fontosak számomra. – Joe-val, az öcsémmel elveszítettük a testvérünket. Nem volt senkink, aztán rá akadtunk erre a bandára. Valahogy belekeveredtem. Le akartam vezetni a feszültséget és azóta itt vagyunk.
Pontosabban, ebben a szent pillanatban itt voltam, mert Joe valószínűleg kizabálta a hűtőt, hogy akadna torkán a halszálka. Ezt az aprócska részletet viszont nem osztottam meg a lánnyal, és nem is terveztem jobban elmélyedni a történetben, mert még mindig fájó pont volt Shenzi elveszítése.
Mielőtt bármit mondhattam volna, odakiáltottak nekünk, hogy lassan elindulhatnánk, így a rozzant kanapékon lévő egyik hátizsákot felkaptam, és beálltam Sage mellé.
- Készenáll, vagy szeretnél még egy földről szedett cigarettát? – Egyébként, hajlandó voltam megkínálni olyan cigivel is, amit előtte nem tapostam meg, ha esetleg be lett volna feszülve az estétől.

1148 ❖ youtube ❖ note:    ❖ kredit

Hosszasan mérgelődhetnék, hogy mégis mi a retkes bánatot keresett itt a főnököm lánya, de ma este rohadtul nem akartam magam más miatt stresszelni már. Helyette belementem a játékba, meg aztán, ha a hercegnő lázadozni akart, én nem álltam az útjába. Szinte biztosra vettem, hogy előbb-utóbb úgyis rá fog unni a csapatunkra és visszamegy a családja gazdag kis barátaihoz. Nem az a társaság voltunk, amelyet szívesen bemutatott az emberlánya a családjának, bár nem is volt célunk jólneveltnek mutatkozni. Imádtuk a káoszt és a pusztítást. Tönkre tenni a sok kapitalista gecit és hangot adni a véleményünknek… Ez volt az én világom, nem pedig a recepció mögött való rohadás.
- Szimplán csak nem a megszokott környezetedben látlak, úgyis mondhatnám, hogy ez a természetes élőhelyed – vigyorodtam el szórakozottan, mert valljuk be, ha bárki is megtudta volna, hogy a vén Dearborn gyereke volt, akkor talán nem fogadták volna itt olyan kedvesen. – Csak arra utaltam, hogy nem hinném, hogy a faterod értékelne barátaimmal. Mérget vennék rá, hogy semmilyen puccos karácsonyi partira nem kapnánk tőle egy meghívót.
Nem mintha amúgy annyira parádézni akartam volna a Dearborn kecóban, hiszen lássuk be a család kétharmada borítékolhatóan elmebeteg volt. Hogy Sage közéjük tartozott-e? Hát, valamilyen szinten neki is betegnek kellett lennie, ha ilyen senkiházi suttyókkal akart lógni, mint mi, nem igaz?
Veszélyes vigyorra húzódtak az ajkaimra, ha az a tetves Ed itt lett volna, akkor két vihogás között megállapította volna, hogy valamin nagyon törtem a fejemet. Álltam Sage tekintetét, hiszen az aurája közel sem volt olyan fenyegető, mint Shenzié volt. Ebben a világban pedig megtanultam sutba dobni a félelmeimet és szembenézni velük.
- Ó, nem, hercegnő. Én arról a buliról beszélek, amelyen ingyen piát szereztem neked, mert olyan kurva jó fej vagyok – nevettem el magamat. Éles nevetésem bezengte az egész aluljárót. Mégsem hagyhattam, hogy a színjátékunkban úgy adja elő magát, mintha koslattam volna utána. Szerettem szívni a vérét, ez tagadhatatlan tény volt. De hogy ÉN fussak egy csaj után? Hogy oda ne rohanjak…
- Szuper, mert ha lesittelnek minket, akkor kihozhatsz minket a börtönből – kacsintottam rá szórakozottan, bár magamat ismerve bármikor meglógtam a zsaruk elől. A következő megszólalása után, az üveg lepasszolását követően színpadias meghajlással válaszoltam neki: - Ahogy óhajtja, hercegnő.
Nem voltam hajlandó elengedni ezt a becenevet, hiszen láttam az arcán, hogy nem értékelte a szóhasználatot. Ráadásul, amíg ő nem tudta, hogy engem a múltban hogyan hívtak, addig bármilyen jelzőt aggathatott rám, nem tudott volna jobban felidegesíteni Shenzi-nél.
- Hogy tudsz beleszívni a földről felszedett cigarettába? – feleltem a kérdésre kérdéssel, mielőtt ismét boncolgatni kezdtem volna, hogy vele ellentétben minket világi suttyóknak tartottak, így ennek megfelelően is viselkedtünk. Ráadásul, az volt a legjobb az egészben, hogy még élveztük is.
- Változó, de neked valami egészen izgalmasat tartogatnak szerintem – sandítottam a bandavezérünk irányába, aki készült összecsődíteni az embereket. Csak reméltem mertem, hogy mára valami igazán vad rongálást szerveztek, hiszen törni-zúzni volt kedvem.
Elvettem a lánytól az üveget, sőt még azt is engedtem, hogy belém karoljon, pedig nem sok személynek engedtem meg, hogy ilyen közel kerülhessen hozzám.
- De valószínűleg eltörünk néhány dolgot, összefestünk ezt-azt, megmutatjuk a szomszédságnak, hogy új tagunk érkezett, aztán valószínűleg elmegyünk a szeméttelepre gyújtogatni meg összetörni még több dolgot – vontam meg a vállamat. Elsőre talán nem hangzott annyira izgalmas a program, de mindig akkor váltak érdekessé az események, amikor felfedték a célpontjainkat. Ahogy az egyik tag elsétált mellettünk, a kezébe nyomtam az üveget, és ha Sage sétálni akart velem, akkor tettünk egy kört az aluljáróban, ahol jobban megismerkedhetett a mi kis zugunkkal.
- Apád egy seggfej – horkantottam fel, miközben kimondtam a kendőzetlen véleményemet, és a drágalátos édesanyja még csak szóba sem került. – Meg tudom érteni, ha nem akarsz a közelében lenni.
Valljuk be, én is messzire kerültem az öreget, hacsak lehetett, ugyanis nem sok kedvem volt jópofizni puccos kreténekkel. Azonban, ha Sage tényleg ennyire szerette volna kipróbálni magát másban, hitetlen kutyaként Istenre esküszöm, hogy én nem terveztem az útjába állni.
- Segíthetek abban, hogy be tudj illeszkedni, ha tényleg ezt szeretnéd – torpantam meg egy félreesőbb helyen, és finoman lefejtettem a kezét a karomról, hogy a kézfejeimet a kabátom zsebeibe csúsztathassam. – De ez egy család, ha a szüleid megtudják a létezésüket, akkor én fogom az öregeidet kicsinálni, ha kezet emelnek bármelyikükre is, világos?
Számtalanszor eljátszottam a gondolattal, hogy egy reggel fegyverrel a kezemben mentem volna a céghez, és mellkason lőttem volna az összes nyomorult, beképzelt seggfejet, aki valaha is beszólt nekem. Lehetséges, hogy nem voltam gazdag, vagy nem kaptam a legjobb oktatást a városban, de a falkaösztön továbbra is bennem élt, és kész voltam elharapni bárkinek a torkát, aki bántotta ezeket az embereket. Ebben a közegben mindenkinek megvolt a maga baja: erőszakos apa, drogos szülők, halott testvér, olyan környezet, amelyben mindig bullyingolva volt az illető és még sorolhatnám.
Sage nem ismerte még őket annyira, mint én, de azt láthatta rajtam, hogy korábbi beszélgetéseink alkalmával soha nem voltam még olyan komoly, mint ebben a pillanatban.

805 ❖ youtube ❖ note:    ❖ kredit

Ki akartam kapcsolódni az egész hetes stressz után, és mivel nem baszhattam szét a főnököm klienseinek a fejét, így nem sok választásom maradt a bennem lévő feszültség kiadására. Bár néha megfordult a fejemben, hogy ha hazaérek, akkor ledugok egy mosatlan zoknit Ed torkán, ha belezabál a vacsorámba, de egyelőre jobban aggasztott a tény, hogy a csapatunk új tagja valójában a vén Dearborn lánya volt.
Nem szívesen mostam össze a magánéletemet és az itteni haverokat, így talán nem is volt olyan meglepő a számat elhagyó, irdatlanul mocskos káromkodás. Nem mintha érdekelt volna a dolog – feljebb annyiban, hogy nem miatta és nem most akartam kibaszatni magam a vállalattól -, de valahogy nem fért a fejembe, hogy egy ilyen gazdag csaj, mint ő miért akart vegyülni a magunk fajta suttyókkal. Mert tagadhatatlanul azok voltunk és élveztük is ezt a tényt.
Figyeltem, ahogy lehajolt az általam eldobott cigicsikkért, és arra jutottam, hogy végsősoron, ha ilyet csinál, akkor mégsem annyira finnyás, vagy éppen csak be akart vágódni. Halál mindegy volt, hogy mi állt a háttérben, attól még kurva jól nézett ki. Lettem volna az a cigarettaszál a szájában.
Az arcomba fújt füst zavart, de közel sem annyira, hogy a megszólalása után ne vonjak vállat vigyorogva.
- Valahol nekem is ki kell kapcsolódnom, hercegnő – feleltem neki lazábban, majd a háttérből érkező kérdésre és Sage válaszára hangosan felnevettem. – Hazudik, nagyon is közelről ismerjük egymást.
Kaján mosollyal ejtettem ki a szavakat a számon, mert tudtam, hogy a srácoknak legalább fele annyira mocskos volt a fantáziája, mint nekem, és valahol élt bennem a szarkavaró hiéna, aki imádott mások kárán szórakozni.
- Amennyiben te sem tervezed elrontani az enyémet, addig hallgatok, mint a sír – feleltem neki ugyanolyan hangerővel, és a mozdulatait lekövetve én is közelebb léptem hozzá.
- Tudtam, hogy hiányozni fogok a legutóbbi buli után. Most már nem is sajnálom igazán, hogy nem adtad meg a számodat – tettem hozzá sokkal hangosabban, utalva arra, hogy egy partin találkoztunk – ami talán igaz is volt, talán nem, nem szoktam figyelni -, de a hazugságaimmal nagyszerűen eltereltem a többiek figyelmét a korábbi megjegyzésemről, hiszen így a partival kötötték össze az ismeretségünket.
- Akkor azt jelenti, hogy ma a te beavatásodat fogjuk ünnepelni. Készen állsz kirúgni a ház oldalát, hercegnő? – érdeklődtem vidáman, elvégre senki nem maradhatott ki egy kis rongálásból. A hátizsákomban lapuló festékspray-k pedig gondoskodni fognak arról, hogy a ma éjszaka emlékezetessé váljon mindenki számára.
Valahonnan előkerült egy üveg pia, amelyet az egyik srác a kezem nyomott, én pedig kérdés nélkül meghúztam azt. Jól eső sóhajjal töröltem le az arcomról az alkoholcseppeket és nyújtottam az üveget a lány felé. Ha zülleni akart, akkor hajlandó voltam megmutatni neki miként működött ez mifelénk.

438 ❖ youtube ❖ note:    ❖ kredit