Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fénylő tündér, akit Szivárványlánnyak hívtak. A fény erejét őrizte magában Tündérrév szívében. De egy nap, egy varázslatos forgószél kiszakított a mesevilágból és egy ismeretlen helyre, Fata Morganaba repített. Amikor magamhoz tértem, minden emlékem elhalványult és új néven, Serena Jonesként találtam magam.


A Lightify Fény- és Hangtechnika főnökeként dolgoztam, ahol Csillag, egy erős akaratú lány volt az egyik legmegbízhatóbb alkalmazottam. Ő volt az, aki mindig rendben tartotta a dolgokat és akinek a határozottsága és szorgalmassága megkérdőjelezhetetlen volt. Suncrest déli városában éltünk, szorosan a tengerpart mellett, ahol a napfény és a tenger illata mindig a levegőben lüktetett. Szerettem a tűző Nap melegét, a sirályok sikolyait és a hullámok habjainak hangos búgását. Mindig nyugodtsággal töltött el, így sosem voltam rest megtenni a szokásos reggeli sétáimat és meditációimat a parton, hogy felkészülhessek a napra. Főnökként sok feladattal kellett foglalkoznom, így csak kora reggeli órákban vagy késő délután akadt némi időm kikapcsolódni. A naplemente utánról és a napfelkelte előttről nem beszélünk. A sötét éjszakák sosem szerepeltek a kedvenc repertoárjaim között. Amúgy is félős voltam, hiába tűntem egy önálló, határozott nőnek, aki szinte a semmiből építette fel a cégét. Nekem is megvoltak a magam félelmei, s minden újdonság megremegtette testemet.


Egy nap, amikor a naplemente aranyfénye megcsillant a tenger hullámain, egy régi, de elfeledett érzés kezdett felébredni bennem. Egy titokzatos erő hívogatott, hogy fedezzem fel újra ki is vagyok valójában. A narancsos égre pillantva viszont zavarodott érzések kerítettek hatalmukba. Mindig is bennem lobogott az a kérdőjel, s úgy tűnt nem hiába. Sikeresen halálra rémisztettem magam a múltkor egy kisebb hallucinációval is, ami egyre valódibbnak kezdett tűnni, ahogy a fények és árnyékok játékát figyeltem. Lassan kezdtek visszatérni ismerősen ismeretlen emlékek. Emlékeztem a fényekre, a színekre és arra, hogy valaha én voltam az, aki irányította őket. Ez volt az első interakcióm egy olyan jelenséggel, mely hiányérzettel töltötte el szívemet. Valami hiányzott az életemből.


A kérdés, hogy valóban Serena Jones vagyok-e vagy mégsem, egyre gyakrabban motoszkált a fejemben. A válaszokat kerestem és ahogy egyre többet néztem a tükörbe, rájöttem, hogy a válasz talán nem is fekete vagy fehér. Talán mindkettő én voltam: Serena Jones, aki a Lightify-nál dolgozik, és a fénytündér a tükörből. Egyszerűnek viszont nem mondanám ezeket a találkozókat. Valahányszor megembereltem magam, hogy a tükörbe pillantsak és ismét láthassam a tündért. Megrémisztett a jelensége. A valósága. Mert ő valós volt. És bár a múltam és jelenem közötti határ néha elmosódott, tudtam, hogy mindkét világban van helyem és szerepem pontosan ő miatta. Iridessa, a fény tündére miatt.


Azért, hogy jobban megörökíthessem a felbukkanó emlékeim ménesét, a munkám egyik fontosabb kategóriáját vettem elő. Projektorokkal, mozaik darabokat megvilágítva megrajzoltam azokat a képeket, melyek a fejemben jelentek meg nap, mint nap. S talán egyszer képes leszek összerakni egyet a kettővel, hogy végleg megérthessem nem csak Iridessa történetét, hanem azokét is, akik mellett felnőtt. Mert nem volt egyedül, ahogyan én sem ebben a világban. A család szeretetét sosem lehetett kioltani a szívből. Legbelül tehát tudtam, hogy nem voltam egyedül.


✦ Bármikor át tudsz változni tündérré, ezáltal repülhetsz is.
✦ Képes vagy a Fény létrehozására, irányítására, manipulálására, alakítására. Bármilyen típusú szívárványt létre tudsz hozni, amit kedved szerint formálhatsz.